Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-251

A Nemzetgyűlés 251. ülése 1921. Zákány Gyula : Szóval, amikor látom Sándor Pál részéről is a hitnek, a pénzügyi tervezetbe vetett bizalomnak megrendülését, akkor énbennem, aki mögött nem áll pénzügyi múlt, nem áll pénzügyi képesség, nem áll bankgyakorlat, hansm aki szakközegeknek, kritikákaak, véleménynyilvánításoknak alapján indulok el szerény Ítéletemmel, felmerül az a jogos kérdés, az a jogos kritika, hegy itt az igen t. minister ur szimfóniájában valószínűleg gikszerek történtek és nem fog minden olyan simán menni, ahogy fanatikus hittel valamennyien reméltük. Egyet elismerek, egyet elismerhet mindenki, aki a pénzügyi kérdések terén nem is rendelkezik a megfelelő szakismerettel, és ez az, hogy abban a szánalmas vergődésben, tehetetlenségben, amelyben eddigi kormányzati vezetőink, minden egyes tárcának vezetői jóformán kivétel nélkül részesítették a Nemzetgyűlést, a pénzügymin ister ur kivétel, mert ő jött nagyszerű ideákkal és az ideák közt jött eredményekkel is. Elvitathatatlan érdeme, hogy a bankóprést megállította, elvitathatatlan érdeme, hegy bizonyos finánctechnikai műveletekkel elérte azt, hogy ebben a financkaoszban fény derenghetett fel. De akármennyire tudatában vagyunk is annak, hogy gazdasági ujjászervezkedés, nemzetgazdasági rekonstruálódás előtt állunk, azt is tudjuk, hogy ennek a gazdasági rekonstruálódásnak nemcsak meddő sóvárgásokban megnyilatkozó szükségességét akarjuk hallani, nemcsak finánctechnikai műveleteket akarunk látni, hanem látni akarjuk egy egészséges nemzetgazdasági folyamatnak megindulását, látni akarunk egy közgazdasági politikát, elindulva bizonyos célgondolat felé eredményekkel, minden akadályokon keresztül, és nem elégedhetünk meg pusztán ilyen finánctechnikai műveletekkel, amelyekben a pénzügyi kormányzat bennünket részesített. Amikor tegnap Sándor Pál beszédét hallottam, volt pénzügyministerünkkel, báró Korányi Frigyessel együtt ültem itt e padokon, és akkor az a sejtés nyilatkozott meg ajkunkon, sajnos, hogy az események, a jelen, még inkább a jövendő, a mi volt pénzügyministerünknek, Korányinak ad igazat. Adná az Isten, hogy a mi sejtésünk ne váljék valóra. Hallottuk Czettler Jenő képviselő ur megjegyzését Rassay képviselőtársamnak arra a kijelentésére, hogy igenis mindazoknak a tényezőknek, akiknek egész múltja Magyarországon a fináncpolitika szolgálatában állott, akik tehetségük, képességük és működésük folytán elsősorban hivatottak e pénzügyi problémák megoldására, hogy mindazoknak a férfiaknak itt ebben a kérdésben bizonyos felelősséget kell viselniök. Ha nem tévedek, az igen t. pénzügyminister ur emiitette expozéjában, hogy egy pénzügyi ankétet hívott össze, amelyben Magyarország legelsőrangu pénzügyi kapacitásai, Popovics, Lukács, Teleszky és Wekerle is részt vettek és bennem akkor ez a kijelentés azt az impressziót keltette, hogy ez évi augusztus hó 17-én, szerdán. 517 kvázi garancia a pénzügyminister úrral szemben. Hiszen amikor itt állunk és ilyen finánckrizisben vajúdunk és legelsőrendü pénzügyi tehetségeink odaállanak a probléma megoldásához, akkor itt bizonyos tekintetben indokolt a bizalmunk a pénzügyminister úrral, az ő egész tervezetével szemben. Most meg hallottam, hogy Czettler képviselő ur ugy állítja be a kérdést, hogy őket nem lehet felelősségre vonni. Ez eszünk ágában sincs, hiszen alkotmányjogilag, törvényes szempontból felelősségre egyedül a Nemzetgyűlést lehet felelősségre vonni, ő felelős az állapotokéig és azért is, hogy annak idején ezeket a képességeket, ezeket a segíteni tudó tehetségeket, amelyeket egy ország sem nélkülözhet, nem vettük igénybe. Mi voltunk azok a bornirtak, azok az elvakultak, mi voltunk azok, akik ezeket az embereket nem juttattuk szerephez, hogy mint felelős tényezők a Nemzetgyűlésen is hallassák szavukat és beállítjuk tehetségüket a problémák megoldására. De én nem helyezkedhetem arra az alapra, amelyre Czettler képviselő ur helyezkedett. Igen, alkotmányjogilag nem felelősek ezek a szaktekintélyek, ezek az urak. Ha itt csak Hegedüs minister ur sorsáról, ha itt csak az én sorsomról, vagy ha csak kizárólag a Nemzetgyűlés életéről volna szó, akkor más volna a helyzet. De mikor egy nemzet életéről, egy ország exisztenciájáról van szó, akkor ilyen alkotmányi szempontokat nem tudok mérvadóknak elfogadni. Akár Wekerle, akár Teleszky, akár Popovics vagyok, én magyar becsületbeli kötelességemnek tartom, akár hozzájuttatnak mandátumhoz, akár nem, hogy én szellemi tőkémet és tudásomat a problémák megoldásához oda vigyem. Rassay Károly: Odavitték, jóváhagyták a tervet ! Zákány Gyula: Hallom, hogy odavitték, jóváhagyták. Azt hiszem, hogy ez a jóváhagyás csak néma asszisztenciával történt, hogy ők nem nyilatkoztak, hogy nekik nem voltak ideáik. Nekem legyenek ideáim, aki nem rendelkezem pénzügyi múlttal, pénzügyi tehetséggel, nekem, akinek tanulmányai, tudása egészen más irányban mozogtak? Vagy az az egyszerű kisgazdaképviselő rendelkezzék ideákkal e kérdés tekintetében? Azt mondták, nem rendelkeztek ideákkal ; elhallgatták a pénzügyminister ur sziporkázó tervezetét és hallgatólag tudomásul veszik. A latin közmondás azt mondja : Aui tacet, consentire videtur. A hallgatás beleegyezés. Ezt azért voltam bátor előadni, mert, amikor mi megtiszteltük az igen tisztelt pénzügyminister urat — jómagam is — bizalmunkkal, akkor a bizalomra a garanciát részben az ő pénzügyi múltjában, de részben talán a pénzügyi ankétnek helyeslésében láttam. Én elhiszem, hogy minden állam pénzügyministere így van, hogy mindenütt anarchisztikus állapotok vannak a közgazdaság terén. Most, amikor egész életünk egyes órák eseményeinek hatása alatt áll, akkor