Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

634 A Nemzetgyűlés 254, ülése 1921, ják, kigúnyolják. Pozsonyi diákleányokat nyilvános prostitúciókra akartak rávenni cseh tanítónők. Korompán két uj női tanerőt alkalmaztak, alak közismert feslett életet éltek s hatheti kurzus után tanítónői állást kaptak. A trencséni gimnázium igazgatója, egy Nerák nevű cseh, állandóan dicsőitette a husszitizmust és a diákokat ennek a vallásnak követésére buzditotta. Fickerle és Novotny cseh tanárok a történelem tanítása közben a katholikus vallást gyalázták a trencséni katholikus gimnáziumban és azt mondták, hogy ez a vallás tisztán a butításon alapszik. A tót nép erkölcsei merőben elütnek a csehek léha életfelfogásaitól.« Itt vannak azután felsorolva mindazon lehetetlen indítványok, amelyek a prágai országgyűlésen adattak elő és amefyek az erkölcsök általános züllésére vezettek. Nagyon természetes, hogy ilyen rezsimet a mi népünk, a csehek által megszállott területrészeknek sem tót, sem német, sem magyar népe nem veszi be és erről hallani sem akar. Tudjuk azt, hogy Csehország, mint ipari állam, a mezőgazdasági termények importjára szorul. Miután nem tudják magukat máshonnan ellátni, a tőlünk elragadott Felvidék népétől a szó szoros értelmében elrabolják az utolsó kiló gabonát is. Számtalan panasz hangzott el, de hiába. A tót nép olcsó munkásanyagát nem engedik ki, hogy a tótság a maga tetszése szerint a szabad verseny alapján munkát és megélhetést szerezzen magának, hanem kényszeritik, hogy a cseh gyárakban potom pénzért dolgozzék. Minden hasznothajtó pozícióba csehek és azok a tót renegátok jönnek, akik nekik behódoltak. A tótságot, a magyarságot és a németséget mindenhonnan kiszorítják. A magyar közigazgatást másfél évtizeden keresztül diszkreditálták és szidták az egész világon, ám most példa nélkül áll az a korrupció, amely a cseh közigazgatás körében dívik. (Igaz ! Ugy van/) Azonban szólaljon meg maga Hlinka, a közismert tót hazafi, amikor a mostani cseh állapotokról, a rózsahegyi Slovak cimü lapban a következőket irja : Ez annyira jellemző, hogy méltóztassanak megengedni, hogy szószerint felolvashassam. A cikk cime : »Buril som a burit budem.« »Lázítottam és lázítani fogok« (olvassa) : »Hlinka lázit amikor alszik, Hlinka lázit, amikor jár, amikor prédikál, amikor énekel s amikor imádkozik, de sőt még akkor is, amikor dolgozik és dolgozott értetek. Hiszen Srobár áruló módon otthagyott engem a börtönben 1906-ban s ő megszaladt, azt mondván a magyar bírónak, Székelynek, hogy nem azonosítja magát az én politikámmal és taktikámmal, mert lázítottam az ő érdekében.« »Lázítottam Poroszkán, Sasváron és legújabban Námesztón. Lázitok és lázítani fogok az árulás ellen, a tót nép becsapása ellen, és ne lázítsak, hogy a békés Szlovenszkóból mindenféle felforgató törekvések számára talajt csináltak ? Hát Srobárnak és társainak közreműködése nélévi augusztus hó 23-dn

y kedden, kül választott volna Slovenszkó ugy, ahogy választott ?« Itt céloz a turócszentmártoni rada erőszakos határozatára. (Olvassa) : »Ne lázítsak, mikor Trencsénteplán a cseh katonaság a tót legénynek meztelen talpára addig veretett reá, mig kínjában azt nem kiáltotta, hogy a csehek az urak Szlovenszkón ? Ne forrongjak, hogy ha látom a kidöntött kereszteket, az összelőtt szent szobrokat, a meggyalázott kegyhelyeket, az erkölcstelenitett Szlovenszkót ? Ne lázítsak, mikor saját fiaitokat megfosztottáktok a kenyértől, csak azért, hogy ti maradjatok ott a vájunál ?« »Hallgassak talán, aludjak, vagy a vállamat vonogassam, amikor látom, hogy pusztították el erkölcsileg egész Szlovenszkót, ugy hogy az asszonyok, már nyíltan elvetélik magzataikat, ahogy nekem épen hitelesen jelentették az árvái gyűlésen és ahogy a szlovák asszonyok már ki vannak tanítva, hogy hogy kell a gyógyszertárakban. és drogériákban a titkos betegségek ellen gyógyszereket kérni ?« »Hallgassak, mikor az asszonyak, gyerekek és öregek sírnak az éhségből, ne lázadozzam, mikor Alsókubinból elkergették Bella tanfelügyelőt és helyét egy cseh foglalta el, mintha Szlovenszkón nem akadna megfelelő tanító. Kőből kellene lennem, ha nem lázadnám Kovalik János és Valló Albert gimnáziumi igazgatók elmozdítása miatt.« »Ne lázadozzam, mikor épen ma egy éve éjjel elfcgtak, megszállották a plébániát, feltörték az ajtókat s félesztendőre elcipeltek Mirovba, Grodekbe és Podoijébe, hogy tönkretegyék és demoralizálják Szlovenszkót ?« Itt már azután kisebb közigazgatási intézkedésekre hivatkozik. T, Nemzetgyűlés ! Bsnes és legutóbb Tusár volt cseh ministerekiök, most berlini követ, állandóan vádaskodnak ellenünk a külföldön, hogy mi itthon milyen kultúrát]

an életet élünk, mennyire beleakarunk avatkozni az ő belső ügyeikbe, hogy veszélyeztetjük az európai békét, hogy mi az ittmaradt kevés nemzetiséggel szemben is atrocitásokat követünk el. Ezek az adatok, amelyeket én felolvastam és Hlinka szózata az ő tót lapjában, azt hiszem, erre a kérdésre megfelel. Itt izgatásra nincs szükség. Itt a tótok már kinyújtják felénk kezöket, mert látják, hegy vesztükbe rohantak, amikor a csehekért elhagytak. Az ezeréves közösséget széjjelszakítani nem lehet. Az egész erőszakos tákolmány szét feg hullani, a mint bátor vagyok felhívni a t. Nemzetgyűlés figyelmét arra az igen érdekes tényre, hegy a független tót köztársaság már megalakult Krakóban Jehlitska egyetemi tanár elnöklete alatt és kiáltvánnyal fordul, Urger Ferenc kül ügymin ister által aláírva, az egész világ müveit népeihez, akiknek figyelmét felhívja a csehek atrocitásaira, azokra a gazságokra, amelyeknek ki vannak téve és könyörög a kulturnemzetekhez, hegy segítsék őket ahhoz, hegy végre függetlenségüket elérhessék. Elég, ha rámutatok arra, micsoda konszolidációra mutat