Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

532 À Nemzetgyűlés 251. ülése 1921 A nagybirtokosok legalább is kétszer kevesebb adót fizettek ezen a réven, mint a kisemberek és ez a vagy on váltság is ilyen módon juttatja őket kedvezményhez. (Ugy van! Ugy van/ a jobboldalon.) Olyan törvényeket kell hoznunk ebben a Házban, amelyek a középkori brutalitásokat kiirtják. A kataszteri alap pedig erkölcstelen, brutális alap, tehát ez a törvény is brutális és erkölcstelen lesz a kisemberek vagyonával szemben. A pénzügy minister urnák bizonyára módjában állott olvasni, diákkorában egészen biztosan olvasta Tacitust, olvasta a lex Appiát, a kx Júliát és rájöhetett arra, hogy az ilyen erkölcstelen törvények dönthetik meg az egész nemzet életalapját, azok ingatták meg Rómát is. Erkölcstelen ez a törvényjavaslat azért is, mert a progresszivitás hiányzik belőle, azaz csak látszólagos benne. Állitják, hogy van benne progresszivitás. Hát van benne, elfgadom. Az igazságtalanság progressziv alapon emelkedik benne a kisember terhére. Erkölcsi elv ez lett volna, t. Nemzetgyűlés : a szegényt semmiképen, a középvagyont módjával, a nagybirtokot súlyosan váltság alá vonni. De a progresszió, amely a számokban mutatkozik, a valóságban itt csak látszólagos. A va gyón váltságnak elasztikusan kellett volna hozzásimulnia a teherbiróképességhez. Ennek a javaslatnak két végső irányzatateljesen rossz. Teljesen rossz az, hegy a minimumot nem ismeri el csak az egy holdnál és a birtokmaximumról hallani sem akar. Ennek a javaslatnak ez a két végső fokozata teljesen meg fegja dönteni ezt a javaslatot és az ilyen javaslat az oka annak, hogy a föld népe között napról-napra nő az elégedetlenség az eddigi törvényekkel szemben éö a földbirtokreform törvényével szemben is. Ez az oka annak, hogy a föld népe ma már a Búza Barna-féle javaslatok felé közeledik, amelyek csak középbirtokot ismernek, sok, megszaporodott számú középbirtokot és erős kisbirtokot, a nagybirtoknak azonban nem barátjai. A szociális terheket a nagytőkére, a nagyiparra, a nagykereskedelemre és a nagybirtokra kellett volna átháritani. Viselje az. Ne a kisbirtokot tegyük tönkre, hanem sarcoljuk meg a nagybirtokot. Csontos Imre • De mit mondott Sándor Pál ? (Zaj,) Rassay Károly: Mi köze neki Sándor Pálhoz ? DrOZdy GyŐZŐ : T. képviselőtársam, rá fogok térni Sándor Pál t. képviselőtársam nyilatkozatára is és arról is el fogom mondani a magam véleményét. Hogy Magyarországon az adózás nagy- és kisbirtokos között sohasem oszlott meg igazságosan, ezt, sajnos, friss adózási példákkal nem tudom igazolni, mert 1909-ből való az utolsó évkönyv, amely a vármegyei adóátlagokat a földadóval kapcsolatban kimutatja. Ha tehát statisztikailag akarom dokumentálni a nagy- és kisbirtok közötti adózási aránytalanságot, kénytelen évi augusztus kó 17-én, szerdán. vagyok olyan példákhoz nyúlni, amelyek még 1909-előttről valók. Midőn azonban ezen példákat felhozom, hivatkozom arra, hogy a helyzet mai napig sem változott, az arányok ugyanazok maradtak, hívják az adótigy vagy ugy, az arány a kisbirtok és a nagybirtok adózása között ma is ugyanaz. Szeberényi Lajosnak »A parasztok helyzete Magyarországon» című könyvéből való a következő eset * Kovács Gy. Márton 14 kishold szántófölddel és 2 szobás parasztházzal biró csabai kisgazdának évi adója a következő : állami földadó 14 kishold után 80.30 K, házosztályadó 4 K, keresetadó 28 K, általános jövedelmi pótadó 26.20 K, országos betegápolási adó 5.50 K, községi adó 61.82.K, kéményadó 1.2t) K, közmunkaadó 12 K, útadó 11.82 K, katonai elszállásolási pótadó 1.47 K, ebadó 1 K, ármentesitési adó 20.75 K, egyházi adó 26 K, Ez a kisgazda fizetett tehát összesen ettől a 14 kishold földterülettől 1907-ben 280.06 K-át. Vasas János nevű békéscsabai parasztgazdának van egy 1100 kvadrátos földje, tehát nem is egészen egy kishold, s azon van egy házacskája, melyben egy szobája van ; van egy kis kenderföldje. Ezen az 550 kvadrát földön ez a kisbirtokos fizet : földadót 6 korona 87 fillért, házosztályadót 1 korona 60 fillért, kereseti adót 6 koronát, általános jövedelmi pótadót 3 korona 04 fillért, általános községi adót 8 korona 42 fillért, kéményadót 1 korona 20 fillért, útadót 3 koronát, katonai elszállásolási pótadót 31 fillért, munkaadót 3 korona 20 fillért, ármentesitési adót 2 korona 48 fillért, egyházi adót 6 korona 42 fillért. Ez a törpebirtokos tehát 43 korona 26 fillért adót fizet. Menjünk tovább, t. Nemzetgyűlés. Rubinek Gyulának a »Parasztszocializmus« cimü cikkéből veszem a következő adatokat. Elmondja, hogy a magyar Alföldön a 8 holdas kisbirtokot a következő szolgálmányok terhelik. Egyenes állami adóban, földadóban 25 forint 82 krajcár, állami pótadóban 7 forint 80 krajcár, községi adóban 14 forint 20 krajcár, megyei útadóban 1 forint 20 krajcár, állami házadóban 2 forint, pótadóban 80 krajcár, kereseti adóban 3 forint, egyéb kisebb szolgáltatásokban 6 forint, összesen 64 forint 80 krajcár, ugy hogy a 8 holdas kisgazdának 1 hold földjére 8 forint 10 krajcár adó esett akkor. Szijj Bálint: Sándor Pál tegnap mégis azt mondta, hogy a föld eddig nem fizetett adót, majd ezután fizet. (Mozgás.) Drozdy GyŐZŐ: Sándor Pál önmagában is következetlen, mert ezekre az adatokra ő már hivatkozott az 1919. évi adótárgyalásokon, amikor az országgyűléssel szemben ő épen a kisbirtok mellett argumentált. Épen ezért nagyon csodálkozom, hogy tegnap ilyen inkonzekvenciába esett. Nézzük csak tovább, t. Nemzetgyűlés, az adó arányosságot. Nézzünk egy 46 holdas birtokot, amelyről szintén Rubinek Gyula emlékezik meg. Ez a 46 holdas alföldi birtok földadóban fizet 114 forint 14 krajcárt, pótadóban 34 forint 50 krajcárt,