Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-245

A Nemzetgyűlés 245. ülése 1921. adott határozati javaslatot elfogadjuk. (Helyeslés balfélM.) Elnök: Szólásra következik? Forgács Miklós jegyző : Hornyánszky Zoltán ! Hornyánszky Zoltán: T. Nemzetgyűlés! A vita mostani állásában tulaj donképen nem is volna helyes, ha tulhosszu ideig venném igénybe a t. Nemzetgyűlés figyelmét. Minthogy azonban a kormánynak már két tagja felszólalt és minthogy a meggyőződés a másik oldalon — ugy látom — még nem teljesen érlelődött meg abbaa az irányban, (Ellenmondások jobbfelől.) amelyet a magam részéről is kívánatosnak látok, ezért szükségesnek tartom, hogy még pár szóval megvilágítsam a helyzetnek jogi részét, Nem akarom kritika tárgyává tenni ennek a mentelmi ügynek genezisét, nem akarom kritika tárgyává tenni Beniczky t. képviselőtársam ténykedését, vájjon az helyes volt-e vagy helytelen. De ha helyes volt az ő ténykedése, akkor a Ház elnökének ténykedése nem lehetett helytelen, ha passzive viselkedett amikor a]^ár a szómegvonást, akár pedig a rendreutasitást vagy figyelmeztetést nem alkalmazta, következésképen Prónay alezredes ur tevékenykedése ab ovo helytelen volt. De tegyük fel, hogy Beniczky képviselőtársunk tevékenykedése helytelen volt. Vájjon önmagában véve ez a helytelen tevékenykedés magával hozza-e azt, hogy más ebből az okból helytelenül tevékenykedhessék % Tény az, hogy Prónay Pál katona, tény az, hogy katonának politizálnia nem szabad ; tiltja a rendelet. A volt honvédelmi minister ur, Sréter István jelentette ki épen ebben a teremben, hogy azt a katonát, akit politizáláson fog, irgalmatlanul lefokozza. Tökéletesen helyes, tökéletesen jogos, mindenkép megnyugtató volt az akkori honvédelmi minister urnák ez a kijelentése. Nem hiszem, elképzelni sem tudom, hogy a mostani honvédelmi minister ur ne osztaná teljes terjedelmében Sréter István volt honvédelmi minister ur képviselőtársunknak ezt a kijelentését. Kijelentem a magam részéről, hogy a honvédelmi minister ur nyilatkozatában már megnyugszom, mert hiszen kilátásba helyezi, hogy az a példátlan sérelem, amely a Nemzetgyűlésen, a Nemzetgyűlés szuverenitásán esett, megtorlást fog nyerni. Nekünk rettentően kell vigyáznunk annyi forradalom után, hogy itt a forradalmi jeleneteknek még a látszata is elkerültessék, mert hisz semmi egyebet nem tudok észlelni a mentelmi jog ily módon való megsértésében, mint bizonyos irányú fegyelemlazulást, a tekintélyek lelohasztásának törekvését, akár tudatosan, akár tudatlanul, Tény az, hogy sérelem történt, tény az, hogy e sérelem megtorlásának be kell következnie. Nekünk, Nemzetgyűlésnek, féltékenyen kell őriznünk azt a szuverenitást, amelyet mi képviselünk, mert hiszen a nemzet szuverenitását képviseljük, Amikor az elnököt érte támadás, nyilvánvalóiig NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ, 1920—1921. — XII. KÖTET. évi augusztus hó 9-én, kedden. 353 nemcsak a Nemzetgyűlés egyes tagjain, a »képviselőn, hanem a Nemzetgyűlés összességén, mint testületen esett a sérelem. Ezt a sérelmet feltétlenül meg kell torolni. Ezt a megtorlást kilátásba helyezi a honvédelmi minister ur. Huszár Károly képviselőtársam indítványa és annak megokolása után nem látok okot arra, hog}^ különösebben foglalkozzam még a kérdéssel. Tisztáznunk kell azonban még azt, amit a honvédelmi minister irr volt szives mondani, hogy ő a tisztek nevében tesz itt nyilatkozatot. Huszár Károly képviselőtársunk már kijelentette, hgogy ő a legtávolabbról sem akarta Prónay személyét sértem, tehát nem is kell védeni a tisztikart semmiféle támadás ellen, mert hisz nem volt támadás. Viszont azonban a Nemzetgyűlés szuverenitásán esett sérelem, akár tiszttől, akárkitől következzék be,.igenis, példátlan megtorlást követel, mert nemcsak a Nemzetgyűlés szempontjából, tehát közjogi aggályok okából, hanem a hadsereg szempontjából sem közömbös az, hogy az a nemzeti hadsereg, amely nekünk a jogrendet alátámasztja, amely biztosíték arra, hogy a honvédelem szent ügye feltétlenül megvédésben részesül, olyan piedesztálra állittassék, hogy annak tagjai közül senki a törvényhozó testületet nem sértheti. Ennélfogva nekünk, igenis, követelnünk kell azt, hogy ez a megtorlás bekövetkezzék, szabad kezet engedve a kormánynak, akár adminisztratív, akár büntetőjogi szempontból, akár mindkettő szempontjából, hogy a megtorlást ugy alkalmazza, amint azt szükségesnek látja. De igenis, meg kell torolni, mert példátlan dolog az, hogy a nemzeti hadsereg, amely alkotmányunknak is alátámasztója, politizálhasson. Méltóztassék elképzelni, hogy amikor a szenvedélyek fókuszában majd olyan kérdések fognak állani, mint a királyság kérdése, ebből következhetik az, hogy itt senki véleményt nem nyilváníthat, mert a pszihikai kényszer mellett a fizikai kényszerítő erőnek alátámasztó lehetősége a szervezett fegyveres csoportosulásokban van és akkor ezen a Nemzetgyűlésen nem nyilváníthat szabadon véleményt nagyon sok olyan ember, aki nem meri magát kitenni véleménye következményeinek. Tehát, igenis, tiltakoznunk kell ellene nemcsak közjogi szempontból, a Nemzetgyűlés szuverenitásának szempontjából, hanem eg}^enesen a nemzeti hadsereg szempontjából is, mert az a hadsereg, amely politizál, olyan idegen terrénumra téved, ahonnan csak zuhanni lehet, amint a politikai életben igen sokszor megesett és nem azon a terrénumon dolgozik, amely neki megfelelő, tudniillik a területi integritás érdekében. Mert, amely nemzeti hadsereg politizál, annak a háta mögött ott vigyorog a forradalom réme és nem a nagy Magyarország édes reménysége mosolyog onnan, hanem a fekete pestisnek összes miazmáít lehelő terrénumot mutat az. Ez ellen tehát tiltakoznunk kell. A magam részéről nem akarván a szót szaporítani, elfogadom Huszár Károly t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés halj elöl.) 45