Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-244

A Nemzetgyűlés 244. ülése 1921. évi augusztus hó 5-én, pénteken. 333 Egyesegyedül a magyar nemzet volt az, amely a háborúnak befejezése után a nemzetközi jog intézkedéseit magára nézve kötelezőknek tartotta s azokat, akik hadifogságba ju

tottak és itt volt Magyarország területén, mégabban az esetben is, ha azok tovább ittmaradni akartak volna, hazaküldötte abban a szent hitben, hogy hasonló lojális eljárást fognak gyakorolni azok a népek, azok a nemzetek, amelyeknek haditáboraiban ott vannak a magyarok. De véghetetlenül csalódtunk. S most kénytelenek vagyunk mindent elkövetni arra nézve, hogy azon véreinket, testvéreinket és fiainkat, akiket a nemzetközi jog kötelező intézkedése folytán a háború befejezése után minden egyes állam köteles lett volna visszaküldeni ebbe a csonka Magyarországba, visszahozzuk, ahonnan a velük való érintkezés olyan nehéz volt a levelezés megnehezítése folytán s hogy azok, akik epedtek és epednek ott és szenvednek a honvágynak véghetetlenül nehéz, súlyos terhe alatt, visszatérhessenek ide ; és megtudhassa sok hitves azt, vájjon özvegy-e, megtudhassa sok gyermek azt, vájjon árva-e. Mert kétséges volt és kétséges ma is ebben az országban az, hogy vájjon ott a hadi táborokban, vájjon ott Oroszországnak pusztáiban, vájjon Szibériának ólombányáiban él-e még egyik vagy másik honfitársunk s a családja a lehető legnagyobb bizonytalanságban van arra nézve, hogy vájjon az apa, a kenyérkereső, a munkabiró és innen eltávozott egyén, az ő hozzátartozójuk, életben van-e még és visszatér-e ? Keservesen csalódtunk, miként emiitettem, mert a nemzetközi jog követelményeit nem tartották be másutt, és különösen nem tartották be Oroszországban. Oroszországban, ott, ahova úgyszólván minden egyes hadifogoly visszamehetett a háború befejezése után, a mi visszatartott véreinknek hazabocsátását egy bolseviki szellemtől áthatott gondolat, a szovjetkormánynak kommunisztikus gondolkozása megnehezítette azáltal, hogy mint egy kicserélni óhajtja a mi embereinket, kicserélni óhajtja azokat a hadifoglyokat, akik az ő táboraiban vannak, oly módon, hogy a szovjetkormánynak intencióit szolgáló és Magyarország felforgatása céljából a magyar alkotmánynak megsemmisítése, a magyar táradalmi rendnek" és az alkotmánynak teljes tönkretétele céljából itt munkálkodó, itt tevékenykedő azokat az egyéneket kívánja kiadatni, akik a mi törvényeink szerint a lehető legnagyobb bűnt követték el a magyar nemzettel, a magyar hazával szemben. A szovjetkormány azonban ugy találja, hegy ezeknek a megmentése neki mintegy bajtársi kötelessége. Usetty Ferenc : Adunk még ráadást is nekik ! KóSZÓ István előadó : Ez a történelmi része annak, hogy miért van szükség meghozatalára ennek a törvénynek, amelynek két kicsúcsosodó jogi része van. Az egyik az, hegy bűnös büntetlenül ne maradjon, mert azt akarjuk, hogy azok, akik ez ellen a nemzet ellen bűnt követtek el, azok, akik meggátolni iparkodtak azt, hogy ez az ország régi alakjában a természetes fejlődés folytán előállott szükségszerű demokratikus és szociális fejlődés alapján megerősödjék, akik nem találták jól magukat ebben az országban, azok innét távozzanak, azok innét menjenek. Ezek közül azok az emberek, akik a magyar nemzettel együtt éreznek, ha netalán tán ártatlanul lettek volna elitélve, a jövőben meg fogják találni az utat és a módot arra nézve, hogy erre a földre, a magyar földre vissza tudjanak jönni ; azok pedig, akik nem érezték itt jól magukat, alak a társadalmi rend és ennek a nemzetnek alkotmánya ellen fellázadtak, azt megsemmisíteni és felforgatni iparkodtak, sokkal jobb, ha távoznak ebből a hazából ugy, hogy soha többé vissza ne térjenek, (ügy van!) Nincs szükségünk még egyszer bolsevista mozgalomra, nmes szükségünk még egyszer bolseviki felforgatásra, (Ugy van!) nincs szükségünk még egyszer internacionáléra : nekünk magyar hazafias érzésű egyénekre van szükségünk. (Ëlênh helyeslés.) Mi uj hazát akarunk alapítani, uj hazát a magyar nemzeti erkölcsök alapján, s annak megmételyezői jobb, ha távol tartják magukat ettől a hazától. (Ugy van I) Legalább megkönnyítik nekünk azt a véghetetlenül nehéz munkát, amelynek ebben a csonka Magyarországban való elvégzése és keresztülvitele céljából igazán minden erőnkre, legkisebb erőinkre is szükségünk % van. ( Ugy van !) Hajdan, az ó-korban a legnagyobb büntetések közé tartozott a száműzetés ; a legnagyobb büntetések közé tartozott az, ha valakit a hazájából kiközösítettek. Hiszen még a múlt században is azt látjuk, hogy Napóleont Szent-Ilona szigetére küldöttek, mert tudták azt, hogy hazafias érzése mellett véghetlenül fájdalmas és keserű érzést fog benne kiváltani az a tudat, hogy el van zárva hazájától. Az ó-korban Coriolanus, akit szintén száműzetésre ítéltek, a bosszú és a harag fegyverével akart visszatérni Kómába. Nekünk kötelességünk megakadályozni azt, hogy azok, akik innen kiközösittetnek és eltávoznak, bosszujokat és haragjukat ne tudják kifejezésre juttatni ezzel a nemzettel szemben a jövőben sem, egész életükön át sem, és ennélfogva gondoskodnunk kellett egy törvényről, — hogy ugy mondjam — egy villámhárítóról, amellyel távoltartjuk magunktól és ettől a nemzettől a jövőben azokat az egyéneket, akik bosszúból jönnének ide uj felforgató szerepet vinni az országban. Ez tehát a törvény egyik jogi része, amellyel iparkodunk megvédeni az országot attól, hogy a jövőben azok, akik eltávolíttattak innen, ebből az országból, vagy önként eltávoznak, vagy a szovjet kívánságára Oroszországba mennek, ha esetleg' visszatérnek, szabadon működhessenek és amellyel biztosítjuk azt, hogy azt a büntetést, amelyet a magyar nemzet már kiszabott rájuk, kénytelenek legyenek kiállani. Vagy megkeresik tehát az utat és a módot arra, hogy bűnbocsánatot nyerjenek, ha erősebbé válik a hazafias érzés lelkükben és erősebbé válik a fájdalom és !keserü-