Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-249
A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. évi augusztus hő 13-án, szombaton. 473 az ebben a törvényben lefektetett gondoskodás, annak illusztrálására elég, ha csak néhány számadatot ismertetek. Mindössze 104 olyan aktiv tisztünk van, aki sebesülési pótdíjat élvez; mindössze 155 olyan hadiözvegyünk van, aki aktiv katonatiszt özvegye és mindössze 91 olyan hadiárvánk van, aki aktiv katonatiszt árvája. Ezekről gondoskodtunk ezelőtt egy hónappal, nem gondoskodtunk azonban azokról az óriási tömegekről, arról a nagy létszámú hadirokkantról, hadiözvegyről és hadiárváról, akik a nem ténylegesek, tehát a tartalékosok és a népfelkelők soraiból kerültek ki, illetve azoknak szerencsétlen hátrahagy ott j ai. Mai interpellációmmal egész röviden csak fel akarom hivni a t. Nemzetgyűlés figyelmét erre a súlyos mulasztásra, és kutatni akarom, hogy mi okozza ezt a késedelmet és mulasztást, alkalmat szolgáltatva ezzel az igen t. népjóléti és munkaügyi minister urnák arra, hogy itt a Nemzetgyűlés szine előtt nyilatkozzék és nyugtassa meg azokat, akik aggódva várják a sorsukról való gondoskodást. Interpellációm a következő (olvassa) : »Mivel a tartalékos és népfelkelő hadirokkantak, valamint a tartalékosok és népfelkelők hadiözvegyei és hadiárvái ellátásáról szóló törvényjavaslat mai napig sem terjesztetett elő, hajlandó-e az igen t. minister ur a késedelem okáról a Nemzetgyűlést tájékoztatni és a törvényjavaslatot sürgősen előterjeszteni?« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a népjóléti és munkaügyi minister urnák. A minister ur kivan szólni. Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister: T. Nemzetgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy erre az interpellációra haladéktalanul választ adjak, hogy ugy ne tűnjék fel az országban csak egyetlenegy rokkant, vagy hadiözvegy, vagy hadiárva előtt is, mintha itt csakugyan valami mulasztás történt volna. A magam részéről őszinte köszönettel veszem a képviselő ur szives interpellációját, mert módot nyújt vele nekem erre a megnyugtatásra. (Halljuk! Haliéul!) Bátor vagyok jelenteni a t. Nemzetgyűlésnek, hogy a katonai ellátási törvényjavaslattal egyidőben elkészültünk a rokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátásáról szóló külön javaslattal is, amely azokra a kategóriákra terjed ki, amelyeket az interpelláló képviselő ur emliteni méltóztatott. Ezt a javaslatot, természetesen, módom lett volna szintén a Nemzetgyűlés elé terjeszteni, de vizsgálva a dolgokat, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az a két javaslat teljesen eltérő elbánásban kell hogy részesítse az érdekelteket. T. i. a tényleges szolgálatot teljesített katonák, akiknek hivatásuk volt a katonai szolgálat és akik igy hosszabb időt töltöttek katonai szolgálatban, kell hogy ugyanolyan nyugdíjellátásban részesüljenek, mint bárNEMZETGYÜLESI KAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET mely más köztisztviselő. Itt figyelembe venni azokat a különbségeket, amelyek az egyes katonák vagyoni állapota között mutatkozott, természetesen nem lehetett. (Ugy van!) Egészen máskép áll a dolog azoknál a nagy tömegeknél, amelyek katonai szolgálatra vonultak be a háboru idején, szóval azoknál, akiknek nem volt hivatásszerű foglalkozásuk a katonáskodás. Itt t. i. az a helyzet következett be, hogy abból az igen jelentékeny összegből, amely rendelkezésünkre áll, épen az érdekeltek rendkívül nagy számánál fogva egy-egy érdekeltre aránylag oly csekély összeg jutott volna, hogy pl. — a hadiárvákat véve számításba — egy-egy hadiárvára havonkint mindössze 14 korona esett volna, amiből a mai viszonyok között megélni képtelenség. Drozdy Győző : Mindössze 8 millió van erre a célra felvéve! Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : A budgetben 450 millió van erre a célra előirányozva . . . Orbók Attila: Megbuktál számtanból! (Derültség.) Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : . . . tehát egy olyan jelentékeny összeg, aminőt a magyar állam csak megbírhat, de oly rendkívül nagy az érdekeltek száma, hogy ezek — egyenletesen elosztva ezt az összeget — nem juthatnak kellő ellátáshoz. Ezért én bátor voltam a ministertanácstól arra kérni felhatalmazást, hogy a javaslatot átdolgoztassam akképen, hogy csak azok kapjanak ellátást, akik arra rá vannak utalva, (Altalános helyeslés.) és igy azok, akik vagyonosabbak, akik nagyon jól megélhetnek a maguk egyéb keresetéből és különösen azok, akiknek számára mi biztosítottunk kereseti forrást, vagy adtunk nekik földet és az ahhoz szükséges berendezést, ne vonják el az arra reászorulóktól azt a csekély összeget, amely rendelkezésünkre áll. (Altalános helyeslés.) Mivel pedig — mint bátor voltam emliteni — mintegy 450 millió az az összeg, amelyet a pénzügyminister ur hozzájárulásával módunk van a háboru áldozatainak segítésére fordítani és ez az összeg ma nem az egész tömeg között, amely érdekelve van, fog megoszlani, hanem csak azok között, akik rá vannak szorulva, igy módjában lesz a magyar államnak a lehető legemberségesebben gondoskodnia minden hadi rokkantnak, minden hadiözvegynek és hadiárvának sorsáról, aki erre a gondoskodásra csakugyan reá is szorul. (Általános helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Igen természetes azonban, hogy amikor egy ilyen jelentékeny elvi változtatást teszek egy javaslaton, akkor uj számításokra, adatgyűjtésekre, van szükség s egy ilyen nagy jelentőségű törvényt elhamarkodva megcsinálni nem lehet. En tehát ahelyett, hogy egy olyan javaslatot hoznék a Nemzetgyűlés elé, amelynek pénzügyi hatásaival nem vagyok tisztában, kötelességemnek tartottam ezeknek a számitások60
