Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-235

128 A Nemzetgyűlés 235. ülése 1921. évi július hó 22-én, pénteken. szerződéseket a községekkel — mert tényleg lehetetlen szerződések vannak —• és egyáltalában sem kutatást nem végeztek, sem nem aknázzák ki a szenet. Ennek alapján kértük, hogy ezeket a szerződéseket szüntessék meg, az állam vegye kezébe ezeknek a szénterületeknek a monopóliumát és vegyük a bányatörvényt revízió alá, hogy azután az állam az ő szakértői véleményének alapján annak adja a jogot, aki nem spekulációs szempontból teszi rá a kezét az egyes területekre és aki azért köt le szénterületeket, hogy mis- oda ne mehessen és neki konkurrenciát ne csinálhasson, hanem aki azt a szenet valóban ki fogja aknázni. Ekkor azonban azt mondották : kérem, ez tulaj donképen jogelkobzás lenne, mert bár ezek rossz szerződést kötöttek s a legtöbb esetben a község elöljáróságának járatlanságát használták ki, amikor a szerződést megkötötték, mégis ezek jogokat szereztek, ezeket a jogokat nem lehet tőlük elvenni. A nemzetnek azonban élnie kell, a nemzetnek az élésre még több joga van és ez sokkal fontasabb, mint az, hogy egyes spekulánsok és lelkiismeretlen u. n. bányabetyárok érdekeit védjük és azokat támogassuk. Nagyon kérném az igen t. pénzügyminister urat, akinek hatáskörébe ez a kérdés tulaj donképen tartozik és akivel már régebben meg akartuk beszélni ezt a dolgot, de a sok törvényjavaslat következtében nem ért rá, vegye kezébe ezeket a dolgokat és rendezzük valahogy ezt a kérdést. Igen sok értékes szénterületet kapunk és igen sok szenet tudunk majd igy produkálni az országnak, amivel azután közgazdasági életünk fellendítését is előmozdítjuk. Ezután még egy pár kérdésről óhajtanék beszélni, elsősorban a tisztviselő-kérdésről, magam is tisztviselő lévén. Meg akarom világítani azt a rettenetes állapotot, amelyben a tisztviselők jelenleg vannak. Ha Gaal Gaszton t. képviselőtársam tegnapi beszédében nem általánosított volna és csak azokat a tisztviselőket vádolta volna ' meg, akik a régi rendszer protekciója következtében jutottak magas pozíciókba és ma is még erre a protekcióra támaszkodva igen lanyhán teljesitik kötelességeiket ; akik nem értették meg a kor szellemét és azt hiszik, hogy a nép van érettük, nem pedig megfordítva, akkor teljesen igazat adtam volna neki. De azt a tisztviselőt, aki 1.000 és 1.200 havi K havi fizetésből tengődik és reggeltől késő estig dolgozik. ... (Mozgás. Egy hang jobbfelől : Sétálnak !) Javos Antal : Azokat ő nem, támadta ! Perlaki György : T. képviselőtársam én megmutatom fizetési könyvecskémet, hogy nekem nincs több fizetésem mint 1.200 K. Ebből az 1.200 K-ből teljes lehetetlenség megélni. Az a kis támogatás, amit természetben kaptak a tisztviselők s amit én nem vettem igénybe, az körülbelül 200 K értékű, de igen gyakran teljesen ehetetlen lisztet, élelmiszereket kaptak, azokat tehát pótolniok kellett. Az ilyen tisztviselők természetesen megérdemlik, hogy az egész Nemzetgyűlés védelmébe vegye őket,... Javos Antal : De ő sem támadta azokat ! Perlaki György : . . . feltétlenül segítségükre kell sietnünk, mert ezek az emberek teljesen elpusztulnak. (Mozgás a jobboldalon.) Szalánczy József: Dehogy pusztulnak! (Mozgás a középen.) Perlaki György : Most az a kérdés, hogyan segítsünk. Megértem és nagyon jól tudom, hogy ezeknek a tisztviselőknek fizetését az adózó polgá rok terhéte emelni nem lehet, mert az adók már úgyis olyan hatalmasak, a költségek oly nagyok, hogy azokat továbbfokozni nem lehet, tehát más megoldást kell keresnünk. A megoldás szerintem nem más, mint a magyar bürokratizmus agyonütése. Ha a magyar bürokratizmust sikerül tönkretennünk, akkor sikerül a tisztviselői létszámot legalább is felére redukálni s akkor az a fele sokkal jobb munkát fog végezni (Egy hang jobbfelől : Es jobb fizetést lehel adni nekik/) és sokkal egészségesebb lesz a helyzet, mint ma, mert a mai bürokratizmus megöl mindent, lehetetlenné teszi az ipart, lehetetlenné tesz kereskedelmet, (ügy van! jobbfelől.) lehetetlenné teszi tulaj donképen az egész gazdasági életet. (ügy van ! ügy van !) OrbÓk Attila : Legalább ezer sóhivatal van ! (Derültség.) Perlaki György : A bürokratizmus megszüntetésének kérdését könnyen megoldhatjuk azzal, hogy az egyes főnököknek kissé nagyobb hatáskört adunk. Nem kell attól félni, hogy mi annak a tisztviselőnek nagyobb hatáskört adjunk, m.ert ha nagyobb hatáskört kap, akkor a felelőssségérzete is sokkal nagyobb lesz és igy kötelességét is sokkal lelkiismeretesebben fogja végezni. Mert az lehetetlen dolog, hogy pl. ha egy vidéki tisztviselő négynapi szabadságot kér utólagos jóváhagyás reményében, akkor ezt a kérvényt harminckét kézen keresztül kell vinni, amig felmegy a ministeriumba, a központba, ott jóváhagyják azt a régen letelt négynapos szabadságot, s akkor a kérvény elintézve ugyanazon harminckét kézen keresztül újból lemegy a vidéki főnökhöz. Ilyen őrületeket nem kell csinálni. Vagy felemiitek pl. egy-két dolgot az én szakmámból. Mérnökemberek lévén, mielőtt kimentünk falura, megkaptunk bizonyos mennyiséget a térképpapirosokból, nyomtatványokból stb., hazatérve, pontosan el kelllett számolni az utolsó darabról is. És ha véletlenül ez a számadás nem egyezett, akkor főmérnökök, műszaki főtanácsosok napokon keresztül kerestek két-három nyomtatványt vagy egy térképpapirost, amelynek békebeli értéke 24 fillér, illetőleg pár korona volt ; mig végre megtalálták a számadások között, hogy hol van a hiba. Ez a keresés belekerült az államnak 30—40 koronájába. Az ilyen bürokratizmust nem szabad tovább tűrni. Nagyon könnyen lehetne segíteni azon is, hogy az egyes ministeriumok között az együttműködést szabályozzák. Nem tudom megérteni pl. azt, hogy a pénzügyministerium, a kereskedelemügyi, földmivelésügyi, honvédelmi stb. ministeriumok műszaki hivatala között tulaj donképen