Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-234

110 A Nemzetgyűlés 234. ülése 1921. lentést a kiviteli illetékek és behozatali vámokban történt változásokról. Ez azért szükséges, mert az 1920 : XXIII. te. nem adja meg pontosan azt az időt, hogy mikor kell a Nemzetgyűlésnek a jelentést előterjeszteni.« T. Nemzetgyűlés ! Határozati javaslatom ezen 5. pontjánál szükségesnek tartom megemjiteni azt, hogy itt a nemzet legfontosabb érdekeiről van szó. Hallom, hogy a kisgazdatársadalom állandóan azzal a kéréssel fordul a kormányhoz, hogy az állatkivitelt valamiképen szabályozza s ezért valósággal könyörögnie kell. Egy Nemzetgyűlés, amely könyörög a kormánynak, egy nemzetgyűlési többség, amely összetett kézzel rimánkodik, hogy »kérem szépen, tegyenek valamit !« (Zaj jobb felől.) Mesko Zoltán : Hol látta ? Ereky Károly : Tessék élni a politikai hatalommal, ha tudnak és tessék erre utasítani a kormányt. Epen azért adom be ezt a javaslatot, hogy ha tudnak vele élni, éljenek az utasítási joggal. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szabóky Jenő jegyző : Gaal Gaszton ! Gaal Gaszton : T. Nemzetgyűlés ! Előrebocsátom, hogy az indemnitási törvényjavaslatot természetesen elfogadom ; elfogadom, még akkor is, ha ellenzéki állásponton volnék, mivel azt tartom, hogy indemnitást nem a kormánynak szavaz meg a Nemzetgyűlés, hanem az országnak. (Igaz ! Ugy van !) Más azután a kormány iránti bizalom kérdése, tudniillik az, hegy az indemnitás végrehajtását jobban szeretném-e más kezekben látni vagy sem ? Ebben lehet egyes pártoknak és lehet az egyes képviselőknek is más-más nézete, én azonban a magam részéről, mint a kormánypárt soraiban ülő képviselő, természetesen a politikai bizalom szempontjából is megszavazom az indemnitást. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés i Hogy mégis szükségesnek tartottam felszólalni, az legelsősorban azért történt, mert a törvényjavaslat előadója az előadói székből a következő kijelentéseket tette. (Halljuk/ Halljuk ! a szélsőbaloldalon. Olvassa) : »Nagy jelentőségű a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely szerint felhatalmazást nyer a kormány arra, hogy az 1920 : XI. te. 2. §-ában foglalt tilalom alól felmentve, a közalkalmazottakat előléptetésben részesítse, illetőleg kinevezéseket eszközöljön.« (Élénk felkiáltások a szélsőbaloldalon és balfelől : Nagyon helyes !) »Az elmúlt két esztendő a magyar közalkalmazott örök dicsősége.« (Igaz ! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) »Világszemléletében kigúnyolva, nemzeti érzésében üldözve, életigényeiben deklasszifikálva, (Igaz ! Ugy van !) örökös nélkülözések között és egy jobb jövőnek sürü ködbe vesző bizonytalanságával szemben az összeomlásból megmentett egész erkölcsi tőkéjét minden kísértés dacára a konszolidáció, az újjáépítés szolgálatába állította (Igaz ! Ugy van ! a Ház minden oldalán.) és közhivatali területeken olyan állapotokat teremtett, amilyenekkel még sokkal évi július hó 21-én, csütörtökön. kedvezőbb helyzetben lévő államok sem dicsekedhetnek.« Karafiáth Jenő : ügy van ! Minden sorás aláírjuk ! Gaal Gaszton (tovább olvassa): »Nagyon jól tudjuk, hogy ezen felhatalmazás alapjár.« . . . stb., stb. ... a többi az én szempontomból már nem fontos. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Mélyen t. Nemzetgyűlés ! En ugy tudom, hogy az előadói székből az előadó mindig a bizottság álláspontját és véleményét képviseli. Rassay Károly : Ugy van ! Gaal Gaszton: Még akkor sem térhet át a saját véleményére, és akkor sem hangoztathatja a bizottság véleményével szemben, vagy azonkívül a maga véleményét, ha esetleg máskép gondolkozik, mint ahogyan a bizottság határozott és állást foglalt. Már pedig, ha én. a bizottság jelentését nézem, azt látom, hogy a jelentésben erről a szakaszról a bizottság egyáltalában meg sem emlékezik. Olyan magától értetődőnek, olyan természetesnek találta a bizottság azt, hogy egyes tisztviselők, akik szolgálati idejüknél fogva az előléptetésre rászolgáltak és akik azt megérdemlik, annak rendes útja és módja szerint eléléptessenek, hogy ezt a bizottság jelentésében külön még csak meg sem is emiitette, a szakaszról még csak egy szót sem szólt. Ma már most az előadó ur ezzel a bizottsági jelentéssel szemben a maga egyéni szempontjának és a maga egyéni álláspontjának ennyire prononcirtozott kifejezést kivan adni, akkor nézetem szerint nem cselekedett egészen helyesen, mert ezzel kihívta a kritikát (Zaj.) és amikor egy ilyen apotheozisát zengi a tisztviselői kar egészének, a közalkalmazottak egyetemének, akkor méltóztassék megengedni, hogy ezzel az apotheozissal szemben én, aki ebben a kérdésben mindig megmondtam a magam becsületes véleményét, nyíltan meg tegyem kritikai észrevételeimet. (Zaj.) Rassay Károly: Halljuk! Halljuk! Gaal Gaszton : Mélyen t. Nemzetgyűlés ! Azt mondja az előadó ur, hogy az elmúlt két esztendő a magyar közalkalmazott örök dicsősége. (Igaz ! Ugy van !) Innen-onnan épen két esztendeje, hogy megbukott a proletárdiktatúra és bekövetkeztek az országban a rendes, az alkotmányos állapotok. A mélyen t. előadó ur tehát nem a proletárdiktatúra alatti időkről beszél, hanem a proletárdiktatúrát követő időszakról, s erről mondja következőket. Még egyszer felolvasom, mert nagyon érdemes foglalkozni vele és számon is kívánom kérni a mélyen t. előadó úrtól, hogy legyen szíves megmondani, hogy ezeket az atrocitásokat, amelyeket ő itt felsorolt, kicsoda, mikor és hol követte el a tisztviselői karral szemben ? (Zaj.) Azt méltóztatott mondani a tisztviselőkről az elmúlt két esztendőre, tehát az alkotmányosság helyreállításának idejére vonatkozólag, hogy »világszemléletében kigúnyolva«. Hát én egyáltalán