Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
284 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. Ugron Gábor : Ellenpróbát kérünk. Elnök : Ha kívánja a t. Ház, elrendelhetem az ellenpróbát is. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon : Igen ! Kérjük !) Én ugyan konstatáltam már a többséget, de nem szeretném, ha bárkinek a lelkében az a fulánk maradna, hogy az elnök talán nem jól Ítélte meg a szavazók számát. Ellenpróbaképen ezért felkérem azokat, akik nem fogadják el az elnöki javaslatot, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Talán méltóztassanak állva maradni, meg fogom számláltatni a szavazatokat. Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek a képviselő urakat megszámlálni. (Gerencsér István és Szabóky Jenő jegyzők összeszámlálják a szavazatokat.) Gerencsér István jegyző : Negyvenhat ! Elnök : Most kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek leülni, és szíveskedjenek azok a képviselő urak felállani, akik elfogadják az elnök javaslatát. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urakat, szíveskedjenek megszámlálni a képviselő urakat, (Szabóky Jenő és Gerencsér István jegyzők megszámlálják az elnök javaslata mellett szavazókat.) Konstatálom, t. Ház, hogy az elnöki napirendi javaslatot a Ház 66 szóval 46 ellenében elfogadta. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Az ülést tiz percre felfüggesztem. • (Szünet után.) (Az elnöki széket Bottlik József foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következnek az interpellációk. Soron van ? Birtha József jegyző: Őrgróf Pallavicíni György ! Őrgr. Pallavicíni György: T. Nemzetgyűlés! Interpellációmban, amelylyel igen rövid leszek, kerülni akarok minden politikai kérdést és csak azoknak a tiszteknek sorsa iránt érdeklődöm, kiket az utóbbi időben fogságba vetettek. Ezeket különböző csoportokba lehetne osztani. Vannak olyanok, akiket a Margit-körúti fogházban vannak, mások hosszú ideig Kenyérmezőn voltak internálva, egy nagyobb csoport pedig Szombathelyen tartatik fogságban. Ezekkel a tisztekkel igen sok alkalommal nem bántak azon módon, amely még idegen ellenséges közkatonát is megillet, ha fogságba jut és a velük való bánásmód igen sok esetben nem felelt meg a humanitás legelemibb követelményeinek sem. így Ostenburg ezredes itt Budapesten szintén olyan bánásmódnak volt kitéve, amelynek következtében ma súlyosan beteg. Élelmet nem lehetett neki bevinni, arra az élelemre volt rászorítva, amelyet a fogház tudott neki nyújtani, ami egészségi állapotának leromlását természetesen nagyon elősegítette. (Huszár Elemér közbeszól.) T. barátom épen említi, hogy a bolsevista uralom alatt is az akkori foglyoknak családtagjaik bevittek élelmet, sőt érintkezhettek is velük, (ügy van ! balfelől.) Kórházi ápolásra Ostenburg ezredesnek nagy évi december hó 10-én, szombaton. szüksége volna, de ezt a katonai ügyészség nem engedi. Megtörtént az is, hogy egy altiszt mások jelenléte nélkül megmotozta az ezredest, ami szintén nem felel meg a szabályoknak. Megtörtént az is, hogy mikor egy papot kivánt lelki vigaszra, ezt az ügyészség megtagadta. Én ezeket az eseteket csak teljes rövidséggel akarom megemlíteni. A tiszteknek igen nagy csoportját Kenyérmezőre internálták. Ezek Kenyérmezőn a lehető legrosszabb bánásmódban részesülnek, amiről több képviselőtársunk személyesen is meggyőződött. Ha néhány ember nem segitett volna rajtuk, — és itt főleg néhány lelkes magyar asszonyt kell megemlitenem, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ezek nyomora enyhittessék — akkor ezek a tisztek a legnagyobb nyomornak és hidegnek lettek volna kitéve. Fehérneműjük nem volt, köpenyegük nem volt és igen sokan még takarókkal sem rendelkeztek. Pénzük nem volt annak következtében, hogy Tatánál a kormánycsapatok összes holmijuktól megfosztották őket, úgyhogy igen sok ember egész vagyonát és birtokát ott vesztette és nem is kapja többet vissza. Huszár Elemér : Ez nem bolsevizmus ? Őrgr. Pallavicíni György: Hiszen ezek nagyrészt nyugatmagyarországi felkelőkből állottak. akik Nyugat-Magyarországból visszatérve, összes kevés holmijukat magukkal vitték. Kezemben van két eredeti jegyzőkönyv, amelyben két tiszt becsületszavával előadja a velük történteket. Én csak egyes részleteket akarok ezekből felolvasni, mert nem akarok terjengős lenni. A jegyzőkönyv kezdetben megemlíti, hogyan csatlakoztak Sopronnál Ostenburg ezredes csapatához és azt irja, hogy mindannyian, még a köztünk túlsúlyban lévő u. n. szabadkirályválasztók is a legnagyobb lelkesedéssel csatlakoztak Ostenburg ezredes csapatához. Itt megemlíti, hogy hogyan mentek a lakosság óriási lelkesedésétől fogadtatva Törökbálintig, ahol »a legnagyobb meglepetésünkre szolgált, mikor Törökbálintnál heves tüz fogadta szerelvényeinket és felfegyverzett civil csapatok állták utunkat. (Mozgás balfelől.) így került a mi kis csapatunk, mely hátramaradt a visszavonult vasutak fedezésére, a legelsők között még Budaörsnél fogságba. Először az a meglepetés várt ránk, hogy a minket foglyul ejtő egri bakák mint »disznó csehek«, »gazember kommunisták« és »osztráko«-kat szidalmaztak .. . (Zaj és felkiáltások balfelől : Félrevezették őket.) Szilágyi Lajos : Magyar Távirati Iroda ! Őrgr. Pallavicíni György: S a végtelenségig csodálkoztak, amikor magyarul szólva hozzájuk, megérttettük velük, miről van szó. Azonnal kijelentették, hogy őket a legképtelenebb rém.hirekkel vadították ellenünk és többen közülük ott a helyszínén állították, hogy ha tudták volna, hogy miről van szó, nem jöttek volna ellenünk. Ezredesük azonban egypár tisztet közülünk, akiket eléje vezettek, főbelövéssél fenyegetett és aljas szidalmakkal bántalmazta őket. Somogyi István : Ki volt ez a derék férfiú ?
