Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-233
A Nemzetgyűlés 233. ûlese 1921. évi július hó 20-án, szerdán. jsr, (Egy hang balfelől : Éljenek a Iiorvátok !) mégis meg kell állapitanom, hogy bizonyos lelki rokonságnak kellett mi köztünk fenforognia, különben 800 éven keresztül nem tudtunk volna egymás mellett élni jó- és balsorsban egyaránt. És mikor 800 esztendő együttlét után elválva egymástól, azt látom, hogy az ezeréves horvát közjogot sutba dobják, a korfui paktumot semmibe sem veszik, mikor a régens manifesztuma a papirkosárba kerül, mikor látom azt, hogy a szábor határozata nem jelent semmit, nem jelent semmit az, hogy az 1920. évi novemberi választások a horvát nemzeti eszméért lelkesedő és a horvát nemzeti célokra törekvő, a szerb centralista törekvésekkel szembehelyezkedő horvát pártoknak adják a többséget, mikor látom, hogy mind evvel szembehelyezkedve Horvátországnak parcellázása kezdődik meg, — mint az Obzor kesergi, nyolc megye helyett csak négyet hagynak meg — mikor látom azt-, hogy Horvátországot szerb katonák szállják meg, — Boszniában 30.000, Horvátországban 40.000 szerb katona van — mikor látom azt, hogy megváltoztatják az eredeti megállapodást, amely szerint csupán kétharmad szótöbbséggel és közös egyetértéssel lehetett volna az uj délszláv alkotmányt elfogadtatni és ehelyett egyszerű szótöbbséggel fogadtatták el azt, mikor látom azt, hogy a báni intézményt megszüntetik és szerb királyi helytartó kerül a helyébe, mikor látom azt, hogy ilyen lehetetlen erőszakoskodással viszik keresztül a délszláv egységről tanúskodó alkotmányt : akkor lehetetlen, hogy legőszintébb rokonérzésemnek ne adjak kifejezést a vitéz, függetlenségre törekvő, a horvát nemzeti eszméért lelkesülő horvát nép irányában és ne kívánjam neki egyénileg, hogy ebben az uj elhelyezkedésben találja meg ez a vitéz harci erényeiről hires testvérnép az ő boldogulását és szerencséjét, (ügy van! balfelől.) Budaváry László : Majd visszakerülnek hozzánk ! Friedrich István : Magától semmi sem megy ! Nem lehet mindenre várni ! Karafiáth Jenő : Ezek után visszatérve interpellációm tulajdonképeni tárgyára, ebből a szempontból foglalkozom a belgrádi eseményekkel. Habár hét év előtt ugyanazon harci eszközök nyilvánultak meg a Narodna Obrana féktelen izgatásai következtében, mint most és habár 7 év előtt az emberi szánalomra sem méltatták ez elvakult szerbek, hogy a magyar trón akkori várományosa ilyen merénylet áldozata lett, most a legelvakultabb szerb szivet is kell hogy megérintse ez a gyalázatos gaztett, amely a szerb nemzeti eszme megtestesítője, a régensherceg, valamint a délszláv álmok összebogozója, a nagy délszláv államnak megvalósítója, Pasics ministerekiök ellep irányult. Azt hiszem, hogy ha megvizsgálják a lelkiismeretüket, lehetetlen, hogy ne lássák be ők is, hogy mindennek inditóoka az volt, hogy túlságos nagy mértékben kacérkodott a délszláv állam avval a bolsevista propagandával, amely körülöttünk mindenütt megmozdult. Szádeczky-Kardoss Lajos: Az Isten nem bottal ver ! Karafiáth Jenő: Nem tudom elképzelni ebben a pillanatban, hogy ha például Pasics ministerekiök megvizsgálja a lelkiismeretét, ne sajnálná utólagosan, hogy milyen dolgok történtek a múltban az ő tudtával ; és miként tartja összeegyeztethetőnek eddigi tevékenységével azt a hírt, hogy mint a délszláv sajtó irja, akciót fog indítani abból a célból, dogy az an ti bolsevista irányban hozza össze a népeket ! Egyik régebbi parlamenti felszólalásomban, amikor a trianoni békeszerződés revízióját elsőként sürgettem, valamint amikor Pécs és Baranya kiürítésének szüks égess égére elsőként mutattam rá, már bemutattam egy csokorba kötve a t. Nemzetgyűlésnek, hogy ezeken a megszállott területeken miket tűrt a szerb kormány és hogy ez hova vezetett. Ugyanezeket látjuk szerves összefüggésben azokon a területeken, amelyeken jelenleg cseho-szlovák közigazgatás van. Friedrich István : Ideiglenesen ! Karafiáth Jenő: Ideiglenesen. Mert ahol ideiglenesen cseho-szlovák közigazgatás tartja járomban a megszállt területeket, ott szintén ütőkártyaként használják ki a magyarság ellenében ezt a propagandát, ép ugy, mint itten. Azok a módok, eszközök és jelenségek, amelyek e téren mutatkoznak és arra irányulnak, hogy Magyarország feltámadását lehetetlenné tegyék, csodálatos tervszerűséget és egyformaságot mutatnak körülöttünk. A vezérkar teljesen közös. Itt Magyarország ellen irányuló koncentrikus támadásról van szó. (Igaz ! Ugy van !) Mert ha délre tekintünk, az Agramer Tageblatt hasábjain, a Magyarországról származó és sajnos, magyarul beszélő Szende Pál (Felkiáltások : Zsidó !) épen legutóbb a portorosei tárgyalások elnapolása alkalmából magyarul meri megirni azt, hogy ezt az országot a kis entente államainak nemcsak politikailag kell megfojtania, de meg kell ölnie gazdaságilag is. (Mozgás. Egy hang halj elől : Gazember !) Ha tovább megyürk, és a Baranyai Magyar Újságot tekintjük, látjuk,. hogy az ugyanazon betűkkel jelenik meg, mint a Bécsi Magyar Újság, és az első évfolyam első számában 1921 július 3-ikán most, alig pár napja jelent meg Hesslein Józsefnek, aki annak idején a »vasúti közigazgatás« terén működött, egy cikke, mely ország-világnak kiabálja, hogy Jászi Oszkáré a jövő. És ha a Német-Ausztria területén megjelenő lapokat nézzük, ott Jászi Oszkár cikkezik. Azt állítja a »Jövő«, hogy a »Fényes Lászlók« fogják ezt a hazát felépíteni. (Zaj.) KÓSZÓ István : Megmutatták már, hogy hogyan akarják kezdeni. Karafiáth Jenő: És ugyancsak ezekben a cikkekben egyeznek meg mindenütt abban, hogy tényleg a Jászi Oszkárok fogják megalapítani Magyarország jövendőjét. (Mozgás és zaj.) Budaváry László : Nem kérünk belőle !
