Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-248
A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. munkabér. Azonkívül ujabban még egy igen nagy baja van a szőlészetnek. Tokaj hegyalján a leghíresebb bor terem, amely kincse az egész világnak, mégis mi történt legutóbb ? Igen szomorú dolog. Megengedte a kormány, hogy édesitett bort árusíthassanak külföldön. (Felkiáltások a jobboldalon : Tönkreteszik a tokaji bor hirét !) Megadták az engedélyt a Mezőgazdáknak, a Hangyának és a Palugyainak, hogy ilyen borokat hozzanak forgalomba és kapnak kedvezményes szeszt és cukrot. Emlékszem, egyszer volt egy ankét Darányi alatt. Palugyay is ott volt és azt mondta, hogy nála a rend az, hogyha aszút rendelnek, 9 hamisitottat és 1 jót küld. Nagy munkába került, amíg helyreállítottuk a valódi bor hirét és megszabadítottuk az ilyen üzelmektől. Igen szomorú tény, hogy most újra alkalmazzák az édesitést. (Ugy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Zemplén megye szőlészeti bizottsága leiratot intézett és küldöttséget is vezetett a ministerekhez. (Élénk helyeslés.) Kérem tehát a minister urat, legyen figyelemmel a szőlészetre. Igen sok a szőlőváltság, a mi népünk nem birja meg. Ha a minister ur 1917ben vagy 1918-ban jött volna, amikor kitűnő bortermés volt, meg tudtuk volna fizetni, most azonban hadi nyereségadó, jövedelem- és vagyonadó címén úgyis sokat vetnek ki, nem képes rá a nép, hogy megfizesse, (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ehhez járult ezidén még a szárazság is. A hőütés következtében a levelek lehullnak, amiből nagy baj lehet, mert tudvalévő, hogy a levél a szőlőnek a tüdeje. Azon át lélegzik és azon át érleli a szőlőfürtöt. Ha nincs levél, a szőlő tönkremegy. (Ugy van ! Ugy van !) Ez pedig Tokajhegyalja veszedelmét jelenti. Tegnap- szóba hozta Schau dl barátom, hegy nincs kenyere a népnek. így vagyunk mi a Tokajhegyalján is. Ott kevés a föld. Az egyiknek van egy kis parlag szőlője, azt beülteti s azon kap egy pár métermázsa gabonát vagy búzát. Amellett a népnek aratási munkája sem volt, ugy hogy most élelmiszer nélkül van. Fölkérem a földmivelésügyi minister urat, hegy gondoskodjék arról, hogy az a nép, amely sok munkát végzett már életében s amely nálunk szorgalmával, mun ki jávai a kősziklákat termőké tette, (ügy van! Ugy van!) éhen ne pusztuljon. Itt van azután még egy nagy baj. Ott nálunk is nagy a lakásínség. A lakásakciót a vidékre is ki kell terjeszteni, különösen olyan vidékre, ahol a nép sokat dolgozik és fáradozik közgazdasági értelemben, mint nálunk a szőlészet érdekében. Nem akarom t. barátaim türelmét igénybe venni, (Halljuk ! Halljuk !) és ezért csak bejelentem, hogy módosításaimat a részletes vita során fogom beadni. Először is a szőlőváltság leszállítását kérem, ép ugy a szőlőfelszerelés váltságának leszállítását is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez nagyon fontos. Azonkívül a románok ott pusztítottak, raboltak, évi augusztus hó 12-én, pénteken. 439 elvitték borainkat. Igazságos dolog, hogy a váltságból ezt is levonhassák. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt fogom indítványozni. Ezenkívül a szőlő már pusztul, végelgyengülésben van, tehát a hiányokat pótolni kell, sok helyen egészen újra kell telepíteni. Indítványt fegok beadni, hogy a szőlőoltványokat és szénkénegezéssel fenntartott szőlő évi tiszta jövedelmének 20%-a mint tartalékalap adómentes legyen, (Helyeslés.) hogy a népnek legyen mivel a hiányt pótolni és uj telepítéseket végezni. A minister ur iránt különben bizalommal vagyok, bizom benne, hogy megvalósítja programmját, mert hiszen szereti hazáját, jó magyar ember. A javaslatot ezért általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Ereky Károly ! (Felkiáltások : Nincs itt !) Pálfy Dániel ! Pálfy Dániel : T. Nemzetgyűlés ! Ismerem az ország helyzetét és tudom, hogy az a kormány, amely ezt rendehozni akarja, igen eúlyos feladat előtt áll. Nem is azt akarom felszólalásommal, hegy a pénzügymin ister ur ideterjesztett törvényjavaslatát megbolygassam, azonban a törvényjavaslat egy pontjával nem értek egyet. Ez az a pontja, amely a városok vagyonváltságára vonatkozik. Elismerem, ez a törvényjavaslat a legmesszebbmenőén figyelembe veszi a kisember teherviselőképességét és csak dicsérettel említhetem a pénzügyminister ur intencióját és az ideterjesztett törvényjavaslatot. A progreszivitás elve látszik ebből kicsillanni, amely a kisembereket kisebb mértékben, a nagyobbakat teherviselési képességük arányában nagyobb mértékben kívánja megadóztatni. Tisztában vagyok azzal, hogy a pénzügyminister ur talán ép ugy ismeri a magyar gyáripar és a kézműipar helyzetét, mint én ; méltóztassék azonban mégis megengedni, hogy e pillanatban hivatkozhassam arra, hogy milyen súlyos helyzetben van a magyar gyáripar és a magyar kézműipar. Vannak gyárak, amelyek évek óta nem dolgoznak. Szegeden is vannak gyárak, amelyek már a háború utolsó esztendejében szénhiány, anyaghiány, murkahiány miatt megszüntették üzemüket és azóta üzemen kívül állnak. Az ország minden részében vannak ilyen iparvállalatok, amelyek az utóbbi evekben csak a legnagyobb küzdelem árán tudták magukat fenntartani. Vannak egyes iparágak, melyek úgyszólván egy pillanat alatt mentek tönkre. Talán nem kell mást említenem, mint a szalámi gyártást, ezt a virágzó ipart, amely a múlt évben akkor kezdte meg a gyártást, amikor a sertésárak a legmagasabbak voltak és akkor kellett fizetési kötelezettségeit lebonyolítani, amikor a szalámi árak épen a legalacsonyabbak voltak. El lehet gondolni, hegy ez a magyar szalámigyártás milyen súlyos helyzetben van. Az a kilenc magyar szalámigyár, mely körülbelül 80—100 vagon szalámit dolgozott
