Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-247

A Nemzetgyűlés 247. ülése 1921. évi aug. hó 11-én, csütörtökön. 4Ô1 lem nélkül végrehajtatják a három esztendei adót, s akkor elértük volna azt, hogy talán sokkal több pénz folyt volna be, mint igy, a pénzlebélyegzés következtében, amely tudomásom szerint az országnak csak 4 milliárdot eredményezett, másrészt pedig elértük volna azt, hogy nem vettünk volna a nyakunkba ujabb adósságot. Epen ebből a szempontból egy nagyon szerencsétlen körülményre hivom fel a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Aki valamely pénzintézetnek, vagy szövetkezetnek tagja, láthatja, hogy mi történik most a vidéken. Megrohanják a pénzintézeteket kölcsönért. Ez a legszomorúbb jele annak, hogy a falu megint kezd elszegényedni, ürültünk annak, — amiért nagyon szidták a falu népét, — hogy különösen a forradalom után következő esztendőben a falu népe valahogy kikecmergett az adósságokból. Óriási értéket jelentett az országra nézve az, hogy a falu az adósságát kifizette, tehát a teherbiróképessége sokat emelkedett, ma pedig megint annak a szomorú jeleivel találkozunk, hogy újra vissza fogunk menni azokhoz az időkhöz, amikor a falu népe 70°/o-ig eladósodott. Meskó Zoltán : Jönnek a jelzálogkölcsönök ! Szabó Balázs : T. Nemzetgyűlés ! Ilyen körülmények között bizony mindig jobban érezzük, hogy nagyon súlyos feladatot vállaltunk magunkra az adójavaslatok megszavazásával. Ezen a nehéz helyzeten azonban mégis segített volna a jó időjárás, egy gazdag esztendő. De most azt láttuk, hogy valami rettenetes, micsoda pusztulás mént végbe ebben az országban. Az ország minden részéből igen szomorú jelentések érkeznek hozzánk. Eltekintve a gabonától, tavasziakban nem lesz termése ennek az országnak, nem lesz kukoricája, hogy sertéseket hizlaljon, nincs takarmány, nincs legelő, nincs burgonya, sem embernek sem állatnak való élelmiszerek nem fognak teremni, nincs szőlő, mely jövedelmet hozna ennek az országnak . . . Grieger Miklós : A szőlő elég jövedelmet hoz. Szijj Bálint: Az is sült már! PlóSZ István : Tessék megnézni, hogy milyen ! Szabó Balázs: Ez a katasztrofális esztendő valósággal tönkretett bennünket. Mindezekre ráadásul jött a koronának romlása, amely — ugy látszik — titkos erőknek hatásképen szakadatlanul tart, valósággal magán viselve azt a jelleget, hogy itt minden körülmények közt egy országot akarnak tönkretenni. En nem tudom, hogy miért kell nekünk ezeket a súlyos csapásokat viselni, ele én azt hiszem t. Nemzetgyűlés, hogy abban, hogy a mi koronánk igy romlik, s hogy bennünket a külföldről nemcsak hogy nem akarnak gazdaságilag segíteni, hanem egyenesen ellenünk támadnak, nagy része van annak a keresztény, nemzeti irányzatnak, amelyet mi a zászlónkra tűztünk. Többet nem akarok mondani, hiszen azt mondja a latin közmondás, hogy : sapienti sat. De hiszen az időjáráson nem NEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920 1921. — XII. KÖTE' segíthetünk, s nem segíthetnek az ellenségeink sem, azt azonban megtehetjük, hogy legalább magunk ne járuljunk ahhoz, hogy rossz hírünket költsük külföldön és ezzel a mi gazdasági helyzetünket nehezítsük., T. Nemzetgyűlés! En a parlamenti harcokat nemcsak abból a szempontból nézem, hogy mit szól hozzá az ország közönsége, hanem igazán elszomorodva láttam az elmúlt napok eseményeit, melyekről tudom és érzem, hogy azok megnagyítva érkeznek ki a külföldre és pl. a Beniczky-féle interpellációnak közvetlen hatása a külföldön egyenesen az, hogy rólunk azt hiszik, hogy forrongásban levő ország vagyunk, amely nem tud talpraállni, amelyet segíteni nem kell és nem lehet és amellyel szemben a legerősebb büntető eszközöket kell igénybe venni. Kuna P. András: Ez a céljuk! Szabó Balázs: Lehet egy ország nagyon szerencsétlen, lehetnek egy országnak nagyon nagy ellenségei, de az az ország ki tud kerülni abból a veszedelemből, talpra tud állani, ha a külső ellenségek összekovácsolják erejét. Ez az ország talpraállhat a maga igazságosságának és összetartásának erejével. De az az ország, amely maga tépi és szaggatja magát, az az ország, amelynek fiai maguk nem tudják megítélni, hogy mi egy országnak java és mi válik annak előnyére, szomorú, hogy ki kell mondanom, de talán halálra van Ítélve. Tudjuk nagyon jól, hogy : vae victis, jaj a legyőzötteknek, de százszorosan jaj a legyőzötteknek, ha nem tudják magukat a szenvedéshez képest viselni. Ha nekünk vannak nagy szenvedéseink, azt szokták mondani és ugy is van, hogy : nagy idők, nagy emberek, most pedig azt kell mondani, hogy vannak súlyos idők és vannak kis emberek. (Mozgás.) Súlyosbítja a helyzetünket az, hogy nincs termelésünk. Az őstermelés már megkezdte a munkáját, az őstermelés produkál, nem fél attól, hogy rizikót kell viselnie. Az őstermelés folytatja a befektetéseit, végzi a munkáját. Ha azután jön egy ilyen száraz időjárás, akkor a gazdának minden befektetése, temérdek sok vagyona elpusztul az ilyen esztendő alatt, de azért az őstermelés mégis hozzáfogott a munkához, még pedig nemcsak önzésből, hanem benne van az a bizonyos önzetlenség, hazaszeretet, amelylyel tudja, hogy ennek az országnak építéséhez járul hozzá akkor, amikor dolgozik. Nem tapasztaljuk azonban ugyanezt az ipari és kereskedelmi téren. Nincs vállalkozás, amint ezt tegnap Kerekes t. képviselőtársam is felemiitette a beszédében, nincs meg az a vállalkozás, amelynek parallel kellene járnia az őstermelés munkájával, amely emelné hitelünket a külföldön és a koronánk értékét, de mindenesetre azt eredményezné, hogy ki lennénk ragadva a külföld karjai közül és nem lennénk olyan nagy gyámolitásra rászorulva, mint a jelen körülmények között. 51