Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

A Nemzetgyűlés 247. ülése 1921. évi aug. hó 11-én, csütörtökön. 415 ban levő földterületeket a vagyonváltság alól kivette, a vegyes bizottság ezt megváltoztatta oly módon, hogy egyedül csak az állam tulajdonát képező vagyonok maradnak adómentesek. Ez nézetem szerint ötletszerű hatáiozat volt és az ötletszerűség abból származott, hogy a bizottsági tárgyalás alkalmával ellentétbe helyezték a városokat a községekkel, faliakkal. En ezt a lehető legszerencsétlenebb gondolatnak tartom, mert ez uj társadalmi és közigazgatási harcot foglal magában, amit meg kell gátolni és fel kell világosítani a Nemzetgyűlést abban a tekintetben, hogy ez jó lehet korteseszköznek, de egészségtelen következményeket maga után vonó állásfoglalás. En nem látok a község, a falu és a város közt semmiféle ellentétet. Meg kell teremtem ezek közt az összhangot. Ep igy szerencsétlen dolognak tartom azt is, hogy a kereskedelmi téren ellentétbe állítják a merkantilizmust az őstermeléssel, ami pedig szerintem szintén nem áll ellentétben, hanem e kettőnek összhangja az, ami a gazdasági erőt adja. (Ugy van!) Ëp igy összhangot kell teremteni a közigazgatás terén is a városok, községek, falvak és egyéb kisebb alakulatok között. A város nincs ellentétben a faluval. A városnak az érdekei ugyanazok, mert a városnak érdeke ép ugy, mint a falunak az, hogy a gazdasági megerősödés minden téren a faluban és városban egyaránt megvalósuljon. A dolog természeténél fogva azonban a városnak és falunak állásfoglalása ép ugy más, mint ahogy az egyes embereknek a társadalmi életben való állásfoglalása is más, más a foglalkozásuk szerint. Különösen szerencsétlen dolognak tartottam,, hogy legutóbb, amikor itt nagy gazdagyülés -volt, Weszely Ödön egyetemi tanár iparkodott véghetetlenül kiélezni a -város és a falu között az ellentétet. Nem akarok erre kitérni, nem akarom kiemelni ezeket a dolgokat, hiszen majdnem valamennyien olvastuk, de megvallom őszintén, nekem igazán visszatetsző volt, hogy egy egyetemi katedrával biró ember keres utat és módot arra, hogy az ezerfelé széttagolt táisadalmi életben még egy ujabb szegregáció történjék. En ezt elitélem és helytelennek tartom. Á városok érdekeinek megvédése céljából Budapest székesfőváros, Szeged városa, a Magyar Városok Országos Kongresszusa, a Magyar Gazdaés Erdőtisztek, a mindszenti népgyűlés, a szentesi gazdagyülés, a kir. magyar Automobil-Klub kérvényt adott be arra nézve, hogy a vagyonváltságrói szóló törvény eredeti tervezete, vagyis a 2. §. 1. pontja állittassék helyre. A Magyar Városok Országos Kongresszusának egyetemes ülése helytelennek tartotta a bizottsági ak ezt az állásfoglalását és pedig azért, mert a vagyonkezelés, a háztartási hitelképesség szempontjából sérelmes és káros, aminél fogva a hozandó törvénybe ilyen intézkedésnek a felvétele ellen határozottan óvást emel, az ellen tiltakozik, és pedig annál inkább, mert a városok "és községek nagyrészének évszázados fejlődés alapján képződött ez a vagyona s ez egyszersmind olyan nemzeti közvagyont is alkot, amit magánszemélyek vagyonával, illetve va gyón váltsági kötelezettségével azonosítani nem lehet és nem szabad. Másrészt pedig egészen helyesen foglalt állást arra nézve, hogy a háború által okozott mérhetetlen károk, elmaradások, helyrehozatalának ez az egyedüli biztositéka, illetve a városok és községek az egyébként is nagy és mindinkább növekedő terheit elviselni csupán ezeknek felhasználásával képesek és csak ezekkel tudják elősegíteni azt, hogy a régi állapotok helyreállíttassanak, továbbá ezek akadályozzák meg, hogy a városi lakosságot a községektől elvont vagyonváltság pótlásául ne terheljék uj pótadóval, A bel'• területekre vonatkozólag a vagyonváltság alól való mentesség már kimondatott, de szerintem I erkölcsi, szociálpolitikai és adópolitikai szempontból is helytelen a külterületeknek vagyonadó alá vonása. A városok külterületeinek bérösszegéből és egyéb jövedelmeiből a város pénztárába befolyó összegek ugyanazt az erkölcsi célt szolgálják, mint az állam jövedelme. A városok összlakosságának javát szolgálják, tehát nem egyéni célt szolgálnak. A városok a jövedelmekből a helyi viszonyokhoz képest községi elemi iskolákat vagy egyéb községi kulturális intézményeket létesite. nek, közigazgatást, egészségügyet és egyéb közigazgatási ágat támogatnak és ha a városok vagy községek ehhez a jövedelemhez nem juthatnának hozzá a maguk vagyonából, akkor kénytelenek volnának az államtól kérni segítséget a legszükségesebb követelmények teljesítésére, vagy pedig kénytelenek volnának feladataikat elhanyagolni és ebben az esetben a természetes fejlődés megakad. Már pedig nekünk szociális szempontból is az a legfőbb feladatunk a jövőben, hogy a társadalmi életnek fejlődését, az állam gazdasági életét, azonkívül pedig az egyes községek, városok gazdasági érdekeit minden tekintetben elősegítsük Azok a városok, amelyeknek nagyobb külső birtokaik vannak, mint például Debreczen, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Szeged, ezeket a külső birtokokat földbirtok-szociálpolitikai célokra használták fel és használják fel ma is. Ennélfogva tehát akkor, amikor a földbirtok-szociálpolitikai, kérdések előtérbe tolultak, akkor a községeket, városokat, amelyeknek birtokaik vannak és ezeket ilyen célra ugy használták fel, hogy abban az esetben, ha igy használták volna fel mindenütt a latifundiumokat, mint ahogy itt, a földbirtok rendezésére, a földbirtokreformra — legalább olyan értelemben, mint amilyen értelemben mi akkor szükségesnek tartottuk — szükség nem lett volna. Hiszen csak legutóbb Kecskeméten tartott nagygyűlésen, ahol a kisgazda-érdekeknek megvédése s azonkívül a városi birtokok miként való hasznosítása céljából igazán előkelő szakférfiak vettek részt, határozott egyhangúsággal oda nyilatkoztak meg, hogy ezt az irányzatot támogatni kell továbbra is. Ilyen körülmények között tehát