Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. vagy a papi vagyonúkról beszéltem, kivettem volna a zsidó papi vagyonokat. Mindenféle egyházi vagyonról beszéltem, tehát nem vettem ki semmiféle papi vagyont. Ezt tárgyilagos kritika alá bocsátani, azt hiszem, a t. keresztény párt is megengedi. Ezt, igenis, lehet tárgyilagos kritika alá venni. Elfogultsággal engem nem lehet vádolni, mert én itt csak azt akarom ezzel bizonyitani, hogy a vagyonváltság tulajdonképen reálteher. Reáltehernek pedig csak akkor fogadhatjuk el, ha az minden egyes vagyont egyforma arányban, egyforma mértékben sujfc. Tudtommal azonban az egyházi vagyonok a vagyonváltság alól is teljesen kiestek. Különben nagyon szerettem volna, ha ezzel a javaslattal szemben a pénzügyminister ur hallotta volna azokat az aggodalmakat is, amelyeket a falu táplál. Szó sincs róla, igen t. képviselőtársaim a túloldalon a falunak úgyszólván minden baját, minden szenvedését, minden fájdalmát idehozták. Kitűnő argumentumokat szolgáltattak nekünk, ellenzéki képviselőknek, itt ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot bonckés alá vehessük. Csakhogy az a szomorú a dologban, hogy el vagyunk készülve arra is, hogy igen t. képviselőtársaim nem beszédüknek megfelelően fognak szavazni és akkor a kormányzatnak, mivel pártemberek, kénytelenek lesznek koncessziókat tenni. Pedig ha t. képviselőtársaim ugy is szavaznának, mint amilyen nagyszerűen, mint amennyire a falu és a kisbirtok érdekében beszéltek . . . Csontos Imre: Holnap felborulna az ország ! Drozdy Győző : . . . meg vagyok győződve róla, hogy tökéletes vagyonváltsági törvényt tudna a Nemzetgyűlés még ebből a rossz törvényjavaslatból is alkotni. A falu hangulata az, hogy ezt a vagyonváltságot csakis erkölcsi alapon lehet megoldani, olyan erkölcsi alapon, amely a nagybirtoknak a kataszter révén semmiféle koncessziót nem ad, amely elismeri a vagyonminimumot s megköveteli a földbirtok-maximumot és amely legalább is a nemzet szaporodását elősegitve, a megadóztatásnál a gyermekek számát is figyelembe veszi. De teljesen erkölcstelennek tartom azt, hogy azzal az egy- vagy másfélholdas szegény emberrel fizettetjük meg azt az adót, a nelyet a kataszteri alap következtében tulajdonképen a nagybirtoknak kellene megfizetnie. Huszár Elemér: Hány holdja van a képviselő urnák? Drozdy Győző : Ha nincs is olyan sok, mint t. képviselőtársamnak, de egypár holdam még mindig van, tehát ugy beszélek, mint az egypárholdas képviselők ós mint annak a képviselőnek beszélnie kell, aki a törpe birtokosokat, a nincstelen embert, a szegény embert képviseli, nem pedig mint a képviselő ur a nagybirtokos osztályt. évi augusztus hó 17-én, szerdán. 535 Most pedig hogy zokon ne essék, rátérek Sándor Pál t. képviselőtársam tegnapi beszédjére, amellyel feltétlenül szembe kell helyezkednünk annál inkább, mert Sándor Pál t. képviselőtársam, nem tudom, taktikából, vagy miből, de — emlékszem rá — az 1913 évi adójavaslatok tárgyalásánál épen a kisbirtokoknak volt a védelmezője. Azt hiszem a t. pénzügyminister ur is emlékezik erre. (Zaj és mozgás.) Nagyon sajnálom, de semmiféle megalkuvást sem ellenzékkel, sem kormánypárttal szemben nem ismerek és ha Sándor Pál itt ül is az ellenzék padján, nem osztozom felfogásában olyan kérdésekben, amelyek a magyar nép millióinak érdekeit sértik, és velük szemben igazságtalanságot tartalmaznak. Sándor Pál t. képviselőtársam tegnap azt mondotta, hogy a háború alatt a föld nyert legtöbbbet. Megfizette az összes adósságát. A gazdák nem olyan sajnálatra méltók, mint azt elhitetni akarják. Vett mindent a paraszt — igy : »a paraszt« — aranyat, ezüstöt, gyémántot. Sándor Pál t. képviselőtársam nincs itt, de egész biztos, hogy ugy is megmondom neki, hogy vehetett a magyar kisgazda, a magyar szegény ember aranyat, talán gyémántot is, de egyet nem tudott venni a háború alatt : rongyot. Ma is abban a ruhában, abban a vacakban jár, amelyet még a háború előtt szerzett magának. (Igaz! Ugy van! jobb felől) Akármilyen dúsan jövedelmezett is számára a háború, nem tudott annyit jövedelmezni, hogy egy tisztességes pár csizmát vett volna magának. En, aki a falut télen is taposom, (Derültség. Felkiáltások balfelöl : Autón !) tudom azt, hogy a falu gyerekei télen is csizma nélkül járnak. Huszár Elemér : Autón tapossa ! Orbók Attila : Drozdynak is szabad autón járnia! Drozdy Győző : Nekem is van annyi kortestapintatom, hogy ha négy napot hagy a tisztelt kormány a választásra, autón járom be a 62 községemet, nem pedig gyalog. Különben e tekintetben sem akarok tanulni a tisztelt túloldaltól. (Mozgás) Sándor Pál t. képviselőtársam kritikája a magyar faluval szemben, mondhatom, teljesen igazságtalan. Igazságtalan a városi lakosságnak az a felfogása, hogy a falun vagyon a boldogság, hogy a falu mindenben dúslakodik. Ha volt is valamije a falunak, ha volt egypár megtakarított koronája a magyar kisgazdának a ládafiában, azt elvitte a pénzlebélyegzés, (Ugy van! jobbfelöl.), amely nem a városi lakosságot, hanem a falusi lakosságot sújtotta, mert a falusi lakosság nem bizott a postapénzben, hanem a kékpénzt tartogatta magának. De elvitte a többi adójavaslat is, mert a pénzügyminister ur rendszeresen mindent a falu ellen hoz. Elvitte az a rengeteg sok adójavaslat, amellyel mindenütt a szegény nép vállát akarja megterhelni a pénzügyminister ur. (Zaj.) Hiába