Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-264

 Nemzetgyűlés 264. ülése 1921. évi december hó 9-én, pénteken. 235 §-ának 2. bekezdése alapiam is feltétlenül megáll apitbafcó. (ügy van! jobbfdől.) Ezek után méltóztassék megengedni, t. Nemzetgyűlés, hogy a tettenkapással kapcsolatban a magyar kir. Curiának gyakorlatára is rövidesen rátérjek, bizony itásául annak, hogy a tetten kapás nem azt jelenti, hogy az illető tettest a bűncselekményen nyomban rajta kell kapni, nem azt jelenti, hogy a tolvajt rajta kell Kapni amint a lopandó tárgyat eltulajdonítja. Legyen szabad ezzel kapcsolatban csak két curiai határozatot ismertetnem, amelyek épsn az általam felhozott esettel, a tolvaj1

ással kapcsolatban hozattak meg. A királyi Curia 1884 Julius 14-én hozott 2630. számú Ítéletében a következő elvi jelentőségű határozatot mondotta ki (olvassa) : »Tettenkapott az a tolvaj is, aki a lopott dologgal lakása felé útban van.« (ügy van ! jobbfélől.) Tehát a tettenkapás fogalma nem az; hogy a tolvaj rajtakapasson, rajtaéressen a cselekményen, (Zaj balfdől. Elnök csenget.) hanem kimeríti a tettenkapás tényálladékát azon eset is, amidőn a tolvaj a lopott dologgal lakása felé útban van, tehát a bűncselekményt esetleg régebben, hosszabb idő eltelte előtt követte el és a lopandó dologgal útban van hazafelé. A királyi Cuiia 1895 december 11-én 102.061. szám alatt a következő határozatot hozta. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rubinek István előadó (olvassa) : »Tettenkapott a tolvaj, ha szemmeltartatik és visszatérés közben tartóztattatik fel.« Tehát szemmeltartatik a tolvaj, követtetik és hosszabb idő eHsHe után is a bűicse^kmény e

1 követése hlyéről visszatérése közben ^tartóztattatik. Ugyancsak bátor vagyok, t. Nemzetgyűlés? a tettenéréssel kapcsolatban hivatkozni arra a körülményre, hogy a tettenkapás tényálladéka a mentelmi joggal kapcsolatban nem fedi teljesen és nem azonos a tettenkapásnak a bűnvádi perrendtartás 142. §-ában megállapított fogalmával. A mentelmi joggal Kapcsolatban a tettenkapás fogalmának megállapításánál nem szükséges, hogy az érdekelt képviselőnek a cselekménye a véghezviteli cselekmén nyel teljesen azonos legyen; elegendő az is, ha a véghezviteli cselekmény közvetlen közelében áll az ő cselekménye, de magát a véghezviteli cselekményt még nem követte el. Még egy különbség van a mentelmi joggal kapcsolatban a tettenkapás fogalma és a bűnvádi perrendtartásban megállapított fogalma között a tettenkapásnak. Ha a bűnvádi perrendtartás 142. §-ával kapcsolatban vizsgálat tárgyává teszszük a Bp. 141. §-át, amely az előzetes letartóztatásról intézkedik, akkor különbséget, amely a mentelmi joggal kapcsolatos tetten kapás és a bűnvádi perrendtartásban körülirt tettenkapás fogalma között fenforog, nagyon könnyen meg tudjuk állapitani. Azt mondja a Bp. 141. §-a, hogy (olvassa) ; »Előzetes letartóztatás rendelhető el tettenkapás esetében, ha a tettenkapott kiléte azonnal meg nem állapitható, ha a terhelt szökésben van vagy a büntetés nagyságára való tekintettel a terhelt megszökésétől féloi lehet.« A többieket nem olvasom fel, mert nem kapcsolatos jelen előadásommal. A mentelmi joggal kapcsolatban pedig a gyakorlat és a mentelmi jog alapjául szolgáló törvény is kimondja, hogy a képviselőnek letartóztatása elrendelhető tettenkapás esetén. Nem mond semmi többet. Amig tehát a Bp. 141. §-a a letartóztatást csak abban az esetben teszi lehetővé a tettenkapás esésén is, ha a terheltnek személyazonossága azonnal meg nem állapitható, vagy ha szökésben van, vagy szökésétől alaposan félni lehet, addig a mentelmi joggal kapcsolatban a letartóztatásnak semmi ilyen mellékes feltétele nincs. A képviselő tehát letartóztatható tettenkapás esetén, tekintet nélkül arra, hogy személyazonossága megállapít hat ó-e, vagy sem. Mert hiszen ha ez nem állana, akkor a képviselő nem volna letartóztatható tettenkapás esetén, mivel ha tettenkapás esetén igazolja, hogy képviselő, akkor nem volna letartóztatható. Mihelyt tehát kimondatik, hogy a képviselő tettenkapás esetén letartóztatható, tekintet nélkül a Bp. 141. §-ának rendelkezéseire, nyilvánvaló, hogy fenforog az az igen nagy különbség, amelyet én a mentelmi joggal kapcsolatos tettenkapás tény álla dekának fogalma és a Bp. 142. §-ában körülirt fogalma között a tettenkapásnak fenforogni látok. Gróf Sigray Antal nemzetgyűlési képviselő, mint a király által a nyugatmagyarországi vármegyék részére kinevezett kormányzó, ezt a kinevezését elfogadta, ezen kinevezésével kapcsolatban és annak folyománya gyanánt rendelkezéseket foganatosított, katonák felesketése tárgyában intézkedéseket tett, posta- és távirdahivatalok katonai megszállását rendelte el és eltiltotta azt, hogy < Sopronból távirati vagy telefonösszeköttetést lehessen Budapesten létesíteni. Mindezen cselekedetével nyilvánvalók g részesévé lett amiak a csoportosulásnak, amelynek célja a Btkv. 152. paragrafusa értelmében meghatározott büntetendő cselekmény volt. Minthogy pedig az iratokból megállapíthat ólag gróf Sigray Antal ezen ténykedései közben tartóztattatott le, nyilvánvaló dolog, hogy vele szemben is fenforog a tettenkapás tényálladéka a Bp. 142. §-ának első bekezdése értelmében. Beniczky Ödön nemzetgyűlési képviselő az ügyészi indokolás szerint Rakovszky István kormányának belügyministere lett, vagy legalább is szándékoltatott belügyministerré történendő kinevezése. Bródy Ernő : Ez is bűn ? (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Rubinek István előadó : Vele szemben a tettenkapás tényálladéka szerény véleményem szerint . . . Bródy Ernő : Tettenkapták, amint minister akar lenni ! Rubinek István előadó : ... nem állapitható meg. (Mozgás a baloldalon.) Mivel azonban azon tény következtében, hogy Rakovszky István kinevezett ministerelnöknek a kabinetjében .. . 30*