Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-245

:m A Nemzetgyűlés 245. ülése 1921. évi augusztus hfi 9-én, kedden. vei állunk szemben s ezért fogadja el a kormány azt az utasítást, hegy megfelelő megtorlást kell alkalmazni. Ami a javaslat többi részét illeti, — tudniillik azokat a részeket, melyeket a kormány nem fogadhat el — e tekintetben én csak egy félreértést óhajtanék tisztázni. Azokat az egyéb okokat, amelyek egy ilyen, a Ház szine előtt történő bocsánatkérés ellen szólnak, a Házban már amúgy is bőven kifejtették. Én kizárólag az angol példára való hivatkozásra kívánok itt reflektálni. (Halljuk ! Halljuk !) Az angol parlamentnek és a magyar Nemzetgyűlésnek, de egyáltalában a kontinentális parlamenteknek bírósági jogköre közt egy igen jelentékeny különbség van. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Bernolák Nándor munkaügyi- és népjóléti minister : Az angol parlamentben évszázadok során kifejlődött az a gyakorlat, amely erős parlamenti joggá lett, hogy ott a parlament maga az,a amely bíráskodik ugy tagjai felett, mint azok felett is, akik a parlament tekintélyét, vagy a parlament egyes tagjait, esetleg épen a Ház elnökét megsértenék. Ez a gyakorlat olyan erős, hogy nem is szólva a közönséges rendreutasitásoknak, az úgynevezett megdorgálásoknak eseteiről, az utolsó századokban mintegy ötezerszer fordult elő, — igy a legutóbbi évtizedekben is — hegy az elnök elzárásbüntetést mondott ki akár a parlament egyikmásik tagja, akár pedig extraneusok ellen, ötezer esetben szabtak ki szabadságvesztés -büntetést. Ez világítja meg legjobban az angol parlamentnek bíráskodási, sőt büntető jogát. Ebből következik, hogy maga elé idézi az angol parlament a kívül álló olyan személyeket, akik sértést követtek el a parlament tekintélye, vagy mondjuk, a házelnök személye ellen és ezért nyilvános megdorgálásban részesiti őket. Ezzel kapcsolatban történt meg a bocsánatkérés esete is. Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Ez tehát egy, a miénktől teljesen eltérő jogrend. Én nem mondom azt, t. Nemzetgyűlés, hogy nem kellene gondolkoznunk afelől, hogy akkor, amikar parlamentünk uj rendjét fogjuk majdan szabályozni, ne biztoaitsunk-e az eddiginél nagyobb fegyelmező jogot a Háznak, vagy a Ház t. elnökének . . , (Igaz ! ügy van !) Ereky Károly : Ez az, amit én akarok ! Bernolák Nándor népjóléti és munkaügyi minister : . . . azonban ezt ig}

7 incidentálisan eldönteni nem lehet. Egy bizonyos, t. Nemzetgyűlés, az, hogy nekünk féltékenyen óvnunk kell annak a parlamentnek szabadságát és tekintélyét kifelé és befelé egyaránt. (Igaz ! Ugy van !) A legnagyobb veszedelmet látnám abban, ha mi akkor, amikor megköveteljük mindenkitől ennek a parlamentnek abszolút megbecsülését, tiszteletben tartását, megengednők, hogy itt a parlamentben könnyelműen és büntetlenül lehessen sérteni a parlamenten kivül álló személyeket, (Igaz ! ügy van ! jobbfelol.) de épen ugy nem, szabad megengedni azt sem, hogy kívülállók támadják ezt a parlamentet. Mind a két irányban védelmet kell nyújtanunk. (Igaz ! ügy van ! Helyeslés.) Ez a konkrét eset azonban, amely most előfordult, abszolúte nem alkalmas arra, hogy ennek a parlamentnek szabályain és velük az állam jogrendjén most, hirtelen, incidentálisan jelentékeny változást idézzünk föl. Én azt gondolom, hogy nekünk minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy az államélet minden faktora közt a lehető legteljesebb harmóniát állítsuk helyre s amennyiben van valahol ilyen harmónia, azt erősítsük, ahol pedig még nincs meg ez a harmónia, ott azt megteremteni iparkodjunk, (Igaz ! ügy van ! Helyeslés jobbfelol.) A magyar parlamentté ép olyan nagy hivatás vár, — sőt, ha az ember a hatáskört tekinti, sokkal nagyobb — mint a magyar hadseregre, viszont azonban a magyar hadsereg nélkül ez a magyar parlament egy erőtlen testület volna. (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) Az akarati szervnek szüksége van azokra az izmokra, amelyekkel az ő akaratát érvényesíteni tudja s nekünk, t. Nemzetgyűlés, nem lehet ezen a téren más feladatunk, mint hogy mindenképen biztosítsuk azt a harmóniát, amely egyedül teszi lehetővé, hogy a nemzet akarata, amely itt alakul ki, érvényesüljön az ország határain belül és érvényesüljön azon kivül is, ha arra szükség van. (Igaz! ügy van! Taps jobbfelol.) Ereky Károly : De nem különítményekkel ! Bernolák Nándor munkaügyi- és népjóléti minister: T. Nemzetgyűlés! Ez normális időkben is az egyik legfontosabb követelmény, amelyet támasztani lehet a közélet tényezőivel szemben, de különösen fontos és elengedhetetlen követelmény ma, amikor nagyon jól tudjuk, hogy minden oldalról ellenség vesz bennünket körül s amikor ennek az országnak az egész világon sehol nincs barátja. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) Mert mi lesz velünk, ha még állami rendünkben is egymás ellen tüzeljük a különböző közéleti faktorokat \ (Igaz! Ugy van! jobbfelol.) Amikor a magam részéről tisztelettel kérem, hogy a javaslatnak azt a részét, amely a sérelmet megállapítja és a megtorlást követeli, elfogadni méltóztassék, egyidejűleg kérem a javaslat többi részének mellőzését. (Helyeslés jobbfelol.) És most újból is tisztelettel kérem a Nemzetgyűlés tagjait : védjük meg, óvjuk meg és becsüljük meg azt a nemzeti erőt, amely ezen parlamenten kivül is állami életünk különböző intézményeiben még megvan. (Elénk helyeslés és taps jobbfelol.) Elnök: A honvédelmi minister ur kivan szólni. Belitska Sándor honvédelmi minister: Igen t. Nemzetgyűlés ! Azok után, amiket a népjóléti minister ur kijelentett, nekem kevés szavam van s inkább csak az elhangzottakra akarok reflektálni, (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt röviden konstatálni kívánom, hogy a ministerelnök ur annak idején tömören ki-