Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

2«6 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. A felmerültekre vonatkozólag általánosságban annyit mégis meg kell jegyeznem, hegy a panaszok kölcsönösek voltak. Az egyik részről ép ugy, mint a másik részről voltak bántalmazások, ami akkor a harc hevében talán nem is volt meglepő. Huszár Elemér: Kenyérmezőn már nem volt harc. (Mozgás halj dől.) Belitska Sándor honvédelmi minister : Mindazonáltal kötelességem kinyilatkoztatni azt, hegy épen azok a részletek, amelyek Ostenburg őrnagy úrra vonatkozrak . . . Szmrecsányi György: Ezredes! (Felkiáltások a baloldalon : Ezredes ! Felkiáltások jobbfelől : őrnagy ! Zaj. Elnök csenget.) Belitska Sándor honvédelmi minister: ... tudomásom szerint abszolúte nem ugy állarak, amint azt az igen tisztelt interpelláló képviselő ur előadni szíves volt. Ostenburg tényleg beteg volt és kérte tőlem, hogy Korányi professzor meglátogathassa. Korányi professzor két izben meglátogatta. Továbbá Ostenburg misét akart hallgatni, és pedig tekintettel a betegségére, a cellájában óhajtotta a misét hallgatni. Mivel én a vallásos érzületnek tisztelője vagyok, ezért kivételesan — bár a szabályok nem engedik meg — ezt is megengedtem. Azonfelül a reciprocitásra tekintettel intézkedtem mindjárt az első napokban, hogy a tiszti foglyok természetesen hasonló elbánásban részesüljenek, mint a polgári foglyok; tehát megengedtem nekik azt, — bár a szabályzatok nem engedik meg — hogy a sajátjukból élelmezzék magukat ; kaptak külön bútort és külön ágyat, tehát úgyszólván államfogházszerüleg kezeltettek. Ezért én inkább elismerő szavakat kaptam az iŰető uraktól, mintsem hogy gáncs érhetne engem e tekintetben; mert hiszen én a bajtársakat látom bennük és természetes, hogy mindjárt az első napokban elküldtem hozzájuk az orvost és egy hadbíró tábornokot, aki tájékozódott és referált s ez alapon tette meg a mondott intézkedéseket. Ami a kenyérmezei állapotokat illeti, azon, azt hiszem, senki sem csodálkozik, hogy, ha ott egyszerre 64 tiszt és nem tudom, hány száz főnyi legénység egy lakatlan barakktáborba belekerül, természetesen az első napon sem elegendő fekvőhelyekre, sem megfelelő elhelyezésre nem találhat. Nagyon jól tudják az urak azt, hogy én másnap kiküldtem egy ezredest, aki helyszíni szemlét tartott és azonnal intézkedett, hogy a tisztek a lehető legkedvezőbb elhelyezésbe kerüljenek. A szombathelyi rémhírekről, amelyek Artner tábornokhoz kapcsolódnak, szintén tudomásom volt ; természetes, hogy ez nem Artner tábornok dolga, mert Szombathelyen más, mint legénységi zárka nincs, ugy hogy a tisztek egy részét tényleg a legénységi zárkába tették. Nekem olyan híreim is voltak, hogy ott egy alezredest udvarseprésre használtak. Ugyanekkor egy hadbíró ezredes leküldetett Szombathelyre, aki megvizsgálta a :

vi december hó 10-én, szombaton. dolgot és megállapította, hogy speciell ez az alezredes, aki udvart sepert a családjánál őrizet nélkül, kvázi internált állapotban tartózkodik. Ami pedig a szerelvények elvételét illeti, az összes szerelvények ott a helyszínén lerakattak, őrizetbe vétettek, számba vétettek és beszállittattak Székesfehérvárra. Ezeket a részleteket óhajtottam csak most előadni, addig is, amig a konkrét kivizsgálást megejtem. Természetes, már most kijelenthetem azt, hogy én semmiféle irányban, sem pro, sem contra irányban, semmiféle bántalmazást megtorlatlanul hagyni nem fogok. (Élénk helyeslés a bal- és szélsöbáloldalon és a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti ja szó. Őrgr. Pallavicini György : T. Nemzetgyűlés ! Minthogy a tisztelt honvédelmi minister ur végleges választ nem adott, nem is lehet arról szó, hogy a válaszát tudomásul veszem-e, vagy nem, és várom azt az időt, amikor a minister ur végleges választ adhat, illetve, amikor az aktákba bepillantást fogok nyerni. En csak arra az egyre kívánok reflektálni, amit a minister ur emiitett Ostenburg ezredes úrra nézve. (Zaj jobbfelől.) Kováts J. István : Őrnagy ! Őrgr. Pallavicini György : Ez nagy tévedés ! Kováts J. István: Az ön részéről! Őrgr. Pallavicini György: Igen tisztelt képviselő ur ! Ha majd azok az urak, akik címeket és latifundiumokat kaptak, leteszik rangjukat és lemondanak birtokaikról, akkor én is hajlandó leszek Ostenburg ezredest őrnagynak nevezni. (Zaj jobbfelől) Sréter István: Letette az esküt a kormányzónak ! Ez elől nem lehet kitérni ! Szmrecsányi György: József főherceg megmondta a levelében, tessék elolvasni! Elnök : Miért vitatkoznak a t. képviselő urak? Úgysem tudják egymást meggyőzni. (Elénk derültség. Egy^ hang : Akkor gyerünk haza l Felkiáltások : Éljen az elnök !) Őrgr. Pallavicini György: Kérem, én örömmel veszem tudomásul a minister urnák azt az informálását, hogy misét is szolgáltattak Ostenburg ezredes cellájában. Az én értesülésem sokkal korábbi időből származik, amidőn tényleg nem eresztettek hozzá az első időben papot. Tehát a válasz tudomásulvételéről most csakugyan nem lehetvén szó, egyebet nem akarok mondani. Elnök : Soron van ? Birtha József jegyző: Eupert Eezső! Rupert Rezső : T. Nemzetgyűlés ! A mostani kormányelnök ur mint dezignált ministerelnök, az egységes párt megteremtése érdekében szirénhangokat hallat. A többek között Ígérte azt is : csak legyen meg az egységes párt, akkor pár napon belül a cenzúrát meg fogja szüntetni. Hát jó pár napja itt van már a kormány és nemcsak hogy meg nem szüntette a cenzúrát, hanem