Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-242

A Nemzetgyűlés 242, ülése 1921, vette észre rajtam a felekezetieskedést. (Ellenmondások balfelöl.) Én mindenkinek a vallását megbecsülöm. Vass József vallás- és közoktatásügyi minister : En r.em a képviselő urnák, hanem Reischl Richárd képviselő urnák intettem. Tasnádi-Kovács József: Akkor félreértettem ezt az intést. A szerző szerint vizsgálni kell a szociáldemokrata nevelési irányt s ami uj, azt át kell venni. Ezt az irányt azután, meleg megértéssel tárgyalja s miután bőven ismerteti az apostolként tisztelt Marx, Engels, Bebel, Owen és mások nevelési törekvéseit, megállapítja, hogy (olvassa) : . »a szociáldemokrata nevelési irány a felnőttek lelkére igen hat s elfoglalja a talajt, amelyből az iskola táplálkozik.» Szerinte a szociáldemokrata-párt nevelési iránya nem ellensége az iskolának, csak a mai rednszert tartja rossznak és jobbra vágyódik. Ez a nép nagy rétegében terjed is, különösen azért, mert annak kialakulását magasabb műveltségű egyének vezetik. Lásd Kunfi Zsigmondot és társait S Szerinte a nevelésnek, a köznevelés szervezetének nevezetes segítségévé válhatik a szociáldemokrata-párt nevelői gondolkozása. Ez az eszméje, a nevelő gondolata a szerzőnek. Kuna P. András : Szabad gondolat ! Tasnádi Kovács József: Azt mondja a szerző, hogy (olvassa) : »Mindnyájan, elismerjük, hogy a nevelés elméletének mostani és kivár.t uj iránya között nincs olyan, rendkivüli ellentét. A szociáldemokrata-párt a jövőre dolgozik : ily módon fejlődik az érzék, a jövő előkészítésének az eszköze : a nevelés iránt már közelednek ahhoz a magaslathoz, melyre Eötvös szerint Dózsa György szellemi harcának vezére eljutott, sőt hangzik is ajkukon Lőrinc pap szava. A szociáldemokraták gondolkozása csakugyan nevelői gondolkozás s akarásuk azt is eléri, hogy a nevelésen való gondolkodás élénkül. E párt ugyan saját céljaira használja fel a nevelést, de itt« — a hogy mondja — »a nevelés sorsán gondolkozunk s igy ez a megosztás nem változtat a dolog fontosságán.« Elismeréssel szól a szerző a Népszaváról, a szocializmusról és a »Huszadik Század«-ról, amely lyel élénk összeköttetésben is áll a szerző, mert a Népszava élesen ügyel a nevelésügyre, sőt cikkeket is szentel neki. Azt mondja, hogy a szociáldemokrata-párt kis füzetei nagyobb hatást tesznek a népre, mint vaskos tudományos munkák. (Ugy van !) Ezen röpiratok ismerete győzte meg arról, hogy a szociáldemokrata-pártot a nevelés kérdése komolyan, foglalkoztatja. Felismeri a szociáldemokrata-párt nevelési irányában többek között azt is, hogy az a vallási oktatásnak ellensége s hogy a töténelmi materializmust akarja ennek helyébe állítani. Felismeri azt is, hogy ez az irány a történelem mai tanitását a történelem hamisításának nevezi s a következőket mondja erről az irányról (olvassa) : »Azt hiszem, ezekből világos, gy a szocialisták — a szociáldemokrata irány — nevelő gondolkodásában határozott rendet lehet évi augusztus hő 3-án, szerdán. 309 észrevenni. Megtalálunk minden kifogást, mely az elégedetlenkedő pedagógusok ajkán széltében hangzik és Marx szavára, a teljes kifejlett egyéniségre emlékezve megértjük, hogy a sivár egyformásitással vádolt szociáldemokraták épen szocialista alapon kívánják a személyiség teljes kiejlesztését.« A szociáldemokrata nevelési irány a vallástant és történelmet kifogásolja és a történ elem tanitást történ elemhamisitásn.ak nevezi. Erre nézve a szerző azt mondja, hogy (olvassa) : »Bár túlzott a felfogásuk, de nem kevésbé érdekes és nem is indokolatlan.«. Kijelenti a szerző erre vonatkozólag azt is, hogy (olvassa) : »Vájjon miiyen vélekedést terjeszt a szociáldemokrata-párt a híveiben a családi nevelésről ? Amily felfogás ma terjed, azon fordul meg, lesz-e és hamarosan lehet-e hatása az eszményi törekvésnek, amely tudniillik a kommunista nevelésre irányul«. A magyarországi szociáldemokratákat a szerző általában magyar szocialistáknak nevezi. Hogy ezek milyen magyar szocialisták voltak, azt szépen láttuk. Kuniit idézi s Jászit egyenesen hazafiasnak nevezi. Azután azt mordja (olvassa) : »Ez az irány — a szociáldemokrata irány — az önálló gondolkodásra ébredt tömeget öntudatos állásfoglalásra indítja.« Ezt is láttuk. Azután igy folytatja (olvassa) : »Mert a nevelést a jövő alakulása, a fejlődés szabadsága szempontjából nézi, párhuzamot von a pedagógusok között és a neveléstudomány feladatát is abban látjuk, hogy a jövőt szolgálja, a fejlődés akadályait elhárítsa«. Eszerint a neveléstudomány elve és a szociáldemokrata nevelési irány elve közt van ugyan különbség, de épen nem olyan nagy, hogy egyetértés ne létesülhessen. A különbség nem is oly nagy, amint látszik.« A szerző szerint a szociáldemokrata nevelési irány érvényesülésének van. egy nagy akadálya : a katholikus irány, ahová ő a keresztényszocializmust is számitja. S itt azután, a szerző egy kis statisztikai párhuzamot von — megvallom, az én legnagyobb lelki gyönyörűségemre — megállapítva, hogy mig a szociáldemokrata-párt 1904-ben 53.169 munkást, 1906-ban 129.332 tagot számlál, addig a Katholikus Népszövetség egy év alatt 10.000-ről 140.000-re szaporodott, s mig a szociáldemokrata-párt 1908. évi jelentése szerint 1,679.000 nyomtatványt adott ki, addig a katholikus népszövetség 3,218.000 felvilágosító iratot terjesztett el. En a Katholikus Népszövetségnek hódolatteljes tiszteletemet és legnagyobb örömömet nyilvánítom. Két okból. Először azért, mert ezzel a kultúrát, a népnevelést szolgálta és ezzel kapcsolatban a nemzeti érzést is emelte, másodszor pedig azért, mert küzdött azzal a bizonyos szociáldemokrata nevelési iránynyal szemben. Imre Sándor szerző ur mindkét irányt kifogásolja, mert — mint mondja — mindegyik a maga céljaiért küzd. A szociáldemokrata nevelési irány küzd azért, hogy a pártját meg-