Nemzetgyűlési napló, 1920. XIII. kötet • 1921. szeptember 22. - 1921. december 17.
Ülésnapok - 1920-259
A Nemzetgyűlés 259. ülése 1921. évi november hó 4-én, pénteken. 109 hogy azt az erősebb jogforrásnak, a jogfolyto-' nosságnak és igy a jogfolytonosságot ma életteljesen egyedül képviselő törvényes királyságnak föléje helyezzük, a jog terének elhagyását és a forradalmi térre lépést jelenti. (Zaj és felkiáltások a jobbóldalon : Rendre ! Felkiáltások half elöl : Így van ! Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ami pedig ezen a területen alkottatik, az, ha törvény alakját nyeri is, jogilag hatálytalan. (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Rendre!) E jogi meggyőződésünk folytán a törvényjavaslat megvitatásában és e fölött való határozathozatalban részt nem vehetünk, hanem azzal szemben, a nemzetre nehezedő kényszerhelyzet súlya alatt, -tiltakozásunk bejelentésére szorítkozunk. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon. Félkiáltások : Éljen a király ! Nagy zaj jobb felől. Elnök csenget.) Elnök: Szólásra ki jelentkezett? Szabóky Jenő jegyző : Kószó István ! (Folytonos nagy zaj, a baloldali képviselők a folyosó felé indulnak.) Meskó Zoltán: Menjetek a szerb határra, ne a folyosóra! Elnök: T. Nemzetgyűlés! Előbb a zajban nem hallottam, hogy Apponyi Albert képviselőtársunk felolvasott nyilatkozatában azt a kijelentést tette, hogy az a törvény, amit ez a Nemzetgyűlés most hoz, hatálytalan. (Zaj és félkiáltások jobbfelöl és a szélsőbaloldalon : Hallatlan ! Ezt mondta !) A zajban én is csak utólag értesültem róla . . . (Folytonos nagy zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy az elnök erre vonatkozólag a maga észrevételét megtegye. (Halljuk ! Halljuk !) Az 1920. évi I. te. bevezetésének első mondata a következőképen hangzik : »A Nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverenitás kizárólagos törvényes képviselete, megállapítja« stb. (ügy van! TJgy van! jobbfelöl.) A harmadik bekezdés a következőképen szól : »... a nemzethez fordultak, hogy . . . válassza meg az akaratának képviseletére hivatott Nemzetgyűlést.« (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ugyanennek a törvénynek 2. §-a a következőképen hangzik : »A nemzetgyűlés és a magyar állami szuverenitás törvényes képviseletének nyilvánítja magát, amely alkotmányunk értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is jogosult rendezni.« (Igaz ! Ugy van! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) A 4. § a következőképen hangzik : »A törvényhozó hatalmat a Nemzetgyűlés gyakorolja.« (Igaz! Ugy van!) Végül a 12. § azt mondja: »A Nemzetgyűlés addig, amig az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen rendezi stb. stb.« Mindezekből, mélyen t. Nemzetgyűlés, nyilván és világosan következik, hogy jelenleg a magyar nemzetnek egyetlenegy alkotmányos és törvényes, hivatott képviselete van, s ez a magyar Nemzetgyűlés. (Igaz ! Ugy van ! jóbbfelől.) Ennek a törvénynek megalkotásában részt vett az a képviselő ur is, aki előbb a Nemzetgyűlés kompetenciáját egy kérdésben kétségbe vonta, (Ugy van! a jobboldalon.) sőt egyenesen megállapítom azt, hogy ha Nemzetgyűlés nem lett volna, akkor mint erre hivatott képviselő, az illető képviselő ur arról a helyről e nyilatkozatát meg sem tehette volna. (Igaz! Ugy van! Elénk taps a jobboldalon.) Mindezekkel szemben innen az elnöki székből állapítom meg, hogy Apponyi Albert képviselő ur ezzel a kijelentésével mindenesetre a törvénnyel szembehelyezte magát, (ügy van ! jobbfelöl.) és amig elismerem, hogy minden képviselőnek joga a törvényt interpretálni, a törvény helyessége vagy helytelen volta felett észrevételeket tenni, bírálatokat mondani, amellett konstatálni kívánom azonban azt is, hogy egyetlenegy képviselőnek sincs joga a fennálló törvénynek érvényességét kétségbevonni. (Elénk helyeslés és taps a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Kószó István: T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Megvallom őszintén, hogy Apponyi Albert képviselőtársamnak imént felolvasott nyilatkozata olyan kellemetlen meglepetésben részesített engem, (Ugy van! jobbfelöl.) aminőt én Apponyi Albert gróftól soha el nem vártam volna . . . (Igaz ! Ugy van ! a jobb- és a szélsöbaloldalon.) Benkő Gábor: Mit szól hozzá Jászberény? (Zaj.) Kószó István : ... mert hiszen a múltban igazán büszkesége volt a parlamentnek (Félkiáltások bal felől : Most is az!) abban a tekintetben, hogy a törvényesség és a jogos állapot megvédése céljából minden erejét latba vetette és akkor, amidőn az ötéves háború után végrevalahára eljutottunk oda, hogy ezt a Nemzetgyűlést meg tudtuk alkotni, ennek megalkotásánál neki is nagy érdemei vannak, ezzel a nyilatkozatával tehát, amelyet most beterjesztett, megtagadja a múltját. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások balfelöl.) Dömötör Mihály: Labanc lett! (Zaj.) Elnök (a baloldal félé) : A képviselő urak álláspontjának képviselőit ez az oldal — amenynyire ezt az elnöki emelvényről megállapíthattam — nyugodtan meghallgatta. Méltóztassanak azzal a lojalitással lenni, — különben is ez a házszabályokban gyökeredző kötelesség — hogy az ellenvélemény szónokát is nyugodtan meghallgassák. (Helyeslés jobbfelöl.) Méltóztassék folytatni! KÓSZÓ István : A magam részéről sietek kijelenteni azt, hogy én egyike voltam gróf Apponyi Albert legnagyobb tisztelőinek, ugy a múltban, mint a jelenben, és vagyok ma is. Azt hiszem azonban, hogy ez a körülmény nem zárja ki azt, hogy a magam véleményét az ő közjogi álláspontjával szemben szintén kifejezésre ne juttassam.
