Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-246

A Nemzetgyűlés 246. ülése 1921. nek az 1918. és 1919. évi jövedelem- és hadi­nyereségadó kivetésével kapcsolatos sérelmeiről és azok orvoslásáról a pénzügyministerhez ; Rupert Rezső a Máv. nevelő- és tápintéze­tében fizetendő díjak igazságtalan felemelése tárgyában a kereskedelemügyi ministerhez ; Szabó Balázs Baja kiürítése után megkez­dendő belvizlecsapolás tárgyában a földmivelés­ügyi ministerhez. Elnök : Javaslom, hogy az interpellációk előterjesztésére napirendünk kimerítése után, amennyiben azonban napirendünk 1 óráig le nem tárgyaltatnék, legkésőbb egy órakor térjünk át. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzá­járulni? (Igen.) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a mentelmi bizottság jelentése Beniczky Ödön képviselő ur mentelmi ügyében. Az előadó urat illető a szó. Somogyi István előadó: T. Nemzetgyűlés! Csak pár percre fogom a t. Nemzetgyűlés idejét igénybevenni, mert azt hiszem, hogy a t. Nemzet­gyűlés fel fog engem menteni attól a köteles­ségtől, hogy azt a levelet, mely a mentelmi jog megsértésének alapját képezi, ismét felolvassam és ezáltal a nemzetgyűlési napló számára ismé­telten megörökítsem. Lehet, a t. Nemzetgyűlés tagjainak egy vagy más irányban véleménye arról, hogy a mentelmi jogában sérelmet szenvedett képviselő ur tevé­kenysége ilyen vagy olyan irányban sikeres-e vagy nem sikeres, hasznos-e vagy nem hasznos, de azt hiszem, abban az egyben nincs köztünk vélemény külömbség, hogy kulturállamban ily levél megírása egy nemzetgyűlési képviselőhöz egyenesen abszurdum, ha pedig mégis meg­történik, akkor egyenesen a magyar Nemzet­gyűlés, a magyar törvényhozás méltóságát sér­teném meg, ha ezen levél után a mentelmi jog megsértését még indokolnám is. Tisztelettel kérem tehát, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? (Senkisem.) Ha hozzászólni senkisem kivan, akkor a vitát be­rekesztem. Felteszem a" kérdést, elfogadja-e a t. Nem­zetgyűlés a mentelmi bizottság jelentését, Be­niczky Ödön nemzetgyűlési képviselő ur men­telmi sérelme ügyében, igen vagy nem? (Igen.) Ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyóbb jószágok vagyonváltságáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szilágyi Lajos: Na, most ki lesz kormány­párti ennél a törvényjavaslatnál? Most ez lesz a kormánypárt, az pedig az ellenzék. Berki Gyula: Mindig aggódik a kormány­párt miatt! Majd elmegyünk neked megint megszerezni a mandátumot ! évi augusztus hó 10-én, szerdán. 371 Meskó Zoltán: Megszerezzük neked megint a mandátumot ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Az előadó urat illeti a szó. Róbert Emil előadó: T. Nemzetgyűlés! A vagyonváltság, az államélet létminimumának biz­tosítására szükséges hozzájárulás olyan szubszi­dum, melynek csereértéke az állami élet biztosítása és amelynek kontingensét a béke aktában ki­fejezett kényszerhelyzetünk határozza meg. Ne áltassuk tehát magunkat és ne fűzzünk ehhez a javaslathoz olyan túlzó reményeket, melyeket maga a pénzügyi kormány sem akar azzal táp­lálni. Politikai és kulturális hivatásunk pénz­ügyi megalapozása szempontjából nem tekint­tekinhetjük ezt a vagyonváltság összegében ki­fejezésre jutó áldozatot történelmi missziónk, vagy elhatározásaink szilárdságának fokmérője gyanánt. Ez a vagyonváltság a legsürgősebb és legközvetlenebb állami szükségletek minimuma, melyeket épen ezért a csőd veszélye nélkül job­ban csökkenteni már nem lehet. Ennek a leg­alsó határnak az elismerése kell hogy tárgya­lásaink kiindulási pontját képezze és azt hiszem, hogy pénzügyi és közgazdasági helyzetünk sokkal ismertebb, semhogy ezzel a kérdéssel bővebben foglalkoznom kellene. Meg kell azonban rögzí­tenem azt, hogy a magyar nép államfentartó ős ösztöne ós jövőbe vetett reménye ezekben a súlyos időkben oly eszményi elszántsággal nyil­vánult meg, mely az áldozatok önzetlensége tekintetében semmi kétséget nem hagyott hátra és a bizottsági tárgyalások folyamán a diszkusszió nem annyira a vagyonváltság szükségessége és mértéke felett indult meg, mint inkább az adó­igazság és a szociális kiegyenlítés érvényesítésére szorítkozott. E két princípiumot tartotta szem előtt az a közvélemény is, mely az Országos Pénzügyi Tanács és a gazdasági élet egyéb hivatott exponenseinek felfogásában nyilvánult meg, amelyek véleményét ez alkalommal is ép ugy, mint az első számú vagyonváltság tárgya­lásánál a bizottság meghallgatni kívánta. Mielőtt a javaslat érdemi ismertetésére rá­térnék, a javaslat mielőbbi törvényerőre emel­kedéséhez fűződő nagy pénzügyi érdekekre való tekintettel, amelyekre való hivatkozással óhajtotta a kormány is ezt a javaslatot még a nyári szünet előtt letárgyaltatni, arra kérem a t. Nemzet­gyűlést, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot a legszigorúbban értelmezett tárgyilagossággal megvitatni. Ez a kérés nem jelent és semmi körülmények között sem jelenthet oly értelmű kívánságot, amely a tárgyalás teljességét a leg­kevésbé is befolyásolni akarná, sőt ellenkezőleg, épen azt akarja célozni; a javaslat eddigi tag­lalása folyamán felmerült konkrét okok késztet­nek e kívánságom előterjesztésére, minthogy teoretikus értékű, bár a javaslattal összefüggő viták a javaslat tárgyalását nagymértékben befolyásolták és meghosszabbították. Ez a törvényjavaslat épugy, mint a vagyon­47"

Next

/
Oldalképek
Tartalom