Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-233
A Nemzetgyűlés 233. ülése 1921. évi július M 20-án, szerdán. 81 és csökkenti a munkanélküliség veszedelmét. Vissza keli térnünk az ipar erőteljesebb támogatásához, vissza az erőteljes iparfejlesztéshez, nem más eszközökkel, mint a múltban, ha sokkal nagyobb eréllyel is, mint a multban. Méltóztassanak elhinni, az egyedüli alap, amellyel a mezőgazdaság terményeinek kivitelét előmozdítva, az ipart fejlesztve, megalapozhatjuk államháztartásunk rendbehozatalát és megalapozhatjuk a pénzügyminister ur pénzügyi politikáját ; térjünk vissza Hegedüs Loránt pénzügyministertől Hegedüs Loránthoz, a Terézváros képviselőjelöltjéhez, ott folytassuk és folytatva el fogunk jutni Hegedüs Loránthoz, a pénzügyministerhez. Akkor ez a politika be fog igazolódni, akkor ez a politika reális lesz és akkor valutapolitikánk is meg lesz alapozva. Meggyőződésem szerint ez az egyedüli ut, amelyen államháztarbásimkat rendbehozhatjuk. Hosszabb ut talán, mint amelyet a pénzügyminister ur választott, de meggyőződésem szerint biztosabb. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Az igazságügyminister ur jelentkezett szólásra. Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt egy rövid bejelentést vagyok bátor tenni. Beniczky Ödön t. képviselő ur a legutóbbi napok egyikén tartott interpellációjában egy csomó adatot hozott fel a múltból, állítólag a jelenből is, és végezetül azt a kérdést intézte a kormányhoz, hogy ezekben az ügyekben az eljárást sürgősen, soron kivül folytassa le . . . • . MeskÓ Zoltán : Egy zsidógyerek tegnapelőtt ugyanazon a vidéken megvert egy papot, arról nem beszélt ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister ; . . . jóllehet, szerény nézetem szerint erre a figyelmeztetésre nem is igen volt szükség, mert a kormány minden ügyben, amelyről tudomást szerzett, az eljárás megfelelő lefolytatásáról gondoskodott. A ministerelnök ur egyébként megadta a választ a képviselő urnák. Mindazonáltal, minthogy az utóbbi időben mind több és több oldalról újból és újból előhozzák ezt a kérdést, amely kérdés pedig mindenre alkalmasabb, mint arra, hogy közéletünknek nyugalmát biztosítsa, (ügy van ! Ugy van !) a kormány elhatározta, hogy megtesz mindent arra, hogy ez a kérdés mentől előbb teljesen lekerüljön a napirendről. Épen ezért még egyszer az egész vonalon vizsgálatot indit meg ezekben az ügyekben és külön megbízta a budapesti kir. ügyészség egyik tagját, akinek hivatása lesz, hogy kizárólag ezekkel az ügyekkel foglalkozzék és felvegye mindenkinek feljelentését, panaszát és adatait. Ez az ügyész ur, minthogy a dolog nagyon sürgősnek volt jelezve a kormány részéről, azonnal megkezdte munkáját és elsősorban azokat kérte fel és idézte meg tanuként való kihallgatásra, akik legjobban hangoztatták, hogy rendelkezésükre milyen adatok állanak ebben a tekintetben. A többi között Baniczky Ödön t. NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. képviselő urat is megidézte és felkérte tanúkihallgatásra. Az illető ügyész urnák a képviselő úrhoz intézett megkeresése a következőképen szól (olvassa) : »Ismeretlen tettesek által elkövetett különböző bűncselekmények tárgyában folyamatba tett nyomozati ügyben felkérem Nagyméltóságodat, hogy tan ükén ti kihallgatása céljából folyó évi július hó 20-án d. e. 10 órakor a budapesti kir, ügyészségnél okvetlenül megjelenni szíveskedjék.« Ezt az idézést szabályszerűen, de irodaigazgató által kézbesittette a képviselő urnák. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Hogy ez a kézbesítés mily módon történt, erre nézve vagyok bátor az irodaigazgató UT következő jelentését itt felolvasni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) —(Olvassa) : »Tisztelettel jelentem, hogy az ismeretlen tettesek által elkövetett különböző bűncselekmények tárgyában folyamatba tett nyomozati ügyben a 80.157/1921. k. ü. számú idézésnek Beniczky Ödön volt belügyminister, nemzetgyűlési képviselő ur részére leendő kézbesítés céljából a folyó évi július hó 19-én délelőtt megjelentem a képviselőház háznagyi hivatalában, ahol előadtam jövetelem célját. Ott nyomban intézkedtek, hogy nézzék meg, itt van-e Beniczky kegyelmes ur. A szolga nemsokára visszajött azzal, hogy a kegyelmes ur az épületben tartózkodik ugyan, de nincs jelen az ülésteremben. Ekkor bejött Mattyasovszky György dr. államtitkár ur, engem meglátva, hozzám jött és érdeklődött, hogy mi járatban vagyok, amire neki jövetelem célját megmondottam. Erre Mattyasovszky államtitkár ur azt mondotta, hogy ő tudja, hol tartózkodik Beniczky kegyelmes ur ; menjek vele, ő majd bevezet hozzá .<< Beniczky Ödön : Öriási szenzáció ! Tomcsányi Vilmos Pál igazságügyminister (tovább olvas): »En köszönettel vettem az államtitkár ur szives közbenjárását és bementem vele egy nagy terembe, ahol Beniczky kegyelmes ur egyedül tartózkodott. Itt Mattyasovszky államtitkár ur bemutatott Beniczky volt belügyminister urnák, akinek az államtitkár ur jelenlétében a következőket mondottam ; — Fazekas Géza, a budapesti kir. ügyészség irodaigazgatója vagyok. Szives tudomására hozom a kegyelmes urnák, hogy az igazságügyminister ur elrendelte a nyomozást abban az ügyben, amelyben mterpellálni méltóztatott. Megbízást kaptam Bezegh kir. ügyész úrtól, — aki ebben az ügyben a nyomozást teljesiti, — hogy a kegyelmes urnák tanukénti kihallgatása céljából egy idézést kézbesítsek s a kézbesítés végett azért jöttem én, hogy tudomására hozzam a kegyelmes urnák, hogy milyen ügyben van megidézve és amennyiben szükségesnek méltóztatik találni, az ügyre vonatkozó bizonyítékokat is kegyeskedjék magával hozni. Eközben átadtam Beniczky volt belügyminister urnák az idézést, aki azt futólag átolvasta és a következőket mondotta : (Halljuk ! jobbfelől.) 11
