Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-248

420 A Nemzetgyűlés 248. ülése 1921. T. Nemzetgyűlés ! Azt hiszem., ennek a javaslatnak nem kell népszerűséget kelteni, hiszen az első, legjobban felfogott érdeke a nemzetnek, hogy elfogadjuk és hálatelt szívvel gondoljunk azokra az amerikaiakra, akiknek agyában a különbéke gondolata megfogamzott, az Amerikai EgyesültÁllamok kongresszusára és annak elnökére, aki azt jóváhagyta. (Élénk éljenzés.) Köszönetet kell mondanunk, az Amerikai Egyesült-Államok budapesti főmegbizottjának is, (Általános élénk éljenzés és taps), akinek bizonyára nagy érdeme van abban, hogy ez a békeajánlat nia a magyar Nemzetgyűlés asztalán van. T. Nemzetgyűlés ! Első jele, első fecskéje ez a javaslat a szebb jövőnek. Nagyon jól tudjuk, hogy az első fecske nem csinál tavaszt, még kevésbé nyarat, de tudjuk azt is, hogy az első fecskét a többi fecskéknek kell követni, (Ugy van! jobbfelől) tudjuk nagyon jól, hogy semmiféle emberi hatalom nem tudja megakadályozni az idők forgását, hogy télre tavasz, tavaszra nyár ne következzék. Es én hiszem,, hogy ez csak az első lépése a nagyhatalmaknak, volt ellenségeinknek abban az irányban, hogy felnyíljék a szemük, hogy meglássák azt, hogy minket megrágalmaztak és igazságtalanul és jogtalanul fosztottak meg határainktól, megélhetési lehetőségeinktől. (Ugy van! ügy van!) Ezek után meg vagyok győződve arról, hogy ennek a határozatnak hatása alatt ujabb és ujabb határozatok fognak létrejönni s hogy, amikor az amerikai nemzet kimondotta a vétóját a »vae victis» elve ellen és biztosítani óhajtja továbbfejlődésünket, közel vágyónk ahhoz az időhöz, amikor minden magyarnak a sóhajtása, imája, teljesedésbe fog menni, hogy : »hiszünk egy Istenben, egy hazában, hiszünk egy isteni örök igazságban, hiszünk Magyarország feltámadásában». (Lelkes éljenzés.) Kérem az ajánlatnak elfogadását. (Általános élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Forgács Miklós jegyző: Pallavicini György őrgróf ! Őrgr. Pallavicini György: T. Nemzetgyűlés! A sors az utóbbi esztendőkben nem bánt velünk valami irgalmasan. Saját hibánkból, de saját hibánkon kivül is Magyarország oly állapotba jutott, amilyenben ezeréves fennállása óta nem volt. A legutóbbi két esztendőben főleg semmi baráti lépést nem tapasztaltunk. Most talán az első lépés ez a határozat, melyet az amerikai kongresszus hozott és amelyet az Egyesült-Államoknak budapesti főmegbizottja azzal a megtoldással juttatott -tudomásunkra, hogy amennyiben ezt elfogadjuk, az Egyesült-Államok hajlandók lesznek velünk külön béketárgyalásba bocsátkozni. Amidőn e határozatot és ajánlatot a legmelegebben üdvözöljük, egyúttal röviden rá akarok mutatni arra, hogy talán jelentőségteljes az is, hogy ez a határozat épen az Egyesült-Államoktól jön, mely Egyesült-Államokat mi mindig mint a valódi demokratizmusnak képviselőit ismertük itt és amelyek volt elnöke a háborúnak kritikus stádiu(

,vi augusztus hó 12-én, pénteken. mában azzal a híres tizennégy ponttal lépett elő' melyekbe mi annyi reményt vetettünk. Ezek a remények szétoszladoztak, ezek az ideális pontok, amelyek főleg a népek önrendelkezési jogáról szólottak, semmivé foszlottak. A győztes államok ennek a tizennégy pontnak épen az ellenkezőjét valósították meg akkor, amikor a legyőzött államokra a legigazságtalanabb és legjogtalanabb békéket kényszeri tették, és elsősorban épen Magyarország az, amely a békeszerződéstől a legtöbbet szenved. (Ugy van!) örömmel látjuk azt, hogy a demokratikus Amerika, amelynek egész politikája évtizedek óta a Monroe-elvre van alapítva, amely azt mondja, hogy Amerika az amerikaié, nekünk is el fogja ismerni azt a jogunkat, hogy Magyarország a magyaroké. (Ugy van!) Az az Amerika, amelynek jelmondata »e pluribus unum«, meg fogja érteni azt, hogy azok a szétszakított részek ismét visszakerüljenek, mert nekünk is az a jelmondatunk, hogy »e pluribus unum«, tudjuk, hogy ismét egyek leszünk. És az az Amerika, melynek* zászlajára az van irva : »In God we trust«, meg fogja érteni azt is, hogy mi is az Istenbe vetjük bizalm.unkat és azt mondjuk velük együtt : Bizunk Istenben ! Amidőn tehát annak a pártnak nevében, amelyhez tartozni szerencsém van, ezt a határozatot a legnagyobb örömmel elfogadom, teszem azt abban az érzésben, hogy ez az első jelentős lépés, amely Magyarországot a feltámadás útja felé vezeti. A határozatot elfogadom.. (Élénk felkiáltások : Éljen Amerika!) Elnök : Szólásra következik? Forgách Miklós jegyző : Dvorcsak Győző ! Dvorcsák GyŐZŐ: T. Nemzetgyűlés 1 A szabadságnak felséges hazájában az Egyesült -Államokban fonták a tót nép töviskoszoruját. Ezt a töviskoronát rányomták a tót nép fejére az 1918/19-ik év telén s a tövissel való megkoronázást nem követhette más, mint a keresztrefeszités, amely megtörtént a trianoni békeszerződésnek ratifikálásával, illetőleg aláírása val. (Ugy van! Ugy van!) Nem szabad azonban elfeledni azt, hogy a keresztrefeszitést a feltámadás követi. Ennek a feltámadásnak az első reménysugarai a tengeren túlról, az Egyesült-Államok szabad földjéről világítanak át hozzánk az 1921. évi július hó 1-én a kongresszus által elfogadott és az elnök által szentesitett ha tároza t alakj ában. Az Egyesült Államok nem fogadták el a trianoni békeszerződést, amely reánk nézve sem békeszerződés, csak az erősebb parancsa. Az Egyesült-Államok közvéleménye és kormánya csak a közelmúltban győződhetett meg arról, hogy a tót nép, amely a szabad amerikai földön áll, sohasem ismeHe el a cseh-szlovák elnevezést, a csehszlovák államot, az ahhoz való csatlakozást és azzal szemben minden elejével tiltakozik. (Éljenzés.) Pittsbwgban, ahol a tótság töviskoronáját fonták 1918. május 30-án, 17-en, 12 cseh és 5 tót minden meghatalmazás nélkül kötötték meg az u. n. csehszlovák szerződést. Ez év januárjában, februárja-