Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-252
580 À Nemzetgyűlés 252. ülése 192 A másik módosításom igy szól (olvassa) : »A harmadik bekezdésben ezen szó után : »pénztárjegyekkel» a következő szavak iktatandók be : »valamint a pénzfelülbélyegzésnél államkölcsön céljaira visszatartott összegek pénztári elismerve nyeivel.« Drozdy Győző : (A jobboldal felé.) Ne feledjétek el, hogy a szegény embernél van ilyen ! (ügy vanl jobbfelôl.) Szilágyi LajOS : Ez a módosítás tehát azt jelenti, hogy valamint a hadikölcsönnel, ugy a pénztári elismervényekkel is lehessen fizetni a vagyonváltságot. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Kivan még valaki hozzászólni ? Szijj Bálint képviselő ur kivan szólni, őt illeti a szó. Szijj Bálint: Tisztelt Nemzetgyűlés ! Szilágyi "Lajos tisztelt képviselőtársam már elmondta azt, hogy milyen furcsa helyzetbe jut az állam a saját polgáraival szemben, ha a polgárai között lévő hitelezőket nem tekinti egyenrangúaknak a kivül álló hitelezőivel. Én már a múltkori beszédemben is foglalkoztam ezzel a kérdéssel. Épen azért a következő módosítást nyújtom be, amely majdnem egyezik a Szilágyi Lajos t. képviselőtársaméval, habár kissé mégis különbözik attól. Indítványozom, hogy az 53. § negyedik bekezdésének második sorában ezen szavak után : »államadóssági címletekkel» — »és a kényszerkölcsön pénztári elismervényekkel» szavak iktattassanak be. Elnök: Káván valaki hozzászólni ? (Nem!) Ha senMsem kíván szólni, a vitát bezárom. A pénzügyminister ur kivan szólni. Hegedüs Loránt pénzügyminister: Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Két indítvány vettetett fel, amelyek közül az egyik a hadi kölcsönökkel való fizetést magasabb mértékben akarja megengedtetni, a másik pedig azt célozza, hogy a pénztári elismervények is fizetési eszközül elfogadtassanak. A hadikölcsönök kibocsátásánál sohasem mondatott az, hogy azok valaha a vagyonadóba beszámíttassanak ; ezt kimondani nem is lehetett, mert senki sem gondolt egy elvesztett háborúra r t már pedig a vagyonadó elvesztett háborúnak a következménye. Kimondatott azonban, hogy a hadikölcsönök tulajdonosai minden téren legnagyobb kedvezményben részesülnek. Azok itt is a legnagyobb kedvezményt kapják, mert sehol a világon a vagyonadónál a hadikölcsönök értékük felénél nagyobb mértékben fizetési eszközül el nem fogadtatnak. Meg kell azonban jegyeznem, hogy én hadikölcsönkötvényekkel sem a külföldi hitelezőt, sem Budapesten a szállítókat nem tudom fizetni. A hadikölcsöntulajdonosok meg vannak jutalmazva, mert ma még Magyarország egyetlen adósságát sem, tehát sem a háború előttieket, sem a háború alattiakat nem fogadom el, ezt azonban elismerem, még pedig ugy, ahogy aláíratott. Azt hiszem, hogy becsületesebben kormány még nem tartotta meg igéretét. Ennélfogva kérem, hogy Szilágyi Lajos évi aug. hó 78-án, csütörtökön. t. képviselő ur első módosítását ne méltózatassék elfogadni. A pénztári elismervények kérdésére nézve me gí e gy zem > n °gy midőn Korányi Frigyes volt pénzügyminister ur az általa sem nagyon szerencsésnek tartott operációt végrehajtotta és kényszerkölcsönt csinált, ezen kényszerkölcsön alkalmával az igértetett, az mondatott, hogy azokat a pénztári elismer vényeket — s ez a legfontosabb — arra kell tartogatni, hogy majd a földreform alkalmával ha valaki földet vásárol, azzal fizethesse, mert azok el fognak fogadtatni. Ezt az ígéretet most is állja a kormány és minthogy épen ezen javaslat révén az állam földet is szerez, ezáltal az tényleg keresztül is lesz vihető, ami különben nem volna lehetséges. Itt tehát az igéretteljesités konkrét formájának a lehetősége is megadatik. Azt az ígéretet méltóztatik felhozni, hogy arra az esetre, ha személyes nagy vagyonadó fog behozatni, akkor a hadikölcsönök fizetési eszközként el fognak fogadtatni. De mi volt az én programmom? Az, hogy mivel sem Németországban, sem Ausztriában a vallomás beadásán alapuló nagy vagyonadót sikeresen nem lehetett csinálni, azért én azt nem fogom itt behozni, hanem vagyonváltságot fogok venni. Erre nézve azonban semmiféle Ígéretet nem tettünk s ennélfogva a kormány ígéretszegest sem követhetett el. Világosan megmondtam a Ház tapsai között, hogy a vagyonadót nem lehet behozni. Korányi Frigyes pénzügyminister ur épen azért kivánta a pénztári elsi mer vényeket az általa kontemplált, de szerintem helytelen alapon nyugvó vagyonadóba beszámítani, mert azt hitte, hogy ezáltal az adózókat őszinte vallomásra fogja bírni. Én azonban vallomásokat nem kérek, minthogy nekem tárgyi adóim vannak és ezeknek kivethetese céljából nincs szükségem vallomásokra. Elkmerem egyébknét, hogy bizcnyos keserűség ennek folytán a közönségben lesz, de ezt nem itt kell kijavítani. Már van törvényünk és pedig az 19121. évi XV. te, amely átalakítja ezeket a pénztári elismervényeket egy nem 50, hanem 60 év alatt kisorsolandó papirossá. Kijelenti azorban ez a törvény azt is, hegy az 1000 koronán aluli pénztári elismervényt ket, valamint a hadiözvegyek és hadirokkantak pénztári elismervényeit kell kedvezményben részesíteni. Már most mit csináljak ? A baj az, hegy ezekről a 3.7 milliárdnyi, tehát roppant összegű papirosékról semmiféle statisztikáik nincs. Nem tudjuk, hegy nagy vggy kis összegről szólnak-e az egyes cédulák és hogy milyen kezekben vannsk. Épen ezért most dolgozok ki egy rendeletet — a sok mur kától nem tudtam bevégezni, mert nagyon komplikált — amely szerint először összeiratom ezeket a cédulákat azért, hogy megadjak minden kedvezményt, ami lehetséges. Én nemcsak az 1000 koronán aluli pénztári elismervényeket próbálom visszafizetni, — ami megvan a törvényben — hanem másokat is. Ma azonban nem tudom a t. Nemzetgyűlést erről a kérdésről tájé-
