Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-245
358 A Nemzetgyűlés 245. illése 1921, szerdán, folyó hó 10-én délelőtt 10 órakor tartsa a következő napirenddel • 1. a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése ; 2. az indítvány- és interpelláeiós-könyvek felolvasása ; 3. a mentelmi bizottság jelentése Beniczky Ödön képviselő ur mentelmi sérelme ügyében ; 4. az ingatlanok, a felszerelési tárgyak, az áruraktárak, az ipari üzemek és egyéb jószágok vagyonváltságáról szóló pénzügy min isteri törvényjavaslat tárgyalása. Méltóztatnak napirendi indítványomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatkép kimon dom.x' Következnek a sürgős interpellációk. Haller István képviselő urat illeti a szó. Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Mondhatom, kogv ritkán kezdtem beszédemet olyan nyomott hangulatban, mint aminő hangulatban most kezdeni felszólalásomat. Mégsem halasztóm el interpellációmat azért, mert azt gondolom, hogy a Nemzetgyűlésnek be kell bizonyítania a nép széles rétegei számára azt, hogy azoknak a gondoknak, amelyek a lelkében élnek, szintén tud időt szakítani és szentelni még akkor is, amidőn a tanácskozás ideje már elmúlt. Ha én jellemezni kívánnám közállapotaink siralmas voltát, kénytelen lennék magam előtt beismerni, hogy erre megfelelő szavakat és hangot találni nem tudok, (ügy van! a haloldalon.) Szilágyi LajOS : A feje tetejére van fordítva mit!den. (Zaj.) Haller István: Amikor azon gondolkoztam, hogy mivel jellemezzem azt a szomorú helyzetet, amelyben gazdaságilag, társadalmilag és talán politikailag is vagyunk,- eszembe jutott Jeremiás prófétának egy verse, amely, azt hiszem, sokkal jobban jellemzi a mostani magyar állapotot, mintha én próbálnék jellemzéssel szolgálni. Azt mondja Jeremiás (olvassa) : »Ellenségei az ő fejévé lettek ; gyűlölői meggazdagodtak ; minden népe fohászkodik és kenyeret keres, minden drágaságaikat, odaadják eledelért, hogy megéledjenek. Feltátják Tereád szájukat minden ellenségeik ; süvöltenek és csikorgatják fogaikat és mondják : nyeljük el őt, íme a nap, amelyet vártunk, örökségünk idegenekre szállt, házaink- külföldiekre ; vizünket pénzért isszuk, fánkat pénzért vesszük, szolgák uralkodnak rajtunk, s nincs, aki megszabadítson azok kezéből.» Taszler Béla: Tökéletesen ez a mai helyzet! (Felkiáltások jobbjelől : Ez a galíciaiakra vonatkozik! A zsidókra!) Haller István: Valóban sónkat, fánkat, szenünket, vasunkat pénzen vesszük ; pénzen kell megvennünk mindazt, amiből a magyar közgazdasági élet élt és virágzott, mindazt, amit vérünk hullásával megtartottunk, mindazt, amiért annyi vér ömlött ezer esztendőn keresztül. Nem csoda, hogy ilyen állapotban inség és nyomorúság kopogtat ajtónkon, nem csoda, hogy ilyen lévén a helyzet, mindenkinek lelkét a gondok töltik meg, mindenkinek szeme előtt rémképek rajzolódnak ki és mindenki azzal törődik, hogy miből fog megévi augusztus hó 9-én, kedden, élni, mit fog az asztalra tenni gyermekei számára ] hogyan fogja tudni ebben a las Magyarországban legalább azt a nyomorúságos egzisztenciát biztosítani, amely az éhenhalástól menti meg. T. Nemzetgyűlés ! Primum vivere, először élni kell, s azután lehet filozofálni. Nekünk, ennek a Nemzetgyűlésnek, a mai kormányzatnak .mindenekelőtt arról kell gondoskodni, hogy ebben az országban élni lehessen. Arról kell mindenekelőtt gondoskodni, hogy azok, akik becsületes munka árán akarnak élni, megtalálják az erre való lehetőséget. Nem materializmus ez, nem a földhöz való ragaszkodás, nem az ideálok megtagadása, amiker azt mondom, hogy a Nemzetgyűlésnek ezt a kérdést kell a legnagyobb mértékben mérlegelnie és minden mást félretéve, elsősorban azzal kell foglalkozni, hogyan tudjuk gazdasági állapotainkat rendbehozni, hogyan tudjuk szociális bajainkat gyógyítani, hogyan leszünk abban a helyzetben, hogy ez az ország ne legyen az üzérek és koplalók országa, (ügy van ! ügy van !) hogyan tudjuk megakadályozni azt, hogy a keresztény politikai irányzat ne legyen a böjtölésnek korszaka, ne legyen azoknak szabadsága, akik erősek és a szabadsággal visszaélnek, és ne legyen azoknak, akiknek mindenük van, módjuk arra, hogy azt a keveset, is elvegyék, amit a sors még a tömegek százezreinek meghagyott. Ha mi keresztény politikát akármik inaugurálni, azon kell a fejünket törni, hogyan tudjuk a munkának,, az igazságnak, a szeretetnek országát megteremteni azért, hogy itt mindenki, aki tisztességes munkával akarja a kenyerét megkeresni, azt megiË találhassa. Budaváry László : Le kell törni végre a zsidószellemet ! Haller István : T. Nemzetgyűlés ! Kénytelen vagyok itt kijavítani az újságoknak egy híradását, amellyel beszámoltak az én újpesti beszédemről és azt irták, mintha én azt állítottam volna, hogy ez a Nemzetgyűlés elszakadt a néptől. Ezt én nem állítottam. De azt mondottam és ezt itt megismétlem, hogy ez a Nemzetgyűlés el fog szakadni a néptől, ha nem azoknak a gondolatoknak szenteli legfőbb idejét és ha nem azok az érzések hatják át, amelyek a népet betöltik és áthatják. A széles néprétegeket ma jóformán egyedül a megélhetés érdekli, (ügy van! ügy van!).Semmiféle egyéb téma nem képes a lelke mélyéig felkavarni az érdeklődést, mert aki nem tudja, hogy miből fog megélni, az addig, amig ennek módját meg nem találta, semmi egyébbel nem törődhetik és nem is törődik. A Nemzetgyűlésnek tehát épen azért, mert a legdemokratikusabb, a legáltalánosabb választójog alapján jött össze, amelynek tehát csakugyan a magyar nemzet tükrének kellene lennie, ennek a Nemzetgyűlésnek félre kell tennie mindent, hogy bebizonyíthassa, hogy a nép sorsával, megélhetésével, a szociális nyomorúsággal és a gazdasági bajokkal törődik, (ügy van! ügy van!)
