Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-259
A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. zetgyülésben is a Nemzetgyűlést alkotó tagok abszolút többsége velünk van (ügy van I Ügy van ! a jobboldalon.) s ezt a készséget és hajlandóságát a Nemzetgyűlést alkotó tagok abszolút többsége a kezemben lévő ünnepélyes írásbeli nyilatkozatban is lefektette, sőt ezenfelül többen szavukkal ünnepélyesen kijelentették, ha Írásban nem is, hogy adott esetben feltétlenül ezen az állásponton vannak, ennek ellenére mi ezt a kérdést becsületes (Az elnöki széket BotÜik József foglalja el.) magyar lélekkel kikapcsoltuk s annak eldöntését megfelelő törvényhozási előkészítés után arra az időre kívántuk eltolni, amikor a nemzet psrspektiváj a jövőjét illetőleg a külügyi konstellációkkal kapcsolatban is világosabbá válik és a nemzet tisztán látja, hogy kit ültessen oda szivének trónusára, hogy az véle szívben-lélekben egy legyen s ami vágy és érzés van a nemzet millióiban, az annak szivében, mint gyujtóleacsében, egyesüljön. (Tetszés a jobboldalon.) Amikor mi ezt becsületesen, lojálisán megtettük, dokumentáltuk azt is, hegy a kérdést hirtelenében, hajánál fogva előrántani nem kivárjuk. Törvényhozói tisztünkből járó felelősségünk teljes tudatában Isten és emberek előtt azt akartuk, hegy ez a kérdés közmegnyugvásra, a nemzet határozott nagy többségének megnyugvására oldassék meg. A bekövetkezett események azonban meggátoltak minket ebben a szándékunkban. Meskó Zoltán : Nem tudta kivárni Andrássy ! KovátS J. István : Nyugodt lélekkel és felemelt fejjel állithatjuk, hogy az a körülmény, hogy ez a törvényjavaslat itt fekszik előttünk, egyáltalában nem rajtunk múlt. (ügy van ! a jobboldalon.) Ezt a törvényjavaslatot külső és belső bonyodalmak hozták ide, de ha egyszer idehozták, annak szemébe kell néznünk, (Élénk helyeslés a jobboldalon és a szélsőbaloldalon.) mint az angol nyelv mondja : facing the facts ; szemébe kell néznünk az eseményeknek. Ezt a kérdést becsületesen, lelkiismeretünknek megfelelően meg kell oldanunk, mert ujabb polgárháborút, (Felkiáltások a baloldalon: ujabb Budaörsi!) ujabb vérontást, ujabb mártírokat a nemzet virágából egyikünk lelkiismerete sem engedhet meg ! Meg kell tehát oldanunk ezt a kérdést. Mielőtt azonban erről bátor volnék szólni és álláspontunkat röviden leszögezni, kénytelen vagyok Apponyi Albert t. képviselőtársam deklarációjával, illetve deklarációjának második részér vei foglalkozni, mely ePen lelkemnek egész melegével és erejével ép ugy szembe kell, hogy szálljak, mint ahogy szembeszállók minden külső hatalomnak belügyeinkbe való illetéktelen beavatkozása ellen. (Taps a jobboldalon.) Nemzetgyűlésünknek érdemes elnöke (Éljenzés.) leszögezte a törvény alapján, hogy egyesegyedül az az álláspont állhat meg, amely törvénybe iktatva kijelenti, hogy a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete a Nemzetgyűlés. A részéről felolvasottakéi november hó 4-én, pénteken. 117 hoz még egy pontot vagyok bátor ebből a törvényből felolvasni. Nevezetesen nemcsak ennek a törvénynek bevezető része mondja ki azt, hogy a királyi hatalom gyakorlásának megszűntéből és egyfelől Magyarország, másfelől az osztrák örökös tartományok közt fennállott elválaszthatatlan és oszthatlan együttbirtoklás megszűntéből folyó jogi következmények levonását tartja fönn önmagának ez a Nemzetgyűlés a békekötés utáni időre, hanem amiker az állami főhatalom egy részét ráruházta a kormányzóra, a kormányzó hatáskörét körülíró 13. §-ban azt is határozottan kimondta, hogy a kormányzó az államformának és az államfő személyének kérdésében alkotott törvényekre n ézve a visszaküldés jogával nem élhet. Mind a bevezetésből, mind a visszaküldés jogát ezen esetekre kizáró rendelkezésekből is egészen világos, hogy a Nemzetgyűlés ebben a kérdésben a döntés jogát valóban önmagának tartotta fönn. (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon és szélsőbaloldalon.) De nemcsak ezeknek a törvénycikkeknek a szavaiból, de a dolog természetéből, a dolog lényegéből is az következik, hogy a nemzeti szuverenitás csak csonkitatlanul, csak a maga egészében lehet jelen ott, ahol a nemzet nevében, a nemzet képviseletében a nemzet sorsát intéző, irányító törvényeket hoznak. Épen a magyar szent koronának dicső fénye, glóriás miszticizmusa, melyre oly nagy előszeretettel hivatkoznak egyesek, hozza magával azt, hogy a nemzeti szuverenitás jelenleg itt, a Nemzetgyűlésen van törvényesen képviselve, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) mert ez a szent korona . . . Balla Aladár : Nem a Habsburgoké ! KovátS J. István: ...nem egy személlyel kapcsolatos. A szent korona dicsőséges tana azt mondja, hogy a szent koronában benne van az egész ország, az egész államszervezett nemzet, benne van a törvényhozás ; . . Balla Aladár : Minden tagja ! KovátS J. István : . . .és benne van a királyi hatalmat gyakorló tényleges államfő is. Ha ezen faktorok közül valamelyik — amint azt ennek a törvénynek az első bekezdése is megállapítja — a királyi hatalom gyakorlásának megszűnte folytán a nemzeti szuverenitásnak ráruházott részét nem gyakorolhatja, ez a részéről nem gyakorolt jog is visszaszáll arra a részre, mely ezt a nemzeti szuverenitást korlátlan törvényes joggal gyakorolja. (Taps a jobboldalon.) T. Nemzetgyűlés i A magyar nemzeti szuverenitás egységét tagadja meg az, aki azt vitatja, hogy egy résznek kiesése, egy rész hatalmi jogkörének kikapcsolódása folytán a nemzeti szuverenitás a maga teljességében és összességében nincs jelen a nemzet törvényhozásában. (ügy van ! jóbbfelol.) T. Nemzetgyűlés ! Ezek mellett a jogi tények mellett méltóztassanak megengedni, hogy előálljak valamivel, amire igazán csak a legutóbbi napokban gondoltam. (Halljuk ! Halljuk !) Nevezetesen abban a szerencsés helyzetben vagyok,