Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-265
262 A Nemzetgyűlés 265. ülése 1921. ellentéteknek mielőbbi kiegyenlítődését. Ennek lehetőségeiről és módozatairól részletekbe menő előterjesztést is tettem. Volt közöttük olyan, amelynek teljesítését a ministerelnök ur szándékában állónak jelezte és megígérte, volt olyan is, amelynek előkészítése hosszabb időt kivánt, áthidalhatatlan nehézségek azonban nem látszottak fenforogni. Budapesti beszélgetéseink lefolyásáról őfelségének jelentést tettem és május elején értesítést kaptam, amelyből kivehető volt, hogy Őfelsége azt tudomásul vette és hogy egy elhamarkodott akciónak veszélye legalább néhány hétre elhárult. Egész május havát Bécsben töltöttem és csak június 2-án tértem vissza Budapestre, ahol június 10-éig időztem. Visszatérésemnek közvetlen oka ujabb Svájcból vett hírek voltak, amelyek szerint őfelsége egyfelől várja az áprilisban megkezdett akció eredményét, s másfelől egyes külföldi körök részéről állandó rábeszéléseknek van kitéve, hogy Magyarországba való visszatérésével és a magyar trón elfoglalásával befejezett tényeket teremtsen. Minthogy Budapesten arról győződtem meg, hogy áprilisi memorar dumomban megjelölt irányban semmi sem történik, uj pro pozíciókkal uj szálakat igyekeztem fűzni a király és a magyar kormányzati tényezők között. Ez alkalommal a ministerebök urat nagyon kértem, ne becsülje alá ezt a kérdést és szentelje neki figyelmét, mert ha a viszony a király és a kormány között változatlan marad, komolyan kell tartani a húsvéti események megismétlődésétől. Ugyanezt közöltem a külügyministeriumban Kánya úrral is. Utaltam ugy a kormányzó ur, mint a ministerelnök urnák előttem is ismételten hargoztatott felfogásaikra, hogy nem ütközhetik nehézségekbe megtalálniuk az utat, amely a királyban is bizalmat kelthet aziránt, hogy törvényes jogaiba vissza fog helyeztetni, mihelyt azt külső és belső politikai viszonyok megengedik. Kifejtettem, hogy egyedül a bizalom felkeltésétől és ápolásától várható a király azon mentalitásának megváltoztatása, amelyben az egyetlen lehetőséget ily jogainak gyakorlatbavételére egy meglepetésszerű visszatérésben látta. Figyelmeztettem továbbá, hogy a királynak svájci tartózkodási engedélye augusztus végén lejár és hogy tekintettel arra, hogy a király e kérdésben a svájci szövetségtanácshoz nem fordulhat, a magyar kormánynak kellene a tartózkodási engedély meghosszabbítása érdekében a szükséges lépéseket megtenni. Végül figyelmeztettem a kormányt, bár a királytól erre megbízásom nem volt, azon súlyos anyagi helyzetre is, amelyben a királyi család Svájcban él és amely ottani megmaradhatását kétségessé tehetné, ha valami megoldás nem volna található. (Zaj. Halljuk ! Halljuk J) A kormány tudomásával igy június 20-án utaztam Härtensteinbe, ahol a király június 22-én és 24-én többször kihallgatáson fogadott. Részletesen ismertettem előtte Magyarország kül- és belpolitikai helyzetét és azt az álláspontot képviselik? december hő 10-én, szombaton. tem, hogy a király visszatérésére fix terminus, amilyenre őfelsége gondolt, nem vehető kilátásba, miután ennek a visszatérésnek lehetősége oly leülés belpolitikai előfeltételektől függ, amelyek egy önkényesen megszabott, előre meghatározott időpontra meg nem teremthetők. Hogy mik a külpolitikai előfeltételek és hogy miként volnának legalább részben előmozdíthatok, erre nézve részletes javaslatokat is tettem. Ebben a kapcsolatban hoztam szóba azt a gondolatot, hogy őfelsége a magyar kormánnyal, ha nem is hivatalos utón, állandó érintkezést tartson fenn az összes őt érdekelt külpolitikai kérdésekre vonatkozólag. (Mozgás a szélső baloldalon.) őfelsége akkor bizonyos külpolitikai információknak birtokában volt, amelyek a magyar kormányt is érdekelték, viszont a magyar kormánynak a királykérdés megoldásának nehézségeire vonatkozó információi is közelről kellett hogy érdekeljék a felséget, ha "a restauráció kiviteléről elfogulatlan tiszta képet kivan magának szerezni. Belpolitikai tekintetben azt a meggyőződésemet hangoztattam, hogy a király visszatérése csakis a kormányzó úrral és a kormánnyal egyetértésben képzelhető el, mert minden más ut belső viszályokat támasztana, csak viszont hatványoznák a külső veszedelmeket. Utolsó kihallgatásom alkalmával Őfelsége közölte velem, hogy álláspontomat jóváhagyja és javaslataimat elfogadja, sőt fel is hatalmazott arra, hogy a javasolt együttműködés megkezdéseként bizonyos információit a külügyministeriummal közölhessem. Ezzel az eredménnyel annál is inkább meg voltam elégedve, minthogy őfelsége ez időben különösen neheztelt azért, mert a magyar kormány ahelyett, hogy Ígéreteihez képest igyekezett volna a királyban bizalmat kelteni, detektivekkel ellenőrizte és figyeltette meg minden lépését.« Rassay Károly : Miféle ígéretet ? Somogyi István (olvassa) : »Minthogy Őfelségének kételyei voltak aziránt, hogy a svájci tartózkodási engedély meghosszabbítható lesz-e, június 23-át Bernben töltöttem., ahol e tárgyban másfélórás beszélgetésem volt Motta szövetségi tanácsos úrral, aki a svájci küiügyministeri teendőket végzi. Másnap Őfelségének jelenthettem, hogy Motta e kérdésben eredetileg elfoglalt rideg álláspontját e beszélgetés során feladta és hogy a tartózkodási engedély meghosszabbítását biztosan számításba lehet venni.« »Az anyagi kérdések megbeszélése elől Őfelsége előttem, szokása szerint, kitért, de hartensteini tartózkodása alatt alkalmam volt olyan információk birtokába juthatni, amelyek a kérdés rendezését a legsürgősebben szükségesnek tüntették fel.« ' Hogy őfelségével való beszélgetéseim eredményéről a magyar kormányt informálhassam, június 28-án egy estére lejöttem Budapestre, ahol még ez éjszaka folyamán Bethlen gróf ministerelnökkel és Bánffy gróf külügyministerrel hosszú beszélgetésem volt. Figyelmeztettem arra, hogy bár a király elfogadta álláspontomat, nem vagyok