Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-264
226 A Nemzetgyűlés 264.. ülése 1921 A Nemzetgyűlés kötelessége volt az 1921. évi XLV. te. megalkotásánál figyelembe venni azt a körülményt is, hogy az ingatlan-vagyonváltság alapját, illetőleg kivetési kulcsát képező búzát a polgárság egy nagy része már az aratás után közvetlenül kénytelen volt eladni azért, hogy fizetési kötelezettségeinek eleget tehessen. Köztudomású, hogy a búzának az aratás utáni ára alig haladta meg a 800—900 koronát. Ez a körülmény késztette a Nemzetgyűlést arra, hogy a törvényben méltányolta a, polgárságnak ezt a helyzetét, és midőn a törvényt törvényerőre emelték, kimondották, hogy mindazok a polgárok, akik fizetési kötelezettségüknek a törvény életbeléptetésétől számított három hónap keretén belül eleget tesznek, azok minden métermázsa buzatartozásukat megválthatják ezer koronával. Sajnos, a törvénynek a Budapesti Közlönyben történt közzététele alkalmával ez a háromhónapi kedvezményes határidő tévedésből nyolc hónapnak lett közölve. Igaz ugyan, hogy ez később a Budapesti Közlönyben rektifikálva lett, erről azonban a polgárság széles rétegei természetszerűen tudomást nem szerezhettek, s igy történt meg az, hogy midőn körülbelül két héttel ezelőtt a vagyonváltság kedvezményes lerovásának közelgő határidejéről a hírlapok utján értesítve lett a közönség, ez a körülmény az országban érthető izgalmat keltett. Ez vezetett engem és néhány képviselőtársamat arra, hogy körülbelül 10 nappal ezelőtt felkerestük Walkó és Vargha államtitkár urakat a pénzügyministeriumban, valamint a pénzügyministerium ideiglenes vezetésével megbízott ministerelnök urat, hogy a hírlapokban, illetőleg a Budapesti Közlönyben történt ezen sajnálatos tévedés következtében országszerte beállott izgalomra felhívjuk a figyelmét, s egyszersmind kérjük, hogy ezt a kedvezményes határidőt, hacsak lehet, bizonyos mértékig tolja ki. Ugyancsak ez alkalommal, minthogy az eredeti törvény 4. §-ának 2. címe b) pontjának negyedik bekezdéséből meggyőződtünk arról, hogy a pénzügyministerium szakkörei ezt másként értelmezik, mint ahogy a törvény meghozatala alkalmával a Nemzetgyűlés célozta, vagyis nem ugy értelmezik, hogy mindazon polgároknak, akik vagyonváltságkötelezettségüknek a kedvezményes háromhónapi határidő letelte előtt eleget tesznek, ezévi vagyonváltságkötelezettsége ezer koronával váltható meg, hanem a pénzügyministeriumban ugy értelmezték ezt, hogy csak azok a polgárok, akik a vagyonváltságnak teljes összegét egy összegben fizetik ki, adható meg ez a kedvezmény : kértük a ministerelnök urat, hogy fogadja el a mi álláspontunkat, annál is inkább, mert ezen kedvezményre nézve én tettem meg a Nemzetgyűlésben annak idején a konkrét indítványt, és pedig azzal a célzattal, hogy ne csak a vagyoévi december hó 9-én, pénteken. nosabb polgárokon, hanem a szegényeken is segítsünk. A ministerelnök ur magáévá tette álláspontunkat, és kijelentette, hogy annak, aki december 6-áig bármily összeget fizet vagyonváltság lerovása címén, annak megadja a törvényben biztosított kedvezményt. Arra vonatkozólag azonban, hogy ez a kedvezményes határidő bizonyos mértékig kitolassék, kijelentette, hogy ez a határidő a törvényben gyökerezvén, annak meghosszabbítására kizárólag a Nemzetgyűlés illetékes egy ujabb törvény alkotása által. Ez a körülmény késztette pártunkat most arra, hogy erre vonatkozólag egy ujabb törvényjavaslatot terjesszen a Nemzetgyűlés elé, miután az eredeti törvény 4. §-ában megjelölt háromhónapi kedvezményes határidő szigorú betartása — mely kedvezményes határidő már úgyis letelt december 6-án -— a hivatalos lapban történt téves közlés következtében igen sok polgárt rendkívül érzékenyen sújtana. Ezen ujabb törvényjavaslat 1. §-a módot kíván nyújtani minden polgárnak arra, hogy ebben a kedvezményben részesülhessen, amenynyiben kimondja, hogy ezen ujabb törvényjavaslat törvényerőre emelkedésének napjától számított 30 napon belül, aki még eleget tesz ezévi vagyonváltság kötelezettségének, annak biztosítja a kedvezményt. A törvényjavaslat 2. §-a ugyanolyan kedvezményben kívánja részesíteni a hadiárvákat is, mint amilyenben az eredeti törvényjavaslat 6 §-a a hadiözvegyeket ós rokkantakat részesítette. Ez méltányos azért is, mert|hiszen már az eredeti törvényben is ezt céloztuk, az eredeti törvény szövegezéséből azonban ez tévedésből kimaradt. A törvényjavaslat 3. §-a meg akarja könynyiteni a polgároknak azt, hogy ezt a vagyonváltságelőleget minél gyorsabban és egyszerűbben befizethessék, fel akarja jogosítani a községi elöljáróságokat és a városi adóhivatalokat arra, hogy ezeket a vagyonváltságelőlegeket elfogadhassák. Ezzel el akarjuk kerülni azt, hogy egy-egy állampénztár körletéhez tartozó 15—20 község polgárai ne legyenek kénytelenek a központban lévő állampénztárhoz bandukolni és ott napokig várni arra, hogy ezt az előleget, amelyet az államkincstárnak adni akarnak, tőlük elfogadják. A 4. § az ezer holdon" felüli birtokosokra nézve ki akarja mondani azt, hogy legyen az a birtok akár egyéni, akár közös birtok s feküdjék az akárhány község határában és álljon akárhány darabból, minden esetben ugy tekintendő, mintha egy birtok volna és hogy az ilyen birtoknak birtokosa vagy birtokosai kötelezhetők legyenek arra, hogy vagyonváltságukat földrészlet leadásával egyenlítsék ki s megkövetelhető legyen tőlük ez akkor is, ha 1921. szeptember 7-ike után ezen birtokuk egy részét élők közötti jogügylettel elidegenítették volna,
