Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-244

A N&mzetgijïdés 244, ülése 1921. Patacsi Dénes: A Baranyai Magyar Újság­ban jelent meg. Irta Hesslein volt népbiztos, a! Népszava volt munkatársa. (Tovább olvassa): »Csak oly kormányt ismer el Magyarországon, amely demokráciát, szabadságot és a környező álÍamokkaL való megértés politikáját teszi pro­grammjává, szóval, a Károlyi-Jászi politika kor­mányát.« (Mozgás balfelől.) Csizmadia Sándor : Miféle Petőfi- Sándor -irta ezt ? . PataCSi Défies : Rá kell mutatnom arra, miért nem ürítik ki Baranyát és miért maradnak ott to­vább : Azért, mert mindazok a dolgok, amik itt a Nemzetgyűlésben lejátszódnak, a külföld előtt teljesen pellengérre állítanak bennünket és. Bara­nyában hasonlóképen agitáció folyik ellenünk. (Olvassa) : »Tárgyalások Belgrádban Horthy eltá­volításáról.«. Gondolkozóba kell esnie minden igaz magyarnak, ha nézi azokat az eseményeket, amik idebent folynak és ugyanakkor azokat, amelyek ott kint történnek és céltudatosnak és összefüggő­nek látszanak, még ha öntudatlanul, akaratlanul folynak is. De csodálatos, hogy mindig találnak a magyar nemzetben olyan üszköt, amely szét­húzást, torzsalkodást szül a nemzetben, hogy aztán ellenségeink annál könnyebben legyűrhes­senek (Olvassa) : »Abban a harcban, amelyet töb­bek közt a Baranyai Magyar Újság is folytat Horthyék ellen Belgrádban, sorsdöntő elhatározá­sok történtek. A Ms entente, amely megelégelte a Közép-Európát csőd felé kergető Horthyék kardcsörtető, gyilkos, magával tehetetlen rend­szerét, elhatározta, hogy Horthyékat és ezzel a feudális imperializmust eltávolítja Magyarország­ról, Amint annak idején a Baranyai Magyar Újság egyik munkatársa, belgrádi politikai küldetése alkalmával megírta, a magyar rendszerváltozással kapcsolatban Jászi Oszkár neve most gyors fu­tamban kezd homloktérbe kerülni. Belgrádi ér­tesülésünk szerint a kis entente Jászi Oszkárt és Károlyi Mihályt fogja Magyarországon hatalomra helyezni. Még nem. látni tisztán az elkövetkezendő eseményeket, de érezzük, hogy a demarkációs vo­nal felől milliói sziv dobogása figyel Belgrád felé, és a magyar föld, amely Károlyira és Jászira két év óta vár, izgalmas remegésben dobog.« T. Nemzetgyűlés, ebből látható, hogy csak­ugyan van olyan irányzat, és bár gyanusitani nem akarok senkit, de igen is, titkosan a magyar­országi események felhasználása és az ő intrikusaik itteni működése révén mindig összefüggés van Magyarország sírásói és belül lévő ellenségei között. Ezekután én csak a következőket jegyzem meg : Látjuk azt, hogy amig egyik vagy másik irányzat, mondjuk magyar irányzat, magyar szempontból, akár legitimista szempontból, de a magyar haza iránt való szeretettől és hűségtől át­hatva iparkodik felülkerekedni : ez a legnagyobb veszedelem lesz a hazára nézve. Minekün k ma valóban szorosan ki kell kapcsolnunk minden olyan kérdést, amely bennünket ez idő szerint ellenségeinknek kiszolgáltathatna. (Helyeslés.) Én NEMZETGYŰLÉSI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET évi augusztus hó 5-én, pénteken. 337 kint járva a nép között, láttam s tapasztaltam nagyon sokat és aggodalommal tölt el, hogy ha aláásva látom a tekintéhrt, amely egyedül ment­heti meg a hazát. Mert, amikor a rangok és tekin­télyek letűntek és a gallérról lerángattattak, akkor dőlt sírba az ország. Én szomorúan látom azt, hogy mikor Magyarországon a kormányzóval szem­ben egyik-másik helyről egy-egy kiruccanás tör­ténik, ez nem emeli a nemzet tekintélyét a kül­földön. Gondoljunk a magyar nemzet történeimé­nek lélekemelő példájára, amikor Hunyadi Jánost, az ország kormányzóját, akitől a török a legjob­ban félt, Kemény Simon átöltözve, ugy mentette meg, hogy magát áldozta fel, csakhogy a; kor­mányzó megmaradjon a nemzetnek, Most ismét azt látjuk, hogy a kis entente Horthy eltávolításáról, a kormányzó félretételéről tárgyal a mi titkos ellenségeinkkel. Egyetlen ma­gyarnak sem szabad segédkezet nyújtania c ék­nek a mi ellenségeinknek. (Helyeslés.) Ezzel befejeztem volna beszédemet, amely­ben röviden rámutattam ezekre a tarthatatlan álla­potokra. Interpellációm., melyet a külügyminister úrhoz intézek, a következő (olvassa)': »Hajlandó-e a külügyminister ur a baranyai népet kizsákmányoló, a szerbek általi óriási adóz­tatásért és egyéb túlkapásokért sürgős diplomáciai lépéseket tenni ? ; Hajlandó-e a minister ur az entente-missziók­nál sürgősen interveniálni, hogy haladéktalanul Pécsre és Baranyába utazzanak, hogy Baranyának a szerbek által való kiürítését, amely a trianoni békeszerződés életbeléptével aktuálissá vált, szor­galmazzák és az amúgy is agyongyötört, kizsák­mányolt népet minden túlkapás, és további zsa­rolás ellen megvédelmezzék?« ' : '" Felhívom a külügyminister ur figyelmét, hogy minden jogtalan adóztatást és zsarolást annak idején a jóvátételi bizottságnak kellőképen a tudo­mására adják, hogy a jóvátételnél javunkra írják.« (Helyeslés.) Elnök : Az interpelláció kiadafik a külügy­minister urnák. A külügyminister ur kivan szólni. Gr. Bánffy Miklós külügyminister: T. Nem­zetgyűlés ! Röviden, tények közlésével fogok fe­lelni azokra a kérdésekre, amelyeket a t. képviselő ur hozzám intézett. (Halljuk ! Halljuk !) A bara­nyai r.ép az utolsó időben tényleg igen törvény­telen és a békeszerződésnek meg nem felelő zsa­rolásban részesült. Mi erről tudomással birunk és én fel is léptem már a nagykövetek tanácsánál és annak képviselőméi, a helyi főmegbizottaknál, hogy minden intézkedést megtegyenek arra nézve, hegy az ilyen visszaélések megszüntettessenek. Én ez alkalommal arra is kértem a nagyhatalmak képviselőit, hegy a kiürítés alkalmából szükséges ellenőrzést gyakorolják, még pedig olyképen. ahogy a román okkupáció idejében az ellenőrzés az entente-hatalmak részéről történt, tudniillik hegy a kiürítő vonal mögé bizonyos gócpontokra ellenőrzést helyezzenek el, amely már morális ha­48

Next

/
Oldalképek
Tartalom