Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-250
A Nemzetgyűlés 250. ülése 192.1. évi aug. hó 16-én, kedden. 489 kevesebb van, annak leengedik. Itt is a kisgazdák fizetnek rá. Mert rendesen a kisgazdák inkább tenyésztik az állatokat, mint a nagybirtokosok, tehát a kisgazdáknál mind feleslegben lesz a marhaállomány, a nagybirtoknál levonások lesznek, itt pedig ráfizetések. Még egyre akarnék rátérni. Nem akarnék hosszasan beszélni, mert a részletes tárgyalásnál lesz alkalmunk még a törvényjavaslathoz hozzászólni (Egy hang johbfelől : Kell is !) és módositani azt, de a végrehajtási rendelkezésnél különös figyelmébe ajánlom a pénzügyminister urnák, hogy itt valahogyan fontolnánk meg a dolgot, mert ha az eredeti javaslattal jövünk, nem jó lesz, belekerülünk a finánc kezébe, (Derültség.) vagyis a kisgazdák : mert, könyörgöm, a pénzügyin inister urnák olyan jó hadserege van, amelynek egy része nem is annyira a hivatalos kötelessége, hanem inkább a pénzvágy után megy, olyan hadsereg, hogy, ha a földmivelésügyi minister urnák olyan hadserege voln birtokreform már végre volna hajtva. (ügy van! ügy van! johbfelől. Derültség.) Tehát igen kérem a t. Nemzetgyűlést és a pénzügymin ister urat, hogy hassunk oda, vagyis vegyük fel a törvénybe azt, hegy az összeiró bizottság tartozik minden községben kiszállni. Az a falu népe laikus, az azt sem tudja, hány kataszteri birtokive van. Azt mordja a törvény, hegy bevallásra köteles az, akinek több kataszteri birtoka van. De ha megkérdezünk akár öt gazdát, egy se akad, aki azt mordja : »Van nekem több kataszteri birtok, ivem is.« Ha tehát az összeiró bizottság kijön, akkor a nép elkerüli a zaklatást. Mert hiszen ha beidéznek egy-egy községből 100—150 gazdát, az nagy mur kamulasztással jár, ma pedig a munka az, amely ezt a szerencsétlen országot talán ki tudja menteni a bajból, (ügy van ! ügy van !) Az a bizottság csak 3—4 tagú, tehát csak egynéhány ember mulaszt, mig ha a falvak egész ssregestül mennek be, akkor ebből óriási mulasztás és óriási kár származik. Erre n ézve is beterjesztek egy határozati javaslatot (olvassa): »Mondja ki a Nemzetgyűlés a vagyonváltság végrehajtási eljárásánál, hegy az összeirással megbizott bizottság minden községben köteles kiszállni, a kataszteri birtokivek és a vallomások szerint az összeírást elvégezni.« (Helyeslés johbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Igazán nekem is tetszenek ellenzéki képviselőtársaim, mikor beszédjük végén azt mondják: nem fogadom el a javaslatot. Én is odaülnék szivesen melléjük. (Felkiáltások halfelől : Csak tessék ! Gyerünk !) Gondolkodtam afölött, hogy ha mi ezt a törvényjavaslatot nem fogadjuk el, megoldottuk-e ezzel az ország sorsát. Kimondom őszintén, hogyha meg tudnám oldani azt a kérdést, hogyan lehet az ország adósságát pénz nélkül, a nép megterheltetése nélkül kifizetni, szivesen odaülnék a túloldalra. De azt hiszem, az igen t. pénzügymin ister ur is szivesen odaadná a bársonyszékét annak, aki a nép megterheltetése és pénz nélkül ki tudná fizetni az .ország adósságát. | NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. Huszár Elemér: Nem arról van szó, hanem egyformán fizessünk ! (Zaj johbfelől. Elnök csenget.) Madarász Pál: Igen, azért harcolunk, hogy legalább igazságosan legyen ez a nagy teher felosztva. Én bizom abban, hogy az a nép, amely minket, kisgazdaképviselőket ideküldött, át tudja érteni a mai időkben ennek a javaslatnak nagy fontosságát és az a n ép, amely tudott vérrel áldozni, pénzzel, vagyonnal is tud áldozni a haza oltárán. De igaságos legyen a teher. Bizva abban, hogy a részletes tárgyalásnál lehetőleg igazságossá teszszük ezt a törvényjavaslatot, mint jó hazafi a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés johbfelől.) Elnök : Szólásra következik ? Héj Imre jegyző: SVoW Pál! Sándor Pál : Tisztelt Nemzetgyűlés ! Épen 200 éve annak, hogy a francia hirhedt Dubois abbé az akkori ministerelnökkel, Stanhopepal, tárgyalt békeszerződésről és akkor, amint Dubois abbé leirja, tárgyalásai közben megismert egy olyan hatalmat, aminőt addig még nem ismert. Es a hatalom az angol ministerelnöknek a parlamenttől való félelme volt. Es ebben annyira ment — mint ő irja — hogy megegyezések alkalmával még az oitográfiai hibákat sem merték kijavítani attól való félelmükben, hogy a parlament a saját birósága elé állítja őket. Ez a biróság nagyon szigorú volt, mert azok, akik eléje kerültek, ilyen okból életüket és vagyonukat is igen könnyen elveszíthették. Az a parlament, t. Nemzetgyűlés, igen furcsa parlament volt. A wigh-ek és tory-k uralkodtak akkor felváltva és ugy a wighek, mint a toryk az egyes képviselőket, jóformán az összes képviselőket, pénzzel megvesztegették. Mindegyik kapott 500—1000 fontot. Ez egészen nyíltan történt és a későbbi ministerelnök bevallotta teljes őszinteséggel, hogy ő egy vitás kérdésbea két szavazatot megvásárolt, még pedig elég olcsón, 9000 fontért. Ez a parlament a nyilvánosság kizárásával tárgyalt, és aM mert a parlamenti ülésekről valamit írni vagy pedig az a zsurnaliszta, aM akkor általában mert parlamenti ülésekről irai, sőt még inkább a parlamenti felfogások ellen irni, azt a parlament maga elé idézte, a Towerbe dobta, száműzte és igen erős pénzbirsággal sújtotta. És ez a romlott parlament volt az, amely Anglia felvirágzásának bölcsőjénél ült. Walpoole politikája, azt hiszem a képviselők legnagyobb része előtt ismeretes. Két dogmát állított fel. Az első az volt, hogy a nép gazdagodását kivánja, a másik pedig : a nép szabadságát. Megnyirbálták már akkor a királynak jogait anynyira, hogy tisztán csak a néppajlament volt az, amely a törvényeket hozta és az országot kormányozta. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Most 200 évvel később élünk. Az ország kiküldött egy Nemzetgyűlést, amely teljhatalommal, mint constituante tudja az ország ügyeit rendezni, teljes felhatalmazást adott és mi másfél év óta ülünk itt, ebben de az 62
