Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-249
478 A Nemzetgyűlés M9. ülése 1921. évi augusztus hó 13-án, szombaton. tényleg szükség van aiTa, hogy egy hatékony nemzeti propagandát fejtsünk ki, (Élénk helyeslés.) azonban csakis egy nemzeti és nem pártpolitikai propagandát. (Élénk helyeslés.) Erre nemcsak hogy semmi szükség nincs, hanem ellenkezőleg, a kormány a leghatározottabban tiltakoznék az ellen, hogy ebben az időben, amikor valóban a harmónia helyreállításáról, valóban a lelkek megnyugtatásáról van szó, (ügy van! ügy van!) pártpolitikai propagandát akarna valaki ezen a területen kifejteni. Ebből kifolyólag a mag\ar kormány direkt kötelességévé tette ezen ministeri biztosoknak, hogy minden pártpolitikai propagandától tartózkodjanak és semmiféle olyan kérdést fel ne vessenek, mely a pártok közt esetleg kontroverz kérdés, hanem kizárólag arra szorítkozzanak és azzal foglalkozzanak, hogy a magyar lakosságban és egyáltalában az ottani lakosságban az esetleg megingott hazafias érzést újból helyreállítsák és a nemzethez és a hazához való ragaszkodást és szeretetet újból felélesszék. (Helyeslés.) Ehhez kötelességszei'üleg a legszigorúbban fogunk ragaszkodni és amennyiben ezzel az utasítással ellenkező magatartást tapasztalnánk, legyen megnyugodva t. képviselőtársam, hogy rögtön vissza fogunk bárkit rendelni, aki hatáskörét ebben a tekintetben túllépné. (Elénk helyeslés.) Rupert Rezső : Nem is helyes, hogy képviselő a kormánytól ilyen megbízást fogadjon el ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Hogy miért bíztunk meg képviselőket, annak megvan a maga oka. (Mozgás és közbeszólások a középen. Zaj.) Drozdy GyŐZŐ : Talán a saját pénzéből utazik ? Nem is tudtam, hogy ilyen gazdag ember ! Gr. Bethlen István ministerelnök: Mi szükségesnek tartottuk azt is, épen abból a célból, hogy a Nemzetgyűlés tagjai ellenőrizzék és lássák, hogy az átvétel mintaszerűen történik, hogy a Nemzetgyűlés is kvázi ellenőrizhesse ezt. Ezért küldtünk ki nemzetgyűlési képviselőket, nem pedig hivatalból, mert hiszen a nemzetgyűlési képviselőnek sokkal inkább van módjában, ha egy vagy más téren visszaélést tapasztal, azt rövid utón közölni a kormánnyal, mint egy alárendelt hivatalnoknak, aki mégis többé-kevésbé a feljebbvaló hatóságától függ. Most még röviden válaszolni kívánok arra a kérdésre is, melyet Szilágyi t. képviselőtársam felvetett, mikor azt kérte, hogy lehetőleg későbbre halasszuk a választásokat, arra az időre, amikor ott a lelkek már megnyugodtak és a harmónia helyreállott. A magam részéről ebben a tekintetben teljesen osztozom az ő felfogásában. lehetetlenségnek tartom, hogy mi népgyüléseket rendezzünk (Ugy van! Ugy van!) és pártpolitikát vigyünk be egy olyan területre, ahol a harmónia még nincs biztosítva, ahol az uj tájékozódás, az uj orientálódás a lakosság részéről még meg n em történhetik, mert hiszen tisztában kell lennünk azzal, hogy amint annak idején Bihar-megye területén, ugy Pécs területén is a lakosság túlnyomó többsége a magyar állapotokkal nem ismerős, sőt ellenkező irányban félre van vezetve. Mielőtt tehát a lakosság úgyszólván nem orientálódik újból, mielőtt a nyugalom ott újból helyre nem áll, én a magam részéről is helytelennek tartanám, ha a pártpolitikai harcot oda bevinnők, ami elkerülhetetlen volna, ha a választásokat most kiirnók. Tehát a választások kiírásáról az én meggyőződésem szerint is addig semmiesetre nem lehet szó, amig ezen a területen a pacifikáció és a nyugalom helyre nem állott. Kérem a t. képviselő urat és a Nemzetgyűlést, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szilágyi Lajos : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! A ministerelnök ur válaszát teljes megnyugvással és köszönettel tudomásul veszem. (Helyeslés.) Elnök : Felteszem a kérdést ; tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a miniszerelnök urnák Szilágyi Lajos képviselő ur interpellációjára adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Soron van? Forgács Miklós jegyző : Budaváry László ! Budaváry László : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Egy olyan munkásosztálynak a helyzetére akarok most néhány szóval rámutatni, amellyel képviselőtársaim is a napnak majdnem minden szakában állandóan találkoznak. Ezek a szegény villamosvasúti alkalmazottak, akik télben, fagyban, esőben, viharban mindig pontosan és rendesen teljesitik kötelességüket, amikor a dolgára siető vagy pedig a mulatni vágyó közönséget szállítják egyik helyről a másikra. Mi, akik állandóan igénybe vesszük az ő szolgálataikat és nekik köszönhetjük hogy egyik helyről a másikra eljuthatunk, abszolúte nem igen törődtünk eddig a szegény villamosvasutasok rettenetes helyzetével. Mondhatnám, a legnagyobb szociális nyomorban sínylődnek ezek a szegény alkalmazottak, akik naponta 8—10—12 órai munkaidőt fordítanak a nagyközönség szolgálatára és ezzel szemben kénytelenek a legminimálisabb órabérekkel tengetni életüket. Nem akarom én most a villamosvasúti alkalmazottak rettenetes helyzetét ecsetelni, ezt majd későbbi időpontra hagyom, amikor jogviszonyaik szabályozásáról és más egyéb szociális kérdésekről akarok beszélni. Most csak azért ragadom meg az alkalmat arra, hogy a villamosvasutasok helyzetére is néhány szóval rámutassak, mtrt, mint méltóztatnak tudni, a kormány a napokban rendeletet adott ki a közalkalmazottaknak, köztisztviselőknek és munkásoknak természetben való ellátására vonatkozólag. A villamosvasúti alkalmazottak nagyobb küldöttsége járt nálam és annak a kívánságának, kérelmének adott kifejezést, melynek ezt a kormányhoz leendő közvetítésével felkért, hogy a villamosvasúti alkalmazottakat is kegyeskedjék a kormány ebben a természetbeni ellátásban részesíteni.
