Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-233

*s A Nemzetgyűlés 233. ülése 1921. évi július hó 20-án, szenUin. adományait használták föl. Ezeket az adományokat hollandi hit-testvéreink az utódállamok területéről ide jött református lelkészek és tanítók segítésére, továbbá az ott maradt szegény református egyházak támogatására adták össze és ez az összeg több millió koronát tesz ki. Ma tehát az a helyzet, hogy református pénzen alapított lapban nemcsak jezsuita célokat szolgálnak, de egyenesen támadják a reformátusokat és azok legkiválóbb vezéreit. Ezt nem fogjuk tovább tűrni és minden eszközzel végére járunk annak, hogy kinek az árulása folytán vonták el ilyen célokra a szegény református papok és tanítók elől a jótékony adományokat, amelyeket hollandi testvéreink igazán nem ilyen nemtelen célokra adtak össze. Ugy tudjuk, hogy a legmagasabb protestáns egyházi hatóságok hivatalosan is megindítják a vizsgálatot a protestánsok elől jezsuita célokra ellopott milliók és Szabó Dezső református-gyalázó lapja ügyében.« (Zaj. Egy hang jobbfelöl : Méregkeverés az egész !) De nemcsak a Bottlik-féle nyilatkozat szerepel itt, hanem visszaélnek nagyatádi Szabó minister ur nevével is. Egy cikk magában foglalja Nagyatádi ismeretlen levelét Drozdyhoz. A nyilatkozat többi része igen érdekesen festi alá azt a levelet, melyet Nagyatádi intézett Kerekes Mihály képviselőhöz, amikor Ballá, Rassay, Drozdy, Kerekes és Cserty kiléptek a Kisgazdapártból, mert nem tudták már szó nélkül elviselni a folytonos elvfeladást (olvassa) : »A levél, melyet alkalmam volt megszerezni a Jövő számára, így szól : (Felkiáltások : Apokrif ! Biztos !) »Kedves barátom ! Hozzám, intézett leveledet, melyben a pártból való kilépésteket bejelentitek, megkaptam. Fáj nekem,, hogy a nehéz küzdelemben épen ti, a leghívebb barátaim és legjobb társaim, nem vagytok mellettem a pártban, ahol a ti egyenes magyar nyiltságtokra oly nagy szükség van és nem érzem a ti segítségeteket a harcban, melyet ellenfeleinkkel és magammal folytatok, de nem távolodtunk el mi egymástól, ti szálláscsinál ók vagytok, a mi előőrseink, és ugy látom,, most már közel az idő, amikor lerázhatjuk magunkról mi is ezt a nehéz terhet, mely lelkűnkön ül és követhetünk benneteket. Addig is, amíg együtt lehetünk és végre nyíltan együtt harcolhatunk, biztosak lehettek szeretetemről. Én megértem lépéseteket, amelyet nemsokára nekünk is meg kell végre tenni, hogy a magyar falu népe el ne veszítse egyetlen reményét és bennünk elhelyezett bizalmát. Szabó István (nagyatádi) s. k.« (Zaj.) Kerekes Mihály : Jó volna tudni, hogy ki találta ki ! Karafiáth Jenő : így élnek vissza közéleti kiválóságok nevével ! (Felkiáltások : De csak a nevével !) »Az Ember« című lap július 17-iki számában . . . Birtha József : Állat az emberben ! Karafiáth Jenő : . . . közli Göndör Ferenc Károlyi Mihály első megszólalását. A cikk így kezdődik (olvassa) r »Az Ember« élén közöljük Károlyi Mihálynak hosszú idők után való első megszólalását. Károlyi Mihálynak a legelső emigrációs megnyilatkozása ugyanezen a helyen, »Az Ember« első bécsi emigrációs számában történt. Epen most, amikor Károlyi Mihály nemes és tiszta alakját ismét a rágalmak piszkos árjával igyekszenek befeketiteni, (Zaj és derültség.) mi boldogan valljuk be, hogy az elképzelhető legnagyobb megtiszteltetésnek és kitüntetésnek tekintjük azt, hogy Károlyi Mihály messzi Spalatóból levelet irt hozzánk, és ebből a levélből egy áhítatosan tiszta és becsületes férfiú meleg hangja rezzen ki. (Zaj.) Ennyit a dolog szubjektív részérő], arról, hogy ünnepi számnak tekintjük »Az Ember« mai számát, amiért a Károlyi Mihály nevével díszíthetjük fel.« Birtha József : Lesz még a kutyára dér ! Karafiáth Jenő : Nem is érdemes a dologgal foglalkozni, de Károlyi Mihály levele, ugy látszik, nem apokrif s azért érdekes tisztában lenni azzal, hogy miként gondolkodik e nagy férfiú Spalatóban. A levél a többek között a következőket mondja (olvassa) : »Biztató szavaiból erőt meritek az előttünk álló nagy küzdelemhez és bármennyire felemelő is az a tudat, hogy vannak ma is olyanok, akik bíznak bennem és kitartanak mellettem . . .« Birtha József : Még vannak olyanok ? HuSZár Elemér : Még van egy pár csirkefogó ! Karafiáth Jenő : ... Ne törődjünk hát a renegátokkal, a zászlónkat meggyalázókkal, legkevésbé azokkal, akik személyünk ócsárlásával akarnak érdemeket szerezni a hatalom, jelenlegi bitorlóinál. Csak arra fordítsuk egész erélyünket, csak azért dolgozzunk fáradhatatlanul, hogy azokat, kik ma odahaza ártatlanul a legszörnyűbb. kálváriát járják, megszabadítsuk a banditák karmaiból és hogy ne hagyjuk elhomályosítani azt a programmât, amelyért küzdöttünk, amelyért most is szívesen szenvedünk és melynek célja Magyarországot kiragadni a feudalizmus járma alól, megvédeni a Habsburgok visszatérő uralmától, földhöz juttatni a föl dini vesosztályt, a fizikai és szellemi munkásokat, felszabadítani a kapitalizmus kizsákmányolása alól, és megteremteni egy szóval azt az uj szociális bázison felépülő Magyarországot, mely aztán joggal követelheti a maga helyét a kor szellemében haladó uj világban.« Huszár Elemér; Miért nem jön be megpróbálni ? Segítenénk neki ! Karafiáth Jenő: Nem folytatom a cikkeket. Vannak itt olyanok is, melyek Friedrichről szólnak, de egy körülmény mégis arra késztet, hogy Károlyi Mihálynak a pécsi szereplésével »sok babért« aratott Linder Bélához irt levelét citáljam, legalább egy részletét, azért, hogy teljesen tisztában legyünk a magyarság »barátaival«. Birtha József.' Ismerjük mi már a firmát ! Karafiáth Jenő : Azt irja : »Kedves barátom ! Több mint egy éve lesz annak, hogy egy hosszú levelet irtam neked. Vájjon megkaptad-e ? Most, hogy a sors idehozott és közelebb kerültünk egymáshoz, még nagyobb figyelemmel kisérem azt