Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-260
A Nemzetgyűlés 260. ülése 1921. ezt meg ne szavazzam. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) Súlyos a helyzetünk, mert hiába, alkalmat ad a Habsburg-propagandának tovább folytatni veszedelmes játékait. Méltóztattak hallani : jogot, törvényt ismerő férfiak előtt elhangzik az a vád, hogy a csehek kívánságára csináljuk, igy akarják félrevezetni az országot, a közvéleményt. Tehetik és csak az a magyar becsületes nemzeti ösztön az, amely ez ellen tiltakozik, annak ellenére, hogy egyetlenegy lapunk sincs, (Igaz! TJgy van! jobb felöl.) melyben kifejezést tudnánk adni annak, hogy ez a propaganda csak a Habsburgok érdekében folyó propaganda. (Taps a jobboldalon.) De nemcsak szivünk vágya, nemcsak az ország érdekében jól felfogott eljárásunknak eredménye lesz ennek a törvényjavaslatnak a törvénybeiktatása. Megérlelődött a Habsburgok trónfosztásának kérdése a mi törvényeink rendelkezése folytán is. És itt Schlachta Margit t. képviselőtársam felszólalásával szemben be fogom bizonyítani, hogy nem elegendő az, hogy valakit megkoronázzanak, és hogy nem áll az, hogy akkor csak Istennek meg saját lelkiismeretének felel. (TJgy van! TJgy van ! a jobboldalon és a szélsőbáloldalon.) Az Istennek is felel, mert az élő Istenre, meg Szűz Máriára teszi le a király az esküt, amikor a koronázás alkalmával a koronát a fejére teszik és amikor a hitlevelet be cikke lyezik. de az 1917 : III. t-cikk, mely a koronázás és a hitlevél becikkelyezéséről szól, ezeket mondja : »Mi I. Károly, Isten kegyelméből i Ausztria császára, Csehország királya stb. és Magyarország e néven IV. apostoli l irálya, esküszünk az élő Istenre, a boldogságos Szűz Máriára és az Istennek minden szentjeire, hogy Magyarország és Horvát-Szlavon-Dalmátország jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét és területi épségét, valamint Magyarország és a vele ugyanazon államközösséget képező Horvát-Szlavón-Dalmátországok integritását, országos alkotmányát sértetlenül fentartjuk stb. Isten minket ugy segéljen.« Benkő Gábor : Esküszegő ! Balla Aladár : Mint törvényhozó köteles vagyok most már kutatni, hogy vájjon megtartotta-e IV. Károly király ezt az esküt. 1918 október 17-én, tehát az összeomlást megelőzőleg 14 nappal, az u. n. magyar nemzeti tanács megalakulását megelőző 9 nappal a következő császári manifesztumot bocsátotta ki IV. Károly király (olvassa) : »Hűséges osztrák népemhez ! Ausztria népeinek akaratához képest szövetségi állammá alakul át, amelyben mindén néptörzs saját külön állami közösséget alkot letelepülési területén. Kormányomat megbiztam, hogy haladéktalanul készítse elő Ausztria újjáépítését. A népeket, melyek önrendelkezési jogán az uj birodalom felépül, felhívom, hogy nemzeti tanácsaik utján vegyenek részt a nagy munkában.« Néhány napra rá más két igen fori tos császári rendelet jelent meg, mind a kettő az összeomlás előtt. Mielőtt azonban ezeket felolvasnám» meg évi november hó 5-én, szomhaíon. 151 akarom tisztelni a politikai felfogás dolgában velem nagyon ellentétes felfogást valló — sajnos, hogy nincs jelen —nagy Win disck-Graetz Alfréd unokáját, (Derültség a jobboldalon.) WindischG-raetz Lajos herceget, aki »Vom rothen Prinz zum schwarzen Prinz« című mur kajában ezekről a manifesztumokról a következő kritikát mondja. Wmdisch-Graetz mondja ezt, a volt császári és királji felségnek leghűbb katonája (olvassa): »A manifesztum nyilvánosságra hozatala logikus módon csak Magyarországhoz egyidejűleg intézett kiáltvánnyal törtéi hetett volna meg, mert alkotmányjogi szempontból teljes lehetetlenség volt mélyreható alkotmányváltoztatásokat, az osztrák államjogi állapot teljes átalakítását eszközölni, anélkül, hogy Magyarországhoz egyidejűleg nyilatkozatot intéztek volna. Ez alkotmányunk legprimitívebb követelménye és akkor, amikor szövetségre léptünk Ausztriával, kikötöttük, hogy ilyen fontos államjcgi manifesztumoknak és óriási kihatású császári rendeleteknek kibocsátása csak ugy történhessék meg, ha erről előbb a m agyaifelelős kormányt értesitik és a király annak hozzájárulása mellett intézkedik koronatartomány ai mikénti kormányzása és berendezkedése tekintetében.« Visszatérve az általam előbb emiitett két császári rendeletre, engedjék meg, hogy ezekkel is igazoljam, hogy mennyire tartotta meg IV. Károly király a hitlevélben tett esküjét és a koronázás alkalmával tett alkotmányjogi esküjét. A rendelet ezeket mondja (olvassa): »A flotta, a tengerészeti intézmények és más, a tengerészet tulajdonát képező dolgok átadatnak a zágrábi, illetve polai helyi bizottságoknak. A hadügyministerium tengerészeti osztálya részéről egy képviselő, a zágrábi nemzeti tanáccsal a további részletek megállapítása végett közvetlenül érintkezésbe lép.« Tehát az osztrák és magyar birodalom tulajdonát képező . . . Benkő Gábor : Rablás ! Sikkasztás ! Balla Aladár : ... a pragmatica sanctlo főfeltételét képező fegyvernemet, hatalmas erőnket a magyar nemzet és az osztrák állami reprezentanciának megkérdeztetése nélkül a magyar szent István koronája, tartományainak elszakitásával alakitott horvát-szerb Nemzeti Tanácsnak rendelkezésére bocsátja, odaajándékozza, jóllehet, a pragmatica sanctió kötelességévé teszi, hogy az együttbirtoklással járó közös és kölcsönös védelem és a közös biztonságnak együttes erővel való keresztülvitele szempontjából a fegyveres erőt nekünk bocsássa rendelkezésre és nem idegen érdekek céljaira. Benkő Gábor : Mit szólsz ehhez Szabó ? Ez már rablás ! Balla Aladár : A második császári rendeletben őfelsége megér gedte a hadsereg és a mögöttes országrész csendőrségi tisztjeinek, hogy az illető nemzeti tanács rendelkezésére becsáthassák magukat abból a célból, hegy a közrend és nyugalom fentartására alakitott katonai szervezet szolgála-