Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

430 A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. viselés terén, egy lépést látok abban az irányban, hogy most könnyíteni akar azon bűn következményein, amiben részt vett, egy ezeréves nemzetnek szétrombolásában. Azt a kezet, amely közeledik hozzánk a keresztény morál nevében fogadom el, mint békeséges kezet, azzal a feltétellel, hogy ezzel igen is egy lépést teszünk az in integrum restitutio utján nagy Magyarország felé. A másik momentum, amely szembeszökő az, hogy az egy memento nemcsak a nemzetnek, de első sorban nekünk magyarobiak; memento arra, hogy itt egy egységet kell teremteni a csonka országban, a csonka lelkekből egész lelket kell teremteni, hogy az egész lelkek utján megteremtett energiából megteremtődhessék az in integrum restutitio, a nagy Magyarország. Ezt a momentumot látom én innen kicsillani, ezt akarom itt megragadni, azért vagyok bátor felszólalni és szives figyelmükbe idézni azt a latin közmondást, hogy : Concordia res parvae crescunt, discordia max'mae dilabuntur, hogy az egységben, összetartásban kis dolgok is megnövekednek, a széthúzásban pedig nagyok is tönkremennek. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Olyan momentumot látok én ebben a javaslatban, amely arra ösztökél, arra ostoroz minket, hogy pártkülönbség nélkül ébredjen fel a nemzet arra a szent tudatra, hogy itt nincs felekezeti, nincs semmiféle pártkülönbség, ennek a nemzetnek egyben kell nagynak lennie, abban, amit Széchenyi mondott, hogy : magyar ! (Ugy van! Taps.) Ezt a mementot látom én kicsillanni a jelentésből, csupán ezért üdvözlöm azt örömmel és nem másért, mert abban nem látok egyebet magunkra nézve, mint újra csak azt, hogy azt a megszégyenítő trianoni békeszerződést megint elismerik. Csak ezért fogadom el a javaslatot, mert azt a momentumot látom benne, azt a mementot, hogy legyünk nagyok egyben : a megértésben. ( Ugy van ! Taps.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós : jegyző Csukás Endre. Csukás Endre : T. Nemzetgyűlés ! Egy pár pillanatra bátorkodom a Nemzetgyűlés figyelmét igénybevenni, amidőn az édes hazánk testéről letépett egy kicsiny nemzetiségnek nevében, a vend népnek nevében kívánok szót emelni. A vend nép, amelynek száma körülbelül 90.000 és amelynek egy része az én választókerületemet alkotja, sajnos, nem küldhetett több képviselőt ebbe a Nemzetgyűlésbe. Kicsiny ez a vend nép, Magyarország nemzetiségei között talán a legkisebb, de merem mondani, hogy hazafias érzés, együttérzés és a magyar hazához való ragaszkodás tekintetében a legnagyobb. T. Nemzetgyűlés ! Igen sok olyan ember van, aki honját nem lelte ebben a hazában, mert aki itt lakik, Szent István koronájának ebben a birodalmában, annak szivében kiolthatatlanul ég egy tűz : birni itt földdel és minden, de minden embernek az a vágya, hogy a föld is ide köthesse őt ehhez a hazához. Ez a vend nép sivár, szegény vidéken lakik s ez a vend nép kénytelen volt ki- 1 évi augusztus hó 12-én, pénteken. vándorolni jórészbsn Amerikába és ott megtakarítva az ő filléreit, megtakarítva az ő dollárait, haza jött és magának békés otthont iparkodott szerezni. Onnan Amerikából magával hozta az iránt a nagy nemzet iránt való tiszteletét és becsülését, amely tisztelet és becsülés az Ëszakamerikai Egyesült-Államok iránt minket is mindannyiunkat eltölt s ez a vend nép Amerikától várja most, hegy segélykiáltását hallja meg és segitő karját nyújtsa majd felénk. T. Nemzetgyűlés ! Ez a kicsiny vend nép nem kivánt népszavazást, ez a kicsiny vend nép nem kivánt külön nemzeti autonómiát, ez a kicsiny vend nép nem kivan ja, hogy az iskoláiban ne a magyar nyelv tanittassék minden vonalon : ez a kicsiny nép egyenesen magyar akart lenni, ez a kicsiny nép a saját fiaiból nevelt magának intelligenciát, amely magyarul érez és gondolkozik, és e kicsiny nép között ma sincs egyetlenegy ember sem, aki magyarul irni és olvasni ne tudna. (Éljenzés.) Midőn pedig én a vend nép nevében bátorkodom ezen a Nemzetgyűlésen szót emelni, nagyon, de nagyon kérem azt, hogy külügyministerünk utján a mi erőtlen segélykiáltásur k hallassék el annak a nagy szabadságszerető nemzetnek szivéhez és kérem azt a szabadságszerető nagy nemzetet, hogy ezen kicsiny nép jajkiáltását is hallja meg, segitsen neki abban az igyekezetében, hogy a muramenti nép itt élhessen tovább is Szent István koronájának birodalma keretében. A javaslatot elfogadom. (Élénk helyslés, éljenzés és taps.) Elnök: '. Szólásra következik : Forgács Miklós jegyző : Schlachta Margit Schlachta Margit : T. Nemzetgyűlés ! A magyar nők nevében a legnagyobb örömmel üdvözlöm ezt a törvényjavaslatot, amely olyan törekvésre válasz, amelyből kiérezhetjük, hogy igazán a békét akarja és igazán a békés állapothoz való visszajutást tartja szem előtt. Eddig minden egyes ilyen lépést valami kényszeritett, valami számításból eredő törekvés vezetett. Az Északamerikai Egyesült-Államok felénk nyújtott keze azonban igazán békejobb, anélkül, hogy arra kényszerítő körülmények vezetnék. Kettős örömmel üdvözlöm azt, hogy Észak-Amerikából jön ez az üzenet felénk, mert Amerika a szabadság hazája volt műidig, amely úgyszólván elsőnek adott egyenjogúsítást a nőknek. Ebből a tényből azt olvasom ki, hogy az az ország, amely minden irányban, tehát a nők irányában is, a jogok tiszteletének alapján áll, a nemzetek joga iránti tisztelet alapjára is helyezkedik. Azt a reményemet fejezem ki, hogy lassanként a világ közvéleménye is elismeri, hogy a haladás, a béke egyértelmű a gyengék jogának tiszteletével és hogy bekapcsolva az államok életébe olyan erőket, amelyek talán ököl-erővel nem tudnak dolgozni, de az észnek, szivnek és érzelemnek kincseivel igenis a jogtisztelet utján a világ jogrendjének megszilárdítására leszünk döntő hatással. Innen a magyar törvényhozás terméből