Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

624 A Nemzetgyűlés 254. ülése 1921. évi augusztus hó 23-án, kedden. munizmus után a vezetők egy része nálunk is visszamaradt. Kérésem e tekintetben a kormány­hoz az, hogy a bűnösökkel szemben birói utón járjon el, a tömegekkel szemben pedig a test­véri megértésnek és szeretetnek álláspontjára helyezkedjék, (Helyeslés.) és ezenfelül semmi­nemű lépések és a nekünk a külföld által sok­szor felhozott egyéni atrocitások és akciók ne történjenek. Ami már most ezen országnak sok gazda­sági és pénzügyi szenvedését illeti, ezekre vonat­kozólag is kérésem volna a kormányhoz, még pedig az, hogy vegye figyelembe azt a sok meg­próbáltatást, azt a sok sérelmet, amelyet ennek az országrésznek lakossága anyagilag, pénzügyileg, gazdaságilag elszenvedett és a pénzügyi és gazda­sági intézkedésekben méltányolja ezeket a kérel­meket, ezeket a szenvedéseket. (Helyeslés.) Yégül, mikor e részek felszabadulásának napját örömnapként üd?özlöm, ugyanakkor szeret­ném azt, hogyha a társadalmi kapcsolat test­véreinkkel mielőbb lehetővé tétetnék, ennek pedig egyetlen módja az, hogyha a kormány aziránt is intézkedik, hogy ezekkel a most már szabaddá vált részekkel szemben az eddig nagyon szegényes vasúti kapcsolat minél gazdagabb legyen, és a postai érintkezés, összeköttetés is mihamarosabban lehetővé váljék. Ezek alapján a nyugatmagyarországi kérdés ügyében s a délmagyarországi részek rendjének, társadalmi és gazdasági kapcsolatának vissza­állítása érdekében a következő interpellációt bátorkodom előterjeszteni : 1. Tájékoztassa a kormány a Nemzetgyűlés utján a nemzetet, hogy a kormány legutóbbi tárgyalásai alapján minő eredmény várható Nyugatmagyarország átadásának kérdésében? 2. Tájékostassa a külügyminister ur a Nem­zetgyűlést azon körülményekről, melyek közt a dólmagyarországi részek kiürítése, illetőleg átvé­tele végbement. 3. Minő eljárást fog a kormány tanúsítani a délmagyarországi kommunisták megbüntetése körül s mi lesz a kormány eljárása a tömegek­kel szemben? 4. A testvéri kapcsolat mielőbbi helyreállí­tása végett miként gondolja a kormány a dél­magyarországi részekben a pénzügyi intézkedése­ket megtenni a határzár mielőbbi megszünte­tésével kapcsolatban, hogy a gazdasági és tár­sadalmi kapcsolat sürgősen helyreállítható le­gyen? (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik az össz­kormány képviseletében a ministerelnök urnák. A külügyminister ur kivan a kormány nevé­ben nyilatkozni? Gr. Bánffy Miklós külügyminister : T. Nemzet­gyűlés ! (Halljuk! Halljuk!) Engedje ír eg at. Nemzetgyűlés és az interpelláló t. képviselő ur, hogy a most elhangzott interpellációnak a nyugat­magyarországi kérdésre vonatkozó részére együtte­sen feleljek a következő interpelláció 'során, amely ugyanezen tárgyra vonatkozik. Mielőtt azonban rá­térnék a baranyai és délmagyarországi részek ki­ürítésének kérdésére, abból az incidensből kifolyó­lag, hogy a felszólaló szónokok méltán a trianoni békének reánk vonatkozó végzetes rendelkezéseit hangsúlyozzák, egy bejelentést kell tennem a t. Nemzetgyűlésnek, (Halljuk! Halljuk!) még pedig azt, hogy az a határozat, amelyet a Nemzetgyűlés a múltkor hozott, az amerikai békerezolucióra, és amelyet az amerikai kormánnyal közöltünk, meg­hozta az eredményt, amelyet akkor volt szeren­csém bejelentem, és egy augusztus 17-iki közlés alapján jelenthetem, hogy Amerikának itteni fő­képviselője, Grant-Smith főmegbizott ur, meg van bizva a szerződés letárgyalásával és megkötésével, (Helyeslés.) ugy hogy, amint eddig már ismerem azoknak a feltételeknek részleteit, amelyek velünk közöltettek, azt hiszem, hogy mivel azok teljesen kongruensek a trianoni békében elvállalt kötele­zettségeinkkel — csak kihagyva mindazokat a részeket, amelyek a reánk nézve oly fájdalmas határmegállapitásokra és egyéb ilyen természetű kérdésekre vonatkoznak — azt hiszem, hogy Amerikával a békeállapot a legrövidebb idő alatt valósággal életbe fog lépni. Ezt kívántam a Ház megnyugtatására bejelenteni. (Helyeslés.) Ami már most a kiürítéssel kapcsolatban hoz­zám intézett kérdéseket illeti, amint méltóztatnak tudni, akkoriban, amielőtt erre rátértünk, folyó hó 14-étől kezdve, illetve ezen időpont előtt, minden­féle híresztelések voltak az ottan ellenünk irányuló hangulatról, sőt ellenállásról. Nagyon érdekes alakú köztársaságról is hallottunk, amelynek kiki­áltásában óriási tömegek vettek volna részt, meg tudtuk azonban, hogy ezt a köztársaságot összesen 2500 ember kiáltotta ki, és oly elnököket megválasz­tottak, akik ugyanabban a percben már a határon is tul voltak. Azután jöttek mindenféle híresztelések fegyverkezésekről ; a 2500 ember azonban leapadt 340-re. Ezek voltak azok, akik iszonyúan fegyver­keztek és gyakorlatoztak, azonban ezekről is az a hír jött, hogy nem volt fegyverük és anélkül gya­korlatoztak. Végül odajutottunk, hogy tegnap dél­után So ós altábornagy, az ottani vezető tábornok, bevonult Pécsre (Éljenzés.) és hogy minden terü­leten, amelyre beléptünk, az ottani lakosság a leg­nagyobb lelkesedéssel, örömmel fogadta a magyar csapatokat. Egyetlenegy eset sem volt, ahol bármi­féle rendzavarás történt volna. (Éljenzés.) Magyar érzelemmel és magyar szeretettel fogadták a magyar zászlót, és igy aljas rágalmak azok, amelyek azt híresztelik, mintha annak a lakosságnak a zöme bármiképen is eltántorodott volna a magyar esz­métől. Ezt nem is hittük soha, ezt csak azok hir­dették, akiknek érdekük volt, hogy ez a terület végleg elvesszen Magyarországra nézve. A mi olda­lunkon az a szeretet, amellyel oda bemegyünk és az ottani lakosság oldalán az a szeretet, amellyel a magyar nemzet képviselőit fogadja, biztositéka az együttes jövőnek. (Helyeslés.) Ebből kifolyólag, de ennek előzetes tudatában már, a kormány épen meg akarta erősíteni ezt a szeretetet és ebből ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom