Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-237
A Nemzetgyűlés 237. ülése 1921. évi július hó 27-én, szerdán. 187 Elnök ; Felteszem a kérdést. Tudomásul veszi-e a t. Nemzetgyűlés a vallás- és közoktatásügyi minister urnák Eassay Károly képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen !) Ilyen értelemben mordom ki a határozatot. Következik. Birtha József jegyző: Szabó József (budapesti ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Elnök : Az interpelláció töröltetik ! Következik ? Birtha József jegyző : Paczek Géza ! Paczek Géza : T. Nemzetgyűlés ! Előre kell bocsátanom, hogy bizonyos mértékben szomorúsággal tölt el az a dolog, hogy ilyen interpellációval kell a Ház elé jönnöm, nekem, a kormányzópárthoz tartozó egyik képviselőnek. Ugyanis én három izben felkerestem személyesen a belügyminister urat, a legjobb szándék volt meg bennem, hogy informáljam őt a kerületemben lévő közigazgatási mizériákról — azonban, ugy látszik, az igen tisztelt belügyminister ur engem félreértett. Pedig elvártam volna a belügyminister úrtól, —annál is inkább is, mert egy kormányzópártbeli képviselőtől jön, — hogy figyelemmel és egészen másként fogja fel ezeket a dolgokat ; elvártam volna ezt annál is inkább, mert hiszen a nemzet bizalma küldött be a parlamentbe bennünket s egy olyan embertől egészen más feladatot vár a magyar nemzet, mert annak az egyénnek rendkivül nagy tehetségének kell lennie, ha a nemzet bizalma nélkül be merészkedik jönni a nemzeti parlamentbe, ahol minden egyes embernek gyökérszálai messze a nép millióinak bizalmába terjednek ki. Ereky Károly : Ez nem kormánypárti beszéd ! Rassay Károly : Ez igazságos beszéd ! Nyéki JÓZSef : Oda jutunk, hogy nem tudunk kormánypárti beszédet mondani ! (Derültség.) Ereky Károly : Ki kell lépni ! MeskÓ Zoltán : Kilépés nélkül átalakulunk ! (Zaj. Elnök csenget.) Paczek Géza: Ma egy hete interpelláltam az igen t. belügyminister utat és feltűnt nekem, hogy kedden ittam be az interpella ciós-könyvbe az interpellációmat s már szerdán olyan kimerítő választ kaptam. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Különösnek tűnt fel ez nekem, holott ez nem olyan könnyű dolog, hogy a belügyministe; ur egy kézlegyintéssel elintézze. Itt egy családnak, egy komoly tisztviselőnek exisztenciájácól, munkájáról van szó, azonkivül pedig a törvénynek szigorú betartásáról. Az eset ugyanis a következő. Teljesen hűen, ugy adom elő, ahogy történt. Jegyzőkönyvet vettem fel a dologról, ezt felolvasom szószerint (olvassa) : »1918. év november közepatáján, amikor a Nemzeti Tanács már működött, egy képviselőtestületi ülés lett egybehív a Kunmadarason s ugy Ács Sándor főjegyző, mint az összes elöljárók az előzetes fenyegetés, kényszerhelyzet következtében beadták lemondásukat. Minden hozzászólás nélkül hallgatagon tudomásul vette ezt az akkori képviselőtestület. Back Andor, a kunhegyesi járás főszolgabirája azonban e lemondást, mint másodfokú hatóság, nem vette tudomásul, hanem azt javasolta a lemondott főjegyzőnek, hogy ezt a lemondását hatályon kivül helyezi, szabadságra bocsátja, s ha majd ezek a zavaros viszonyok elmúlnak, az állását majd ismét betöltheti. Acs Sándor a szabadságot igénybe is vette és el is távozott a községből. Itt megjegyzem azt, hogy arra a körülményre, hogy Ács Sándor benn volt a főszol gabirónál, abi az ő lemondását tudomásul nem vette, tanuk a következők : U. Nagy Sámuel, Medgyaszay Gyula református lelkész, ifj. Hajdú Sándor közbirtokossági elnök, Eszery Sándor, T.. Kun Imre, Gazdag Imre stb. Ezek valamennyien a képviselőtestület tagjai, akik — ha szükséges — meg tudják nevezni a többieket is, akikkel együtt voltak a főszolgabírónál.« Hogy Ács Sándor ma is törvényes főjegyző, azt bizonyítja még a 3880/919, M. e. számú rendelet, mely világosan kimondja, hogy az 1918 október 31-én állásban lévő, de később hivatalos kötelességük teljesítésében akadályozott községi és városi tisztviselőket állásukba haladéktalanul visszahelyezni rendeli. Amikor a belügyminister urat interpelláltam és azt mondtam, hogy nem tudom megérteni, miért nem helyezik azonnal vissza az állásába ezt a jegyzőt, aki tulaj donképen ma is Kunmadaras főjegyzője, erre szószerint a következő választ adta ; »Ez az egész kérdés lényege. A dolog ugy áll, hogy Ács jegyző lemondását a képviselőtestület annak idején állítólag tudomásul vette. Nem állapit ható meg azonban, hogy az törvényesen egybehivott képviselőtestületi ülés volt-e, vagy az u. n. községi néptanács fogadta-e el a jegyző lemondását. Erről van egy jegyzőkönyvi kivonat a főszolgabíró birtokában, jegyzőkönyv azonban nincs és igy annak hiányában a jegyzőkönyvi kivonatot nem lehet elismerni. A jegyzőkönyv ugyanis a kommunizmus alatt állítólag elveszett. Azt mondja továbbá a belügyminister ur (olvassa) : »Ez az egész kérdés lényege. Ugyanakkor — azt hiszem, június 30-án — tartatott ugyan már egy képviselőtestületi ülés az állás betöltése céljából, ezen a gyűlésen azonban nem. választottak, mert maga a képviselőtestület igen bölcsen kimondotta, hogy nincs tisztában a helyzettel, mert hiszen még nem jutott el a közigazgatási bíróságig a dolog, vagyis nincs döntés arra vonatkozólag, hogy ez a jegyzői állás üres-e vagy nem.« Itt azután azt jegyzi meg a belügyminister ur, hogy : ezek lényegtelen dolgok, majd eldőlnek stb. Erre vonatkozólag az a megjegyzésem, hogy az egész válasz, amelyet a belügyminister ur adott — nagy sajnál at bal ki kell jelentenem — a valóságot egyáltalában nem fedi. (Zaj.) Ereky Károly : En nem bántom annyira a pénzügyministert ! Paczek Géza : Junius 7. napján ugyanis megtartották Kunmadarason a községi képviselőtestületi ülést ; itt van a kezemben a meghívó, amely tartalmazza a tárgysorozatot is. Ennek első 24*
