Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.

Ülésnapok - 1920-260

156 A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. el akarták gáncsolni a magyar nemzet évszázados függetlenségi törekvéseit. Paczek Géza : Mindig voltak ilyenek Magyarországon ! Dömötör Mihály : De kik ezek voltaképen ? (Halljuk! Halljuk! a jobb- és a szélsobalőldalon.) Jórészt idegen nevű és idegen származású, vagy pedig fajmagyarságuktól kivetkőzött főurak, akik a csa szártól kapták a címet, a rangot . . . Balla Aladár: A birtokot! Dömötör Mihály : ... és a szabadságharcosok, de különösen II. Rákóczi Ferenc elkobzott birtokait. Kerekes Mihály: Tizennégy falut ráadásul, mint Károlyi Sándor! Dömötör Mihály: Továbbá az osztrák császári diplomácia ide származott emberei, akik a világot osztrák császár nélkül nem is tudják elképzelni. Paczek Géza : Nepallek hiányzik ezeknek ! Dömötör Mihály: Végül volt császári generálisok, akiknek egy aranygallér, egy piros stráf a nadrágon az egész mindenségük, és akik öreg napjaikra sem tudják' levetkőztetni a császári kadétiskolában nyert fiatalkori oktatás minden félszegségét és ferdeségét. Benkő Gábor : Kossuth-kutyáknak neveztek minket ! Dömötör Mihály: Végül idetartoztak a háború előtti idők összes politikusai, akik könynyelmüek voltak a baj felidézésében, rövidlátóak voltak annak előrelátására és tehetetlenek annak elhárítására, akiket a bűntudat és a rossz lelkiismeret hajt a karlisták táborába, (Ugy van! Ugy van! Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) mert igen jól tudják, hogy egy magyar nemzeti királyság és ennek a nyugati hatalmak felé való igazodása lerántaná a leplet bűnös mulasztásaikról és bemutatná ennek a politikának a következményeit az ő szörnyű valóságában. (Ugy van ! Ugy van ! Taps a jobb- és a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Ha ez a dinasztia együtt élt-halt volna a nemzettel a múltban, ha éreztük volna néha-néha annak simogató kezét és nem mindig az ökölcsapásokat, (Felkiáltások a jobbóldalon : Kötelet !) akkor ezeknek a gyászmagyaroknak a törekvését meg tudnám érteni. Mikor azonban azt kell látnom, hogy megtagadva a magyar nemzet múltját, megtagadva a magyar nemzet évszázados szenvedéseit és szabadságharcait, előbb egy mindenképen fondorlatos, félszeg és hazug propagandával iparkodtak a nemzetet félrevezetni (Ugy van! Ugy van! a jobbés a szélsöbaloldalon.) és a Mohács utáni tévedés megismétlésébe belevinni ; majd hogy ez nem sikerült, fegyverrel törtek a nemzetre, akkor azt kell mondanom, hogy minden szolgaság lealacsonyitja az embert és ez a négyszázéves szolgaság a nemzetnek különösen úgynevezett magasabb rétegeire ugy hatott, mint az eredendő bűn, %i november hó 5-én, szombaton. amely szerint az ember akarata meggyengült és értelme elhomályosult. (Mozgás.) Ha ezek a magasabb körök felismerve a helyzetet és megértve a kor és a nemzet hivó szavát, a nemzet érdekében most annak élére ugrottak volna, a hálás nemzet elfelejtette volna múltban elkövetett bűneiket, megbocsátott volna és talán szobrot emelt volna emléküknek. így azonban ezeknek az uraknak emlékéből a magyar nemzet történelmének komor lapjain nem maradt vissza más, mint egy fekete lap, amelyen sárga betűkkel ez lészen irva: Magyarnak születtek, de császári labancok voltak egész életükben. (Ugy van! Ugy van! Taps a jobb- és a szélsöbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés! Az ember szinte ugy érzi, mintha régmúlt idők hazajáró lelkei kisértenének, annak az 5—6 oligarchának lelke, akik Mátyás királynak adták esküvel megerősített szavukat, hogy Corvin Jánost fogják királlyá választani, ahelyett pedig elszaladtak Lengyelországba ós a magyar trónra ültették Európa legtehetetlenebb uralkodóját, Dobzse Lászlót. Balla Aladár: Vak eszközük volt! Dömötör Mihály: Utána megválasztották a gyermek Lajost azzal a megokolással, hogy nekik olyan király kell, akit az üstökénél fogva tartanak. Benkő Gábor: A középpárt ezért akarja Ottót ! Dömötör Mihály: Vagy azoknak a főuraknak hazajáró lelke, akik hűséget esküdtek Zápolya Jánosnak, majd néhány héttel rá megválasztották Ferdinandust és húséget esküdtek neki. Továbbá azoknak a főuraknak hazajáró lelke, akik osztozkodva II. Rákóczi Ferenc elkobzott birtokain és javain, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) utána a jóllakott fenevad derült ábrázatával szavazták meg a II. Rákóczi Ferencet meggyalázó törvényt. Benkő Gábor: Mert kaptak birtokot! Dömötör Mihály: Végül azoké a főuraké, akik 1849-ben a magyar szabadságharc leveretésére oly buzgó muszkavezetők voltak. Benkő Gábor: Egy Apponyi volt a fővezér ! (Mozgás.) Dömötör Mihály : T. Nemzetgyűlés ! Ezek az urak ma is mutogatják nekünk azt a koporsófedelet, amelyet a magyar nemzet öncéluságára és önrendelkezési jogára rá akarnak borítani. Ma is kitűzik egy magas póznára a császári Greszler-kalapot, amelyre a nagy olasz költő, Dante mondása, a pokol tornácának felirata — van reá irva : Lasciate ogni speranza ! (Mozgás.) A reménytelenségnek, a lemondásnak, a szolgai meghunyászkodásnak politikáját nem követheti becsületes magyar, (Helyeslés a jobboldalon.) hanem valahogy az ónodi országgyűlés hangján, Rákóczi Ferenc szellemében azt válaszoljuk ezekre a labanctörekvésekre, hogy vége vagyon és vége kell hogy legyen annak az idő-