Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

412 A Nemzetgyűlés 247, ülése 1921. évi aug, hó 11-én, csütörtökön. a 400.000 holdas gazda, például mint herceg Esterházy, 20 százalékot, . . . Ereky Károly : Négyszázezer holdas J Gaal Gaszton ; Tiz százalékot és húsz százalékot ! Griger Miklós : . . . dacára ^ annak, hogy a tizholdas gazda az ő életfeltételének és életstandardjának rovására köteles áldozatot hozni, ellenben az a 400.000 holdas nagybirtokos csak a feleslegből adna. Az én szociális felfogásom nem elégszik meg azzal az úgynevezett mérsékelt progresszivitással, különösen ezekben az időkben nem, amikor a politikai élet egén egy vezércsillagnak kellene tündökölnie : tehermentesíteni a lehetőséghez képest a kisembert, mert a háború alatt úgyis ez az osztály hozta a legnagyobb véráldozatot. Azt mondja a nagybirtokos érdekeltség, hogy a tárgyi adóztatásnál nincs helye a progresszivitásnak. Hát ha van cinikus, ha van a méltányossággal és a keresztény felebaráti szeretettel homlokegyenest ellenkező felfogás, ugy ez az. Mert mit jelent ez ? Azt jelenti, hogy az az ötholdas kisgazda az ő öt holdja után, amelyet saját kezével müvei meg, amely csak az ő és a családja szükségletét termi meg, aránylag épen annyit fizessen, mint a nagybirtokos az ő 200.000 és 300.000 holdja után. Elismerés illeti a pénzügyminister urat azért, hogy ezt az antiszociális adópolitikát nem tette magáévá. De tovább kellett volna mennie, radikális progresszivitással le kellett volna vele számolnia ! A nagybirtokos érdekeltség alkudozik, jajgat, kommunizmust emleget, pedig hálát adhatna az Úristennek, hogy birtoka itt van és nem a megszállt területen, ahonnan nap-nap után a mi nagybirtokosaink osztályosa jaj- és vészkiáltása hallik ide, még pedig ne& ok nélkül, mert hiszen a csehszlovák agrártörvény 150 hektárban állapítja meg a magánember által birtokolható szántóföld maximumát, a jugoszláv száz holdban, a román 500 holdban, de ezt is csak abban az esetben, ha földigénylő nem jelentkezik, ellenkező esetben pedig csak 200 holdban. Nem azért emlitem ezt, mintha én a kisentente-nak földbirtokpolitikájáért lelkesedném, hanem azért, hogy figyelmeztessem a mi nagybirtokosainkat, ne éljenek vissza a nemzet türelmével, a nemzet nagylelkűségével (Ugy van l a szélsőhaloldalon.) és ne iparkodjanak elgáncsolni azt az igazán mérsékelt agrárdemokráciát és demokratikus földbirtokpolitikát, amelynek diadala a nemzet politikai és gazdasági feltámadásának alapfeltétele. Azt mondottam, hogy a nagybirtokos érdekeltség jajgat és panaszkodik a progresszivitás miatt. Jajgat azért, hogy szánalmat keltsen maga iránt és azt a látszatot keltse, mintha mi tönkre akarnók tenni, befelé azonban voltaképen örül, mert szent meggyőződésem, hogy a nagybirtokos osztály sokkal súlyosabb va gyón váltságra volt elkészülve. Már pedig, ha a nagybirtokosérdekeltség valaminek örül, annak én nem örülök, mert a nagybirtokososztály öröme rossz ómen. Megmondom miért. Én felvidéki termés vagyok, a hegyek szülöttje, ahol a barométert nem igen ismerik, de ahol az időt a következő jelekből jósolják : Azt mondják az emberek: ha a felhők a völgyeket és a kisebb dombokat ülik meg, akkor rossz időre van kilátás ; ha ellenben a felhók felemelkednek és a hegyormokra tornyosulnak, akkor derül. Én azt látom, hogy ma még azok a sötét felhők a völgyeket és a kis magaslatokat árnyékolják be, az a magyar gond, amelyről az igen tisztelt pénzügyminister ur olyan ékesszólóan emlitést tett valahol, főleg a viskókat, a kunyhókat, szegény emberek lakásait és otthonát árnyékolja be és épen azért nem igen bizom abban, hogy a közel jövőben szebb és boldogabb napok virradjanak reánk. Hogy a földbirtokreform idétlen szülött, azt mindnyájan kénytelenek vagyunk bevallani. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem nagyatádi Szabó minister urat illetem váddal és szemrehányással. Ellenkezőleg, ha ő a maga javaslatát hozhatta volna ide ; bizonyos vagyok benne, hogy más lenne a helyzet. Ő azonban kénytelen volt a maga javaslatát Rubinek képviselőtársam javaslatával összehasonlítani és ebből a házasságból született ezután ez a torzszülött, amelyet mi földbirtokreformnak nevezünk. (Derültség jobbfdől.) A vagyonváltságról szóló törvény lett volna hivatva valamiképen most egy mankót kölcsönözni a földbirtokreform törvényének, hogy ez annak a segítségével ideig-óráig valamiképen elcammoghasson. Azonban ez a mankó is már görbe és ezt a mankót sem akarják a földbirtokreform hóna alá segiteni. Én, megvallom őszintén, bizalmatlan ember vagyok. Főleg itt lettem azzá, mert látom azt, hogy azok a szociális törvények, amelyek valami jót jelentenek, valahogy nem lesznek végrehajtva. Mire az az arany, amelyet mi útjára bocsátunk, az illető kezébe kerül, rézgaras lesz belőle. Azokat a törvényeket, amelyek terhet jelentenek, végrehajtják kíméletlenül. Én nem tudom, mikor hoztuk itt a hadinyereségadóról szóló törvényt, azt azonban tudom, hogy két vagy három hét múlva a végrehajtó nálam jelentkezett, viszont a földbirtokreform végrehajtásának nem vagyunk tanúi úgyszólván sehol. Attól félek, hegy ebben a törvényjavaslatban is vannak paragrafusok, amelyek azt az intenciót, hogy a szegény emberek földhöz jussanak, teljesen nullifikálják. Itt van mindjárt az 57. §., amely azt mondja, hogy (olvassa) : »a pénzügyminister az Országos Földbirtokrendező Bíróság kívánságára arra kötelezheti a tulajdonost, hogy vagyonváltságát akár egészben is földrészlet átengedésével rój ja le». Nem értem, miért tartozik ennek a kérdésnek az elbírálása a pénzügyministerhez és miért nem a földmivelésügyi ministerhez. Azután itt van az 59. §., amely azt mondja, hogy (olvassa): »a pénzügyminister elrendelheti, hogy az a földtulajdonos, akinek akár egy községben, akár különböző községekben több váltságköteles földbir-