Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-265

268 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921, fog szállni és Budapestre indul. Felszólítást kaptam, hogy csatlakozzam hozzá- Pénteken a késő esti órákban szálltam be a vonatba és reggel Kapuvárott ébredtem fel. Ugyanabban a kocsiban, melyben én voltam, tartózkodtak Rakovszky István, azután gróf Andrássy Gyula és felesége, Boroviczény Aladár követségi titkár és felesége. Az étkezések szombaton és a következő napokon egy termeskocsiban folytak, a király és királyné jelenlétében. Az utazás folyamán a magam részéről részt vettem» több, gróf Andrássyval és Rakovszky Istvánnal folytatott nem ugyan formális tárgyaláson, de a várható fejleményekről való eszmecserében, amely eszmecseréket azonban tekintettel arra, hogy konklúzió nélkül folytak le, alig tudnám még csak hozzávetőleg is visszaadni. Mindezen eszmecseréken abból a feltevésből indultunk ki, ugy ón, mint gróf Andrássy és Rakovszky István, hogy a kormány a koronás királynak Budapestre való megérkezése után a hatalmat önkényt át fogja neki adni.« Kerekes Mihály: Nem olyan könnyen mondanak le a hatalomról! Somogyi István : »Arról a tárgyalásról, amely szombatról vasárnapra virradó éjjel Komárom és Tata között a kormány által kiküldött Vass József kultuszminister és Ottrubay Károly urak közt egyfelől és gróf Andrássy Gyula és Rakovszky István urak közt másfelől folyt le, közvetlen értesülésem nincs, miután én abban nem vettem részt. Másnap is csak igen rövid és hézagos értesüléseket kaptam róla. A kormány képviselői által a királynak elhozott kormányzói levelet szintén nem láttam sohasem. Útközben a kupé ablakából láttam a győri és komáromi pályaudvaron az ott egybegyűlt katonaság felesketését, aminthogy Sopronban is mint néző jelen voltam, amikor pénteken délután az Ostenburgkülönitmény legénysége és tisztikara az esküt letette. Arról, hogy az Őfelsége mellé állt és Sopronból a király kíséretével Budapestre indult katonaság milyen számú volt, arról, mint egyáltalán ez akció katonai részéről, sohasem voltam tájékoztatva, aminthogy tudtommal Andrássy Gyula gróf és Rakovszky István sem tudtak róla.« Itt bátorkodom közbeszúrni, hogy a vallomásokból, nevezetesen Alexay, Fekete, Őrs Oszkár vallomásából és a katonák vallomásából tényleg megállapítható tényként, hogy a katonai részbe semmi néven nevezendő befolyása nem volt az Őfelsége kíséretében levő három politikusnak, velük nem is közöltek semmit, ők nem is tudtak semmi néven nevezendő mozdulatról, teljesen a katonák intézték az egész dolgot. (Zaj jobbfelöl.) Elnök : Kérem, képviselő urak, szíveskedjenek csendben maradni. (A szónokhoz:) Méltóztassék folytatni. Somogyi István : »A katonai kiséret céljára vonatkozólag azt az információt nyertük, hogy ez Őfelsége személyes biztonságának megóvására évi december hő 10-én, szombaton. szükséges, nehogy a király, ha Budapesten megjelenik, szabadságában vagy testi épségében valami bajt szenvedhessen. Arról sohasem volt szó, hogy ennek a katonai kiséretnek célja lenne egy, a kormány részéről esetleg kifejtendő ellenállást fegyveres erővel letörni. Vasárnap folyamán én, aki ebben az időben tényleges tárgyalásokban sem a királlyal, sem gróf Andrássyval és Rakovszky István urakkal nem álltam, csak ebéd közben, egyes, a torbágyi állomásra beszállított halottak és sebesültek láttára értesültem arról, hogy Budaörs vidékén vér is folyt. Őfelsége az események hatása alatt, amelyek őt láthatólag kínosan érintették, még ebéd alatt bejelentette elhatározását, hogy a harcban álló csapatokhoz ki fog menni a vérontás megakadályozása érdekében.« Szilágyi Lajos : Itt pedig tüzelték, uszították a legénységet ! Friedrich István : És hazudtak nekik ! (Nagy zaj.) Elnök : Kérem, képviselő urak, szíveskedjenek csendben lenni és a szónokot csendben meghallgatni. Somogyi István: »Tényleg Őfelsége azonnal ebéd után egy mozdonyon a frontra indult. Kíséretében voltak emlékezetem szerint a királyné, gróf Andrássy Gyula, Rakovszky István, báró Lehár és esetleg Boroviczény Aladár. Künn a fronton Őfelsége érintkezést keresett a kormánycsapatok parancsnokságával, a Than-csoporthoz tartozó Soós ezredes utján, akivel megállapodott abban, hogy az ellenségeskedéseket azonnal beszüntetik es azonnal fegyverszünetet kötnek, amely másnap délelőtt 8 órakor a király és kormány képviselői által formálisan is le lesz tárgyalandó. E pillanattól kezdve szüneteltek az ellenségeskedések. Vasárnap közvetlenül ebéd előtt érkezett vissza Budapestről Hegedüs Pál altábornagy, aki közölte a kormánnyal azt az óhaját, hogy akár a király maga, — de fegyveres kiséret nélkül — akár a király kíséretében lévő egy-két ur Budapestre bemenjen, hogy ott a helyzetről, mely a kormány szerint mindinkább fenyegetőnek látszott, hiteles információkat szerezzen. Andrássy Gyula gróf és én, kiket Hegedüs altábornagy névleg is megnevezett mint olyanokat, akiket a kormány szívesen látna, azonnal készen voltak indulásra, de a király délutáni frontlátogatása folytán, amelyen Andrássy is résztvett, az utazás estére halasztatott el, akkor pedig a közben létrejött fegyverszünet és a formális fegyverszüneti tárgyalásoknak másnap reggelre való kitűzése folytán tárgytalanná vált. Hétfőn, 24-én reggel 7 órakor, mielőtt Lehár báró kiséretében a fegyverszüneti tárgyalásokra Törökbálintra mentem, Őfelsége kihallgatáson fogadott és utasításokat adott. Kijelentései során kért, hogy jelentsem ki, hogy a vasárnapi vérontásért való felelősség nem őt és csapatait terheli. Ezt a fegyverszüneti tárgyalások során a vett utasitá-