Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.
Ülésnapok - 1920-238
200 A Nemzetgyűlés 238. ülése 1921. csupán riposzttal éltem, valóban semmiféle okot nem szolgáltattam. Most áttérek a harmadik pontra, a kormányzóság költségvetésére. Megállapítom, hogy nem többet és nem kevesebbet csináltam,, mint képviselői jogomat gyakoroltam és képviselői kötelességemetteljesitettem. Beláttam már beszédem előtt, hogy felszólalásom esetleg félremagyarázásoké fog okot adni s ezért kifejezetten kijelentettem beszédemben, hogy csupán annak a körülménynek kényszerítő hatása alatt szólalok fel, hogy rajtam ldvül ehhez a tételhez senki sem akart feliratkozni. A Nemzetgyűlés méltósága, a Nemzetgyűlés erkölcsi érdeke és itt annyira hangoztatott szuverenitása szempontjából teljesen lehetet lennek és megengedhetetlennek tartottam, hogy amikor az ismert célra a Nemzetgyűlés annak idején három millió koronát és az 1920. évi II. te értelmében egy hivatal szervezését szavazta meg, akkor, mint magamat beszédemben kifejeztem, a Nemzetgyűlés hire, tudta nélkül, a Nemzetgyűlés költségvetési jogának kijátszásával, megkerülésével és semmibevételével egy év alatt mintegy negyven millió, másfél év alatt hatvan millió korona költetett el az ország mai pénzügyi helyzetében nem egy hivatalra, mint a törvény mondja, hanem egy udvartartásra. Teljesen lehetetlennek és megengedhetetlennek tartottam, hogy ezek az elköltött milliók megjegyzés és kritika nélkül merüljenek el a feledés tengerébe. Griger Miklós : Teljesen igaza van ! Beniczky Ödön: Az én felszólalásom motorja nem az volt, mint a ministerelnök ur magát kifejezte, hogy én specialistává képezzem ki magamat bizonyos kérdésekben. Én országos érdekből, képviselői jogomból kifolyólag és kötél esse géninél fogva beszéltem és megóvtam a Nemzetgyűlés tekintélyét a közvélemény előtt és a történelem előtt a bizantinizmus látszatától és vádjától. Egy ilyen felszólalás különösen indokolt volt akkor, amikor a Nemzetgyűlés költségvetési joga bizonyos, a törvény által sehol meg nem engedett és a hozott törvény intenciójával egyáltalában össze nem egyeztethető, tehát törvényellenes módon mintegy kézlegyintésszerüleg kikerültetik, sőt mégse mmisitt étik. Megállapítom, hogy olyan előkelő tényezők és tekintélyek, amelyek nekem kissé mérvadóbbak, mint a ministerelnök ur . . . (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon : Megint kezdi ! Zay.) Csontos Imre: Az alkotmányos életben a ministerelnök ur az első ! Beniczky Ödön: Bocsánatot kérek, a ministerelnökről sem szabad beszélni % (Felkiáltások a jobboldalo n : Tisztessé gese n ! Hallj uk ! Halljuk !) Fangler Béla: Azért ellenzék, hogy beszéljen a ministere]nőkről ! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Beniczky Ödön: Szeretném tudni, hogy miféle jogon és címen . . . (Zaj a jobboldalon.) Kerekes Mihály (a jobboldal felé): A belügyministert,épen onnan kritizálták tegnap! évi július hó 28-án, csütörtökön. Beniczky Ödön: . . . avatkozik bele az elnöki hatáskörbe utasítja rendre és leckézteti itt képviselőtársait. Mondom, nekem mérvadó tényezők és tekintélyek jelentették ki beszédem után, hogy én beszédemben a jogos kritika határait túl nem léptem. A ministerelnök ur azt mondta a beszédében, hogy a kormánynak semmi kifogása sem lehet az ellen, ha egy képviselő bármityen ügyet bírálat tárgyává tesz, ha ez a bírálat objektiv.'Bocsánatot kérek, nemcsak hogy nem lehet kifogása a t. ministerelnök urnák, hanem kötelessége tűrni a kritikát és szükség esetén kötelessége a krikiából a konzekvenciákat is levonni. Én tehát a ministerelnök urnák egy ujabb hatásköri túllépését állapítom meg velem szemben. Az én jogo m és tisztem a kormányt felelősségre vonni, nem pedig fordítva. Ha pedig én vétek kritikámmal a házszabályok és a betartandó mérték ellen, itt van az elnök ur, itt van a mentelmi bizottság, amely viszszatorlást gyakorolhat és engem felelősségre vonhat, de semmiesetre a ministerelnök ur, akitől ugyan ezek után sokat várok szerencsétlen közviszonyainknak javítása terén, amidőn a legfőbb rákfenében, a hatáskörök pontos betartásában és szétválasztásában, melyet soha nem, tartottak be és amely ellen mindig küzdöttünk, épen a ministerelnök ur maga vétkezik ezen szempontok ellen. (Mozgás.) T. Nemzetgyűlés ! Én már nem egyszer kijelentettem ebben, a teremben, hogy nem személyeket, hanem a rendszert kívánom támadni. Nekem személyekhez semmi közöm nincs. Er gern a személyek nem érdekelnek ; nekem a személyek közömbösek, nekem a funkciókhoz és funkcionáriusokhoz van közöm. En a kifogásolt beszédemben egyetlenegy nevet emiitettem, ez Nepallek volt, ő pedig nem kért tőlem lovagias elégtételt. Azt mondja a ministerelnök ur, hogy nekem erre a beszédre a pénzügyminister ur már megfelelt. Bocsánatot kérek, felelt a pénzügyminister ur, de nem megfelelt. Ellenkezőleg ; a pénzügyminister ur kénytelen, volt minden állításom inplicite igazolni és megerősíteni. Hiszen, ezért nem is polemizáltam a beszédével. Azt mondotta a pénzügyminister ur (olvassa) : »Most áttérek a kormányzó környezetének ténylegesen túlságos költekezésére.« »Tehát költekezés«, »túlságos költekezés«, »ténylegesen túlságos költekezés«. T. Nemzetgyűlés ! Én is töltöttem be közhivatalt ugy is mint főispán, ugy is mint úgynevezett minister ; én is kezeltem közpénzeket. De ha felkelne itt a pénzügyminister és rólam azt mondaná, hogy én az ország pénzével ugy sáfárkodtam, hogy költekeztem, ténylegesen költekeztem, túlságosan költekeztem, tehát nem »költöttem«, akkor én, t. Nemzetgyűlés, ebből az ülésből hazamennek és soha többé emberek előtt nem mutatkoznám. Csodálatos dolog, hogy az emberek egy többékevésbé éles csipkedéssel szemben milyen finomkodóan érzékenyek, de a pénzügyminister urnák