Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-247
410 A NcmsèigmUés 247. ülése 1021 i háborút követő nehéz időkben nemcsak hogy a konjunkturális alkalmakat nem használta ki, hanem túlzott becsületességgel és skrupulózus lelkiismeretességgel még azoktól a nyereségektől is megfosztotta magát, amelyek őt a változott viszonyok folytán méltán megillették volna. Ismerek egy magyar urat, — de több példát is hozhatnék fel és azt hiszem, mindnyájan tudunk hasonló eseteket — aki felháborodva kitessékelte azt a szomszédos zsidó bérlőt, aki szénájáért fel merte kínálni neki az akkori magas napiárat. Sőt ismerek egy olyan magyar urat is, aki most a nyáron, gyümölcséréskor, megbotránkozva panaszolta el nekem, hegy a harminchat koronás cseresznyeárak idején az ő felesége a nagyszemü, befőzére való fajcsei-esznyét két koronáért merte árusítani. (Derültség.) A gazdáknak ez a fajtája az, amely egyáltalában nem vett részt- az árdrágitásban, ez a rész az, amely nem vetette magát cda a kapzsiság moloehjának, a gyors meggazdagodás vágyának, a gazdáknak ez a része az, amely a nehéz időkben is azt az elvet tartotta csak szem előtt, hogy valahogyan átélje a megpróbáltatás idejét s vagyonát a háború és az azután bekövetkezett zavaros idők alatt nemcsak hogy nem növelte, hanem sok esetben kölcsönnel, adóssággal volt kénytelen birtokát megterhelni, még pedig nemcsak jelzálogilag betáblázott kölcsönökkel, hanem sokszor takarékpénztárból, sőt váltóra felvett kölcsönökkel, esetleg privát adósságokkal is. Tette ezt részint azért, hegy a betáblázás mellékköltségeit elkerülje, legfő képen azonban azért, mert remélte, hogy jobb időkben lassacskán le tudja majd törleszteni adósságát. Sajnos, az utóbbi időknek a közepesen is alul lévő termése és az előbb vázolt skrupulózus lelkiismeretesség miatt ez a reménység nem vált valóra. A jelzálogilag nem biztosított adósság ezen emberek legtöbbjénél még ma is fennáll. Már pedig ez a törvényjavaslat csupán a jelzálogilag biztosított kölcsönökből és adósságokról intézkedik, kizárólag csak ezeket veszi bizonyos megállapított százalék szerint levonásba, s az előbb emiitett adósságokat, terheket és kölcsönöket egyszerűen vagyonnak minősiti. Ennél nagyobb igazságtalanságot elképzelni sem tudok, mert passzivát, adósságot, terhet vagyonváltságolni nem lehet. T. Nemzetgyűlés ! Azt mondhatná erre az igen tisztelt pénzügyminister ur, hogy mi nem a birtokost, hanem a birtokot terheljük meg a vagy on váltsággal. Ez igaz, mivel azonban a birtok, mint élettelen, fizetni nem képes, végeredményben mégis csak a birtokosé a teher, ő fizet. Kérdem ezért az igen tisztelt pénzügyminister úrtól, hegy az ilyen passzívákkal szemben kit feg majd birtokos gyanánt megállapítani % Itt okvetlenül valami megoldást kell találni s ennek a kérdésnek igazságos megoldásával száz és ezer lelkiismeretes magyar gazdának szerzi meg a pénzügyminister ur az őket megillető békét és nyugalmat. (Igaz ! ügy van ! jobbidol.) évi uug. hú 11-én, csütörtökön. Helyesnek találom a javaslatnak a fizetési módozatok szabad megválasztására vonatkozó részét is, amely az 1920 : XXXVI. te. értelmében az állami megváltás alá eső földbirtokot mégis arra kötelezheti, hogy vagyonváltságát földterületben fizesse meg, ott pedig, ahol ezen földterületek házhelyek céljaira volnának szükségesek, m'ég ezen előbb emiitett törvényes rendelkezés alkalmazhatása nélkül is igénybe vehesse a földterületeket. De mennyire épen helyesnek találom a törvényjavaslatnak ezt az intézkedését, annyira helytelennek, szinte képtelennek és lehetetlennek tartom a javaslatrak 60. §-át, amely ekként szól : »Az országos földbirtokrendező biróság vagyonváltság címén rem követelheti olyan földrészletrek átengedését, arrely a mezőgazdasági üzem folytatásához nélkülözhetetlen, vagy amelynek a birtoktestből való kiszakitása az eddig folytatott okszerű gazdálkodást, vagy a vele kapcsolatos ipari üzemet tenné tönkre.« Én azt mondom, hogy ez a 60. § az egész törvényjavaslatot, főképen az előbb emiitett és helyeselt rendelkezést teljesen illuzóriussá, lehetetlenné teszi. Épen ezért a részletes tárgyalásnál majd e szakasznak gyökeres megváltoztatását, sőt teljes elhagyását leszek bátor javasolni. Hogy ez a szakasz mily tág teret enged a kibúvókra, csak egy példát mondok, hogy a földbirtokreÍDrm törvényének hasonló rendelkezését is felhasználják s hogy e földbirtokreform hasonló tervezete értelmében rendezkednek most be és találják meg a maguk számára a fizetési kötelezettség alól való mentességet és menekülést. A Schcssberger-féle 13.000 holdas birtok egy« része ott fekszik Nagykökényes és Heréd községek határában, körülbelül 1200 hold földterület, valamikor báró Harkányi Frigyes-féle birtok, amelyet Sohossberger a háború alatt nagyon kedvező konjunkturás alkalomkor potom, csekély áron vásárolt meg. Ez az úgynevezett tamonai birtok. Ennek a birtoknak igazgatója a legutóbbi időben lázasan, szinte érthetetlen idegességgel rendezkedik be, épitkezik, belekezd mindenféle üzemekbe, építkezésekbe, s amikor a meghozott törvény értelmében a községek lakói jelentkeztek nála a házhelyek és kisbérletek ügyében, akkor ennek a birtoknak igazgatója épen a földbirtokreformnak az ilyen 60. §-hoz hasonló intézkedésére hivatkozva, kereken elutísitotta őket. Én igazán nem csodálom, hogy ez az igazgató ilyen szivtelenül kérkedni merészel az ő biztos helyzetében, mert hiszen erre neki az ilyen kibúvásra alkalmat adó rendelkezések biztos alapot szolgáltatnak. Én bizom az igen t. földmivelésügyi minister urban — sajnálom, hogy nincs jelen — hogy miként már egy izben alkalmam volt az itt emiitett községek határában a házhelyeket és kisbérleteket saves figyelmébe ajánlani, ezt a lelkiismeretlen spekulációt, ezzel a rendelkezéssel való játszást az ő nagy szociális érzékével mindenképen
