Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-254

620 A Nemzet g íj ülés 254. ülése 1921 torolta. Vájjon nem gondolja Franciaország, hogy a bosszú politikáját talán egy ujabb ötven évnél hamarább az erősebb bosszú politikája fogja felváltani ? (Ugy van ! Ugy van !) Azt hiszi Franciaország, hogy a félmillión aluli népességnek tartósan sikerülni fog a félmilliárd emberiséget arról meggyőzni, hogy a bosszúnak és a félelemnek ez a politikája igazságos és tartható? Franciaország lehet hatalmas, de Franciaországnak módjában van tanulmányozni a népek történelmét a saját történelmében s ha Franciaországnak nemzeti büszkesége nem engedi meg, hogy a világhistóriából tanuljon, akkor tanuljon a saját történelméből. Hiszen Franciaország próbált már egyszer karddal országokat kikanyaritani és próbált szuronyokra országokat építeni. Seregestül, tucatszámra csinálta az ilyen dolgokat és épített fel uj dinasztiákat, de mind összedőlt kivétel nélkül és csaknem magával rántotta Franciaországot is. Most hogyan képzeli el a világhistória világos tanítása ellenére, hogy képes lesz a karddal kikanyarított országokat fenntartani és képes lesz dinasztiákat, amelyeknek hatalmát szuronyokra építette, fenntartani ? Tanuljon Franciaország a saját históriájából! Meg kell győződnie arról, hogy a szuronyokra épített hatalom még mindig összedőlt előbb vagy utóbb és mi hisszük, hogy most, amikor az élet rohamos folyású, amikor egész más a lüktetése az emberiség életének, mint volt a régi századokban, most sokkal hamarabb fog bekövetkezni az, hogy minden szuronyra, erőszakra, trianoni békékre és egyebekre épített országok és trónok összedőlnek és ezeknek hamujából, romjaiból ^az eltemetett igazság fog újból életre kelni ! (Általános taps.) Európához és főképen Franciaországhoz fordulok tehát most, hogy érvényesítse legalább a saját, u. n. békeszerződését és gondoskodjék legalább arról, hogy azokon a területeken, ahol kulturáltabb embereket adtak át kulturálatlanoknak a hatalmába, ahol jogérzettel biró embereket adtak át jogérzékkel nem biró államok és emberek hatalmába, hogy a békeszerződést ezekkel a népekkel betartassa. Mert ha gondoskodott arról, hogy ezek megkapják azt a területet, amit nekik igért az entente, ha volt gondja arra, hogy mindazt, ami a szerződésekben benne van, nekik juttassa, legyen arra is gondja, mert ez becsületbeli kötelessége, hogy ezeken a területeken is tartassa meg mindazokat a jogokat, amiket a kisebbségnek és az idegen állampolgároknak a maga egész hatalmával garantált. Annál inkább vagyunk kénytelenek mi a külföldhöz fordulni, mert hiszen pl. speciell a szerb parlamentben a magyarságnak nincs képviselete. A választások alkalmával a magyarságnak és a németségnek szavazati joga nem volt. Ott a mi született véreink nem emelhetik fel tiltakozó szavukat azok ellen az igazságtalanságok ellen, amelyeknek terhét nyögik. Mi évi augusztus hó 23-án, kedden. vagyunk tehát kénytelenek itt foglalkozni veleDe nem kénytelenségből tesszük ezt, hanem kötelességórzetből, tesszük abból a testvéri érzü. létből, amely nem csökkenni, nem megszűnni, hanem csak erősödni fog mindig az idők folyásán. A békeszerződésnek 63. §-a azt mondja, hogy (olvassa) : »Azok a személyek, akik a fentemiitett opció-jogot gyakorolták, az ezt követő tizenkét hónapon belül kötelesek abba az államba áttenni lakóhelyüket, amelynek állampolgárságát optálták. Jogukban áll azonban megtartani azokat az ingatlanokat, amelyeket annak a másik államnak területén birtokolnak, amelyben opciójukat megelőzően laktak. Magukkal vihetik bármi néven nevezendő ingó vagyonukat. Emiatt sem kilépési, sem belépési díjakkal vagy illetékekkel nem terhelhetők.« A trianoni u. n. békeszerződés tehát azt mondja, hogy azok az állampolgárok, akik más állampolgárságot optálnak, tehát pl. a szerb területen lakó magyar testvéreink megoptálták a magyar állampolgárságot, tizenkét hónapon belül, a ratifikálástól számított tizenkét hónapon beiül szabadon rendelkezhetnek a maguk ingatlanjaival és ingó vagyonával. A szabad rendelkezés nem azt jelenti, hogy az illetőnek nevét a telekkönyvből kitörlik, hanem a szabad rendelkezés azt jelenti, hogy maga gazdálkodhatik rajta, ugy, amint jónak látja, maga értékesítheti, ugy, amint jónak látja, maga feloszthatja vagy megterhelheti, szóval ami a szabad birtoklásban benne van, a teljesen szabad rendelkezés. Ez van benn a trianoni szerződésben. Ezzel szemben az történik, hogy az ilyen magyar állampolgároknak birtokát mindenekelőtt kényszerbérletbe adják. A kényszerbérlet után befolyó összegeket azonban nem kapják kézhez a tulajdonosok és nem kapták meg már két esztendő óta. Ellenben áz összes terheket, amiket az állam a polgáraira ró, viselníök kell a Magyarországra optait állampolgároknak is és fizetniök kell a súlyosan felemelt adókat akkor, amikor jövedelemhez jutni egyáltalán nem engedik őket. Ugron Gábor: A jövedelmi adót duplán fizettetik meg velük! Szilágyi Lajos: Ezek rablók! Haller István : Ha valaki nem akarja magát kitenni annak, hogy állami adótartozás fejében jogot adjon az uj államnak a birtok eladására, elárverezésére, akkor ugyebár, megterhelhetné a birtokát és a kölcsönből szerzett összegből fizetné az állami adókat és egyéb kötelezettségeit. Ellenben a trianoni u. n. békeszerződés egyenes rendelkezései ellenére ministeri rendelettel tilalom alá helyezték ezeknek a birtokoknak megterhelését és átadását, ugy, hogy az illető^ bérösszeget nem kap, megterhelni a birtokot nem szabad, adót fizetnie azonban kell, sőt kell fizetnie azokat a szekvesztrálási költségeket is, amelyeknek magassága akárhányszor sokszo rosan fölülmúlja azt a kényszerbérösszeget, amit