Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-254
 Nemiét gyűlés 254. ülése 1921. Ezután a magyar kormány mindjárt másnap fellépett azzal, bogy mivel addig az ideig, abban a reménybsn, begy megegyezés jön létre, a közvetlenül és azonnal megoldandó kérdéseket a lehető végső határig halasztotta, most már ezeknek a sürgős rendezését kell a leghatározottabban követelni, s erre nézve a tanácskozások azonnali megindítását kívánja ezekben a kérdésekben, amelyeknek minden részletére természetesen nem terjeszkedem ki s amelyekben benne vannak a magyar állam ottani nyugatmagyarországi -fekvőségemek, az ottani jegállapotnak, az ottani tisztviselőknek, az ottani financiális, valutáris ügyeknek kérdései : s mindezek legsürgősebb megoldását követeljük. Ezen a téren tehát most már tárgyalások f olynak, amelyek a lehető legrövidebb idő alatt be f ejezhetők lesznek. Én ess karra szorít kozhatom, hegy azt mondjam, hegy Magyarországnak rendikvül *ájdalmas a nyugatmagyarországi kérdés ilyetén alakulása (Mozgás jobbfelől.) s arról mindenesetre a nemzet közérzése a legnagyobb csalódással vett tudomást. A továbbiakra n ézve term észetesen már enn élfegva nem térhetek ki. Amit azonban Lingauer képviselő ur mond, hegy vannak, akik azt mondják, hogy a kandalló mellett p:'pázva, úgyis megjön a magyar területek integritása. (Felkiáltások bálfelÖl : így mondják !) ezt mondják, — hát azt hiszem, hegy abban lényegesen tévednek , de azok sem tévednek, akik azt mondják, hogy ha a piacon kiabáljuk, azért még nem jön meg. Kérem a válaszom tudomásulvételét. (Zaj balfelől.) Rakovszky István : Ez válasz ? Szilágyi Lajos : Ez nem válasz. Ilyen kérdésekben nem elég. (ügy van ! Ugy van ! balfelől. Zaj. Elnök csenget.) Paczek Géza:. Nem mondhat egyebet ! (Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : Ez nem válasz ! Elnök: Ne méltóztassanak a tárgyalás rendjét megbontani ! Szilágyi képviselő urat nagyon szépen kérem, szíveskedjék a tanácskozás rendjéhez tartani magát. A házszabályok 215. §-a alapján az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk I) Lingauer Albin : T. Nemzetgyűlés ! Nagyon sajnálom, de a külügymin ister ur válaszát tudomásul nem vehetem s ennek konzekvenciáját pártállásomra vonatkozólag ezennel levonom. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Lajos : Kormányozzanak abszolutisztikusán ! Elnök : T. Nemzetgyűlés ! Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a kü'iügyminister urnák Lingauer Albin képviselő ur interpellációjára az összkormány nevében adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen !• Nem !) Kérem azokat, kik tudomásul veszik, méltóztassam?k feláliani ! (Megtörténik. Felkiáltások balfelől : Kisebbség !) Megcsinálom az ellenpróbát. Kérem azekat, akik nem méltóztatnak tudomásul venni, szíveskedjenek feláliani. (Megtörténik.) Kisebbség. Tehát évi augusztus hó 23-án, kedden. 627 határozatként kimondom, hegy a Nemzetgyűlés a külügyminister ur válaszát tudomásul vette. Szólásra következik ? Vasadi Balogh György jegyző : Budaváry László ! Budaváry László : Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Én egészen röviden kívánom igénybevenni a mélyen tisztelt Nemzetgyűlés szives figyelmét. Olyan fontos kérdésekről beszéltek itt az előttem felszólalók, hegy ezek a nagy kérdések — amelyekre még kielégítő választ nem kaphatunk, nem nyerhetünk, mert egyáltalában nem tudhatjuk, hegy mit hoz a jövendő — mélységes sebet ütnek minden igazán érző magyar ember szivén és lelkén. Én ugy látom azonban, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hogy ha mi ezeket a nagy függő kérdéseket — amelyek az ország területi integritására, a nemzet jövendőjére vonatkoznak és a nemzet egész jövendő életére kihatnak — meg akarjuk oldani, akkor legelső sorban is a nemzet azon fiainak, akik a hazájuk iránt igazán éreznek, tömör, egységes egészben kellene összeforrniok, hegy mi mindezeket a nagy kérdéseket ezzel a hatalmas, nagy nemzeti erővel tudjuk közös akarattal megoldani. De azt látjuk, mélyen tisztelt Nemzetgyűlés, hegy ezt az egységet ebben a szerencsétlen országban megteremteni egyáltalában nem lehet. (Zaj. Felkiáltások : Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) Mindig akadnak olyanok, akik a nemzeti akarattal szembehelyezkednek, akik a tisztességesen munkálkodók elé gáncsokat iparkodnak vetni. Látjuk ezt a politikai életben is látjuk ezt az egész társadalmi életünkben egyaránt. A magyar nemzet még ki sem heverhette azekat a szörnyűséges nagy sebeket, amelyeket a világháború és a két zsidó forradalom okozott Magyarországnak s máris az álgyőzelem mákonyától elkábított úgynevezett győztesek ujabb és ujabb sebeket iparkodnak ejteni a nemzeten. Itt van az egyik legfájdalmasabb sebünk, amelyről itt ma már három szónok is megemlékezett : Nyugatmagyarország kérdése. Ebbe tisztességes magyar ember belenyugodni egyáltalában nem tud. (Igaz ! ügy van !) S ebben a kérdésben is össze kellene fogni minden becsületesen érző és gondolkodó magyarnak. Elnök : A képviselő urat vagyok bátor figyelmeztetni, hogy más tárgyban jegyzett be interpellációt. Nagyon szépen kérem, szíveskedjék interpellációja tárgyához tartani magát. Budaváry László : Épen ebben a pillanatban akartam rátérni. (Derültség.) A nemzeti egységről azért tartottam sziiskégesnek beszélni, mert ki akartam mutatni röviden azt, hogy ezt a nemzeti egységet nálunk nem sikerül megteremteni semmiképen sem, mert az a liberális zsidó politika, amelynek célja a nemzeti egységet megbontani, annyira megfertőzte már itt nálunk a közszellemet és fertőzi ma is, hogy ettől a nyűgtől a magyar nemzet szabadulni semmiképen sem tud. 79*
