Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-262
A Nemzetgyűlés 262. ülése 1921. < Rassay Károly; . . . leszerelése nem volna kieszközölhető. A jegyzék rámutatott egyúttal annak szükségességére . . . Balla Aladár : Csak Benes és Pasics, más senki ! (Zaj a bal- és szélsÖbaloldalon.) Rassay Károly: . . . hogy a Nemzetgyűlés döntése teljesen szabatos legyen és ne nyújtson lehetőséget arra a feltevésre, hogy Magyarország ki akarja vonni magát a nagyhatalmak 1920 február 4-iki és 1921 április 2-iki teljesen világos határozatának érvénye alól, amely minden Habsburgot kizárt a magyar trón elfoglalásának jogából.« T. Nemzetgyűlés! November 5-én délután kapta meg ezt a jegyzéket a t. kormány. Mit kellett volna ebben az esetben csinálnia? Vagy meghajolnia előtte, vagy ha nem, akkor ellenállnia. Ha meghajolt volna előtte, csak egyet tehetett volna, hogy eljött volna a magyar törvényhozás elé, hogy ha már technikai akadályok vannak abban a tekintetben, hogy a benyújtott törvényjavaslatnál módositások történjenek, egy novellával ezt a kérdést a kényszerhelyzetnek megfelelően megoldja. Ezzel szemben mi következett be ? Ugyanezen hivatalos közlemény folytatja azután a következőképen (olvassa) : »A magyar kormány a nagykövetek párisi tanácsának erre a figyelmeztetésére még a mai napon jegyzékben válaszol, rámutatván arra, hogy a magyar Nemzetgyűlés által kétszeri olvasásban elfogadott törvény 3. §-ának keretén belül módja nyilik a magyar kormánynak arra, — t. i. nem nyilik módja, ez tévedés — hogy a nagyhatalmak most kifejezésre juttatott kívánságának eleget tegyen. A törvény 3. §-a utasitja ugyanis a kormányt, hogy alkalmas időben a magyar trón betöltése iránt javaslatot tegyen. A magyar kormány kijelenti, miszerint kötelezi magát arra, hogy a nagykövetek tanácsának 1920 február 4-iki és 1921 április 2-iki határozatához, amely a Habsburgok restaurációját eltiltja, alkalmazkodik és a nagykövetek konferenciájában képviselt hatalmak hozzájárulása nélkül a királyválasztás kérdésében intézkedést nem tesz.« (Zaj a dal- és a szélsÖbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos : Szóval csak entente-kém lehet király ! (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. ) Rassay Károly (tovább olvassa) : »A magyar kormány jegyzékében ezenkívül kijelenti, hogy a törvényben biztosított kezdeményező jogának megóvása céljából törvényjavaslatot fog a Nemzetgyűlés elé terjeszteni, amelyben büntető rendszabályokkal kivan sújtani minden olyan propagandaszervezkedést, amely a fentiekkel ellentétben állana.« (Nagy mozgás a szélsÖbaloldalon. ) T. Nemzetgyűlés S Mi történt itt ? Megállapítható ebből a hivatalos közleményből, hogy a nagyentente egy kívánsággal fordult a magyar kormányhoz, amely odairányult, hogy törvényhozási utón zárassák M a Habsburgéi november hó 23-án, szerdán. 171 restaurációnak még választás utján való lehetősége is. A nagyentente tehát egy negatívumot kért. Mit tett ezzel szemben a kormány ? Kötelező kijelentést tett, hogy a királyi szék betöltése tárgyában egyetlen lépést sem tesz addig, amig a nagyhatalmakkal ebben megegyezésre nem jutott. (Zaj a bal- és a szélsÖbaloldalon.) Kerekes Mihály : Szegyeit még egyszer idejönni a Nemzetgyűlés elé! (Folytonos zaj a bal- és a szélsÖbaloldalon. Einöle csenget.) B. Szterényi József: Úgysem érvényes! Rassay Károly: A kormány tehát a negatívummal szemben pozitívumot nyújtott. Túlment saját elhatározásában azon a határon, amelyet neki a kényszerhelyzet diktált. De még tovább is ment. A nagyentente azt kívánta tőle, hogy törvényt hozasson, azaz belső, bármikor megváltoztatható törvényt. Ezzel szemben a kormány hozott egy nemzetközi megállapodást, amely a törvény erejénél is súlyosabb. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Vázsonyi Vilmos: Úgysem érvényes. (Zaj.) Rassay Károly : Bocsánatot kérek, nem lehet ilyen egyszerűen elintézni a kérdést. Ennek a kijelentésnek érvényét nem a magyar alkotmányjog szerint fogják mérlegelni, hanem általános nemzetközi jogi felfogás szerint. Rupert Rezső : Legjobb lesz, ha kinevezik a királyt! (Zaj. Elnök csenget.) Rassay Károly: Ott nem paragrafusok szerint fogják megítélni, mert nincsenek paragrafusok, (Folytonos zaj. Elnök csenget.) hogy kötelező-e a magyar nemzetre nézve ez a kormánynyilatkozat, hanem feltétlenül ugy fogják felfogni, hogy annak megszegése a magyar nemzet részéről egy nemzetközi megállapodás erkölcsi kényszere alól való menekülés és ha keresni akarnak casus bellit, ezen a ponton mindig meg fogják találni. (Ugy van ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy pedig ez nemcsak az én felfogásom, arra nézve legyen szabad a cseh sajtóiroda hivatalos közleményét felolvasni. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsÖbaloldalon. Olvassa.) »Bordonero, Clerk és Couget, az ententehatalmak követei ma este megjelentek dr. Benes ministerelnöknél és közölték vele a magyar kormány és a szövetségesek közt a Habsburg-kérdésben létrejött legújabb megállapodásokat. A magyar kormány kötelezte magát, hogy a királykérdést a szövetségesek beleegyezése nélkül nem fogja megoldani.« (Nagy zaj.) Sándor Pál : Felhatalmazást kaptak rá ? (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsÖbaloldalon : Hallatlan ! Szégyen ! Most tapsoljanak ! Éljen a szabad királyválasztás!) Drozdy GyőZŐ : A nemzet függetlenségét ilyen könnyedén odadobják! (Zaj.) Sándor Pál : A ministertanács megszavazta ! (Zaj.) Elnök: Nagyon kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a szónokot nyugodtan meghallgatni.