Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-249

A Nemzetgyűlés 249. ülése 1921. ein augusztus hő 13-án, szombaton. 4fi;i gével vissza lehet állítani a háborús javaknak, vagyonoknak értékét a háború alatt nagyrészben a fogyasztók rovására keletkezett óriási vagyonokkal és értékekkel szemben. Ezt ugy képzelem el, hegy a papirpénzmfláció következtében beállott elértéktelenedési ideje alatt pénzünknek nemcsak a bankjegyeink devalválódnának, hanem mindazok a követelések és tartozások is, amelyek ezen idő alatt keletkeztek és amennyiben még ma is fennállanak, a keletkezésük idejében való valóságos értékükre szállanának alá. KÓSZÓ István : Ez lenne az igazság ! Sallay János : Én máskép képtelenségnek tartom, hogy egy ilyen óriási pénzösszeggel való gazdálkodás mellett lehetséges legyen az árak emelkedését megakadályozni és az államháztartás kiadásait apasztani. Kétségtelen, hogy az adóterheknek további emelése alatt Össze fognak roppanni az összes adózó alanyok. Az adócsavarnak még inkább való csavarása folytán pedig ma már ott tartunk, hogy az adóalanyoknak nemcsak fölösleges, tőkeképzésre szükséges jövedelmeit vonják el, hanem megtámadják magát az adóalapot is. Ennek folytatása, ismétlődése rendkívüli veszélyt hord magában. Én ugy látom, hegy az eddig ismertetett pénzügyi terveken kivül még szükség lesz arra is, amit én törvényes devalvációnak nevezhetek. Ennek a kikerülését előbb-utóbb lehetetlennek tartom, de semmi esetre sem tartom tovább huzhatónak, mint a magyar nemzeti jegybank felállításáig. Abban az időben feltétlenül arra lesz kényszerítve a pénzügyi kormányzat, hogy ehhez a törvényes devalvációhoz nyúljon. A magam részéről csak arra kérem a mélyen t. pénzügyi kormányzatot, méltóztassék ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozni és ebbeli elhatározásáról bennünket megnyugtatni. Ezt a törvényes devalvációt közgazdasági szempontból, de különösen azért tartom halaszthatatlannak, mert én képtelenségnek vélem, hogy a mai árviszonyok mellett köztisztviselőinket, a közalkalmazottakat, a munkabérből élőket, akiknek az összjövedelme ma már a megélhetésre, a ruházkodásra, de a legszükségesebb, legprimitívebb kulturszükségletek kielégitésére sem elegendő, még igy sokáig fenn tudjuk tartani. Abban nem látok orvoslást, hogy bíráink egy részének megengedtük, hogy kitóduljon az úgyis nehéz viszonyok között élő ügyvédek közé. Az ügyvédség már régebb idő óta nehezebb megélhetést biztositó foglalkozás volt és csak az tévesztette meg a közönséget, hogy az ügyvédi társadalomban néhány ügyvédnek nagyon jól ment, de nem vették észre, hogy az ügyvédségnek nagy része nagyon is nehéz, szorult helyzetben van. (Ugy van!) A tisztviselőknek ilyen módon való segítését nem látom sokáig fentarthatónak. Ezekben voltam bátor a törvényjavaslattal szemben észrevételeimnek, kívánságaimnak kifejezést adni és merem állítani, hogy a nép széles rétegeiben nem a cselekvési jogkör mikénti kiterjesztése után vágyakoznak, hanem a biztos, nyugodt megélhetés gazdasági rendezettsége után. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Én tehát arra kérem a t. kormányzatot, méltóztassék minden erejével arra törekedni, hogy ez mennél hamarabb beálljon. Természetesen e nehéz feladatok megoldásánál nem lehet és nem is szabad mindent az államtól és a kormánytól várni, ezért felhívom a társadalmat is, tegye meg a maga kötelességét, a pártok és az egyesek pedig találjanak végre valahára egymásra e nagy és nehéz munkában (Helyeslés.) s akkor hiszem, hogy egyesitett erővel meg fogunk birkózhatni mindazon nehéz feladatokkal, amelyek most előttünk fekszenek és bizakodással remélhetjük, hogy az ezeréves történeti Magyarország belátható időn belül a maga épségében fog újból előttünk állani s annak áldásait mindannyian élvezhetjük. A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon és a középen.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző : Ereky Károly Ï Ereky Károly : T. Nemzetgyűlés ! Tekintettel a kánikulai hangulatra és arra, hogy félegykor úgyis az interpellációkra tér át a Ház, igérem, hogy rövid leszek. Orbók Attila: Szóval, jön a kisfuró! (Derültség.) Ereky Károly: Igyekezni fogok eleget tenni a többség kívánságának és röviden beszélek. (Halljuk! Halljuk!) Azt azonban előre is ki kell jelentenem, hogy rövid felszólalásomban is igazán szigorú kritikát akarok gyakorolni a pénzügyminister ur politikájával szemben, kikapcsolva az ő nagyrabecsült személyét. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) T. Nemzetgyűlés ! A pénzügyminister ur kijelentette itt a Házban, hogy a takarékosság feltétlen lovagjának vallja magát és azt az erős kifejezést használta, hogy inkább száradjon le a keze, mintsem hogy külföldi diplomáciai képviselőknek milliókat fizessen ki. Ezzel szemben már megállapitottam a költségvetésből, hogy a pénzügyminister ur megfeledkezett arról, hogy le akarta szárittatni a kezét (Derültség.) és igenis, kifizette azokat a milliókat, sőt többet adott, mint amenynyit Korányi adni akart. így a takarékossággal tulajdonképen végezhettem volna is. Azonban ujabb jelek is mutatják, hogy a pénzügvminister ur nem akar takarékoskodni. Méltóztatnak emlékezni rá, hogy mikor az indemnitást tárgyaltuk, az utolsó pillanatban felállott az előadó ur és beterjesztett egy javaslatot arra vonatkozólag, hogy valami országos rendőrfőkapitányi állás szervezésével kapcsolatban egy uj szakasz vétessék fel az indemnitási törvénybe. (Ugy van! half elől.) Hát én nem tudom, hogyan lehet összeegyeztetni a takarékossággal egy ilyen autóval, jelentékeny naturáliakkal és egyebekkel járó magas állás szervezését, ami mindent összevéve évenkint legalább egy milliójába fog kerülni az országnak. Ha én pénzügyminister lettem