Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-242
320 A Nemzetgyűlés 242. ülése 1921. évi augusztus hő 3-án, szerdán. reájuk sújtana, s nincs hang ebben a teremben, amely megbélyegezné ezt a rendszert« Hát itt vagyok én, a hang ! (Élénk derültség.) Tessék nyugodt lenni, ha megvolna a hatalmam hozzá, odavágnék, hogy recsegne-ropogna. (Mozgás.) Méltóztatott arra hivatkozni, hogy két év alatt mindent nem gyomlálhatunk ki. Azonban két év alatt sem gyomláltunk, Huszár t. képviselőtársam ! S ez a baj, hogy embereket be tetszett venni a ministeriumba, olyanokat, akik végigszolgálták a szabadkőmivességtől irodalmukkal és tényeikkel a forradalmat meg a kommunizmust, és akkor — lévén jó konjunkturás alakok — a keresztény nemzeti irányba is nagyon szépen beilleszkednek. Mi, akik gerinces emberek vagyunk, nem megyünk egyik vagy másik irányba, ahogy nem megy Huszár Károly, Vass József és Haller István más irányba, hanem mindig a keresztény szociális irányba méltóztatnak menni. De ne méltóztattak volna a maguk részéről olyan embereket — akárkinek is a protekciójára, akár a Friedrich István protekciójára, az nekem mindegy — elfogadni, akik nem önök közé valók, akik nincsenek áthatva a keresztény nemzeti szellemtől, nincsenek áthatva a keresztény erkölcsöktől, hanem mindenüvé beletalálják magukat, mert ez a régi liberális recipe. T. Nemzetgyűlés ! Egy hang a baloldalról volt szives hozzámsugni, ,hogy itt akarják korrigálni a bírói eljárást. En kikérem magamnak, hogy bárki meggyanúsítson itt, hogy itt felbujtásra csinálok valamit. Itt nincs semmi beugratás. En végigtanulmányoztam Imre Sándor műveit. (Közbeszólások a szélsöbaloldalon.) Természetesen nem én irtam s igy valahonnan kapnom kellett, ezt Rassay t. képviselőtársam tudhatná! (Zaj.) Elnök (csenget) : Kérem, igen tisztelt képviselő urak, méltóztassanak figyelembe venni, hogy még több interpelláció van bejegyezve és ne méltóztassanak közbeszőlásokkal még jobban elnyújtani ennek az interpellációnak tárgyalását. Tasnádi Kovács József: Tisztelt Nemzetgyűlés! Én ezekből a könyvekből és az ittlévő adatokból láttam azt, hogy ez az Imre Sándor belekapcsolódik igenis minden irányzatba. Ezzel nincs ellentétben a t. minister ur azon kijelentése, hogy ez egy kiváló szaktudós, hogy ez egy kiváló tisztviselő. Hiszen ott volt Kunfi Zsigmond. Aztán azt méltóztatott mondani, hogy egyike a legnagyobb pedagógusoknak s a legnagyobb tudós is eltévedhet. Elhiszem; hiszen Marx sem volt más, mint egy nagy elméjű, eltévedt tudós, — de bele vérzett az egész világ. Gaál Endre: Kunfi egy nagy csirkefogó, ne tessék összehasonlítani Imrével! Tasnádi Kovács József : Nem kívánom én a t. minister úrtól, hogy felakasztani, vagy elcsapni méltóztassék Imre Sándort, hanem csak azt, hogy ne legyen olyan helyen, ahol mások felett Ítélkezhessek, és ahol a minister ur irányzatával ellenkező elveket inaugurálhat. Ne gondolja a t. ministör ur, hogy — amiként mondja — a minister mindenütt ott van és mindent irányithat ; mert az államtitkár is megcsinálhat olyan dolgokat, amelyek .kikerülik a minister figyelmét. Azt méltóztatott mondani, hogy nem méltóztatik ismerni az Imre Sándor benső világát. Ezt konccdálom. Annál inkább kérem a t. minister urat, védjen meg bennünket és védje meg a mi gyermekeinket, hogy ilyen ember, akinek nem is méltóztatik ismerni a benső világát, irányithassa azokat a nevelőket, tanítókat és tanárokat és képeztesse a maga — nem tetszése, hanem, hogy ugy mondjam, a maga Ízlése szerint — azokat, akik a mi gyermekeinket nevelik. És méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy annak az Imre Sándornak — én ugyan személyesen nem ismerem, nem is tudom, hogyan néz ki — aki 1909-től 1920-ig folytatta a maga működését a szabadkőmives irányon keresztül egészen a kommunizmusig — ennek a belső világát nem lehet másként ismerni, tisztelt minister ur, mint csak olyannak, amelyben ön, mint a keresztény , nemzeti eszme megtestesítője nem bizhat meg. En tudom, hogy ő a minister urnák örökül maradt s a többi minister uraknak is örökül maradt. De mért hagyták ott? Mert nem volt elég erejük eltávolítani. Még csak arra akarok nyilatkozni, hogy itt volt igazoló eljárás és birói eljárás, tehát mindhárom minister ur szerint most már nem lehet uj eljárást lefolytatni. Engedelmet kérek az igazoló eljárásra annakidején maga a minister ur megmondotta a kritikát. Ami pedig a birói eljárást illeti, mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy a biróság nem foglalkozik sem a politikai háttérrel, sem az illetőnek világnézetével, vagy nevelési nézetével, hanem a konkrét tényekkel, melyeket elébe hoznak és ott vagy sikerült bizonyítani, vagy nem. Huszár Károly képviselőtársam igen helyesen mondta, hogy egészen más a birói eljárás, mint a fegyelmi eljárás. A minister urnák azonban nemcsak fegyelmi eljárásra van joga. A törvény sokkal szélesebb jogot ad neki. Az 1920: XI. te. 4. §-a szerint, ha ugy látja, hogy az illető tisztviselő magaviselete veszedelmes, társadalomellenes, vagy nemzetellenes, akkor elbocsájthatja, de a nyugdiját is megadhatja neki. (Zaj.) Szerintem tehát nem alterálhatja a minister urat a birói eljárás eredménye abban, hogy legbölcsebb belátása szerint járjon el s Imre Sándor ügyét újból megvizsgálja, sőt ez a törvényszakasz kötelességévé is teszi. Arra kérem a minister urat, hogy ha majd bevégződik bűnper — én ugyan ezt nem ismerem — méltóztassék bekérni a bűnper iratait. Minden ilyen perben vannak bizonyítékok és adatok, amelyeket a biróság nem vett, mert nem vehetett figyelembe, miután ezek a tárgyra szorosan nem vonatkoztak, de amelyeket méltóztassék azért figyelembe venni.
