Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-235

130 A Nemzetgyűlés 235. ülése 1921. évi július hó 22-én, pénteken. tisztviselőnél jó munkát elérni nem lehet. Itt tehát igenis, a tisztviselők követelik azt, hogy radikálisan nylujunk bele a dolgokba s ép ugy, mint a honvédelmi ministeriumban és a katonaság körében apasztani kellett a tisztek létszámát, ép ugy a tisztviselők létszámát, a státust is apasztani kell, hogy azután kevesebb tisztviselő legyen, akit el kell tartanunk, akiket azután jobban lehet dotálni. Természetesen, minthogy most már jobban dotáljuk őket, meg lehet tőlük követelni azt, hogy lelkiismeretesen teljesítsék kötelességüket. A lisztviselőkérdés rendezése nemcsak az anyagiaknak rendezéséből áll, hanem ott a szolgálati viszonyokat is szabályozni keik és a tisztviselők szolgálati pragmatikáját szintén meg kell valósítani, (Ugy van ! jobbfelől.) egy olyan szolgálati pragmatikát, amely lehetetlenné teszi azt, hogy a tisztviselő kötelességét ne teljesítse, (Ugy •van ! jobb jelöl.) amely pragmatika igenis kötelezze azt a tisztviselőt arra, hogy pontosan jelenjék meg hivatalában, hogy ügyfeleit pontosan felvilágosítsa, hogy ne lökje ki az embereket csak azért, hogy leiázza őket, hanem mindenkit, aki hozzájön., a legdemokratikusabb felfogással kezeljen, neki felvilágosításokat adjon és ügyeit elintézze. Erre kell tehát őket szorítani, de viszont azután megkell nekik adni a jogot is ; meg kell szüntetni azt, hogy az előmenetelnél tisztán a protekció és ne a tehetség érvényesüljön, amint az am ultban volt, mert a legtöbb kifogást ma épen ezek ellen a protekciós emberek ellen lehet emelni, akik nem teljesitik kötelességüket. Ezek még mindig arra a régi protekciór a támaszkodnak ; sógorság, komaság stb. folytán még mindig vannak összeköttetéseik és erre támaszkodva, nem teljesitik kötelességeiket ugy, ahogy kellene ; ezzel árnyat vetnek azokra a tisztviselőkre is, akik kötelességüket teljesitik és alapot szolgáltatnak arra, hogy egyesek, akik nem ismerik olyan alaposan ezt a kérdést, ilyen szemszögből figyelve a dolgokat, általánosítsanak és támadják mindazokat a tisztviselőket is, akik kötelességüket lelkiismeretesen teljesitik. Tegnap Renczes igen t. képviselőtársam egy közbeszólást engedett meg magának, még pedig azt mondotta, hogy a menekült tisztviselők menjenek vissza a demarkációs vonalon túlra. Meskó Zoltán : Próbálja csak meg ! Tessék előállaiii jó példával ! Perlaki György; Ez nagyon szép volna, de a legtöbb menekült tisztviselő, — mint pl. jómagamat is —• ugy űzték el és ha ma visszamennék Pécsre, nem tudom, hogy holnap élnék-e. Hogy tehát csak azért, mert egyes uraknak ugy tetszik, visszamenjek és ott esetleg kitegyem magamat annak, hogy agyonverjenek, vagy pedig a legnagyobb gyalázatnak tegyem ki magamat, erre hajlandó nem vagyok. Kern is kényszerithetjük erre azokat, akik azért jöttek el ezekről a megszállt területekről, mert hazafias kötelességüket teljesítették, ezért üldözték őket és ezért kellett otthagyniuk otthonukat. (Ugy van! jobb felöl) Otthonát senki sem hagyta el jószántából és jó szívvel. Képzeljék el, milyen jó szívvel hagytam el én otthonomat. Evek óta nem láttam már gyermekeimet, lehet, hogy gyermekeim már nem is ismerik meg az apjukat. így vagyunk többen is. Nem tudom megérteni, hogy valaki azt hiheti, hogy mi jó sziwel — és nem tudom —• csak paszszióból vagy kéjutazás kedvéért csináltuk volna ezt. Az ilyen dolgokat a leghatározottabban viszsza kell utasítanunk, mert ez nemcsak félreismerése a helyzetnek, hanem a szó szoros értelmében szivtelenség és lelketlenség is. Befejezem felszólalásomat. Kérem az igen t. pénzügyminister urat, oldja meg már valahára a tiszt viselőkérdést, mert tovább nem lehet várni. Hasonlókép kérem az igen t. külügyminister urat, hogy a baranyai kérdésre vonatkozólag pedig minél sürgősebben adjon megnyugtató felvilágosítást, hogy innen, hivatalos helyről kapjon az a 300.000 magyar ember megnyugtatást, vigaszt, hogy ha a sors talán azt kívánja, hogy rövid ideig még türniök kell, de legalább tudjanak már valamit, hogy remélhetik-e végre azt, hogy hamarosan megszabadulhatnak-e az idegen járom alól vagy nem, mert tovább nem lehet őket bizonytalanságban hagyni. Az indemnitást egyébként elfogadom. (Élénk éljenzés jobbfelől.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem,. (Szünet után.) Elnök ; Az ülést újból megnyitom. A külügyminister ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Bánffy Miklós külügyminister: T. Nemzetgyűlés ! Legyen szabad pár szóval reflektálnom az innen elhangzott beszédekre. (Halljuk! Halljuk !) A baranyai ügyben már többször nyilatkoztam. Több izben elmondtam azt, hogy akkor, amikor a trianoni béke érvényességét magunkra vonatkozólag elismertük és becsületesen meg is kívánjuk tartani, akkor —• ezt mindenkor hangsúlyoztam és hangsúlyozom —• azokból a jogokból, amelyeket a trianoni béke nekünk megad, egy jottányit engedni nem fogunk és azoknak érvényesítéséhez a legnagyobb energiával és akaraterővel ragaszkodunk. (Helyeslés.) A baranyai kérdés megoldása előtt állunk és remélem, hogy a nagyhatalmakkal teljesen egyetértve, ez a kérdés megoldásra fog kerülni. Engedjék meg, hogy terminusokról ne beszéljek, mert nem beszélhetek, hiszen az ügy természete olyan, hogy terminusokról beszélni nem lehet. (Ugy van ! Felkiáltások : Nem is kell !) Azt hiszem, hogy abban, amit mondtam, a t. Nmezetgyülés megnyugvást fog találni. (Helyeslés.) Rátérek már most felszólalásom tulajdonképeni tárgyára. Szterényi őexellenciája beszédében alludált azokra a hírekre, amelyeket a jóvátételi bizottsággal kapcsolatban széltében beszélnek és irnak is a jóvátételről.(Halljuk! Halljuk/) A jóvátételi bizottság apasztása iránt, hogy a technikai rész-