Nemzetgyűlési napló, 1920. XII. kötet • 1921. július 16. - 1921. augusztus 23.

Ülésnapok - 1920-234

A Nemzetgyűlés 234. ülése 1921. felvéve, akkor azt látjuk, hogy a pénzügyminister ur nemcsak hogy fent ártotta, de meg is erősítette. Erre akarok tisztelettel rámutatni, és nem értem Nagy Jánost, képviselőtársamat, akivel azóta, hogy a pénzügyminister nála volt Egerben, nem tudunk birni a folyosón sem, (Derültség.) és egyáltalában olyan izomerőt kapott, hogy ver bennünket a folyo­són, ha Hegedüs Lorántról beszélni merünk. Mondom, nem tudom, mit akar ezzel a közbeszó­lással, mert én nem gáncsolom el a diplomatákat, nem akarok sem külügymínister, sem konzul, semmi sem lenni, nem tudom mit méltóztatott alatta érteni. A pénzügyminister ur költségvetését, mint mondtam, nem tudom érdemben birálat tárgyává tenni, de vannak benne egyes tételek, amelyekből annak illusztrálására, hogy az igen szellemesen szi­porkázó januári, illetve decemberi Hegedüs Lo­rántunk mennyire átalakult, bemutatok egypár adatot. A Korányi-féle költségvetésben az átmeneti központi pénzügyi igazgatás 160.000 koronával sze­repelt. Ezzel szemben a Hegedüs-féle költségvetés­ben 820 millió korona ugyanez a tétel. Ezt nem birom megérteni, mert hiszen az egész földmivelés­ügyi ministerium költségvetésének duplája ez az összeg. A földmivelésügyi ministerium költség­vetése, ha nem tévedek, 400 millió korona rendes kiadás, ennek kétszerese 800 millió és a pénzügy­ministeriumban csupán átmenetileg egy esztendőre a központi igazgatás 820 millió korona. Hogy félre ne értsenek, t. Nemzetgyűlés, én tudom azt, hogy ez a 820 millió koronás tétel csak valami köpeny, takaró, amely alatt azonban nem tudom mi rejlik, mert hiszen a költségvetés indokolását nem isme­rem, azonban van még egypár feltűnő dolog, amit meg tudok említeni anélkül, hogy az indokolást ism.erném. így a létszámfeletti állások 235 millió koroná­jába kerülnek évenkint az államnak. Ez valószínű­leg a menekült tisztviselőké, akik nem kaptak al­kalmazást, de húzzák a fizetéseiket. Pillanatra sem jut eszembe, hogy kifogásoljam ezt a tételt, ezt nem lehet sajnálni, szerencsétlen idemenekült magyar testvéreink jogosan kapják a fizetést, bár volnánk elég gazdagok, hogy többet tudnánk nekik adni. De rögtön utána következik egy másik tétel : mene­kültügyi hivatal ; Korányi alatt 16 millió, Hegedüs alatt 24 millió. Tisztelettel kérdem, mi az a mene­kültügyi hivatal. Gaal Gaszton : Tápintézet. Ereky Károly : Amikor a Friedrich-kormány a menekültügyi hivatalt felállította, ennek az volt a célja, hogy az akkor igazán nagy mértékben ide­menekült tisztviselők sorsát intézze . . . Gaal Gaszton : Most meg a saját sorsukat intézik. Ereky Károly : Gaal t. képviselőtársam en­gedje meg, annyiban megegyezünk, hogy minden­kinek a saját sorsát kell intéznie, de ha ide menekül Erdélyből lerongyoltan egy szegény ember, arról igenis kell gondoskodni átmenetileg. Ez köteles­NEMZETGYÜLESI NAPLÖ. 1920—1921. — XII. KÖTET. évi július hő 21.-én, csütörtökön. 105 ségünk. Én a 235 milliót pillanatig sem kifogásolom, csak arról beszélek, hogy a menekültügyi-hivatal, amelyet Friedrich István kormánya alatt állítottak fel, 5 millió koronás budgettel, azzal a céllal, hogy rövid idő alatt megszűnjön, még pedig akkor, amikor a románok innen kimennek, Korányi alatt 16 millió, később pedig 24 millió koronás budgetre emelkedett. Es méltóztatnak tudni, mi történik ott ? Ha egy menekült tisztviselő odamegy, be sem eresztik, egyszerűen kidobják. Elküldik, hogy menjen a saját ministeriumához, ott majd elinté­zik az ügyét. MeskÓ Zoltán : Ki az elnöke ? Ki vezeti ? Rassay Károly : Ministerelnökképző-tanfo­lyam. Ereky Károly : Ennek a hivatalnak korábban gróf Bethlen István volt az elnöke, amikor aztán ministerelnök lett, odaadta ezt az állást, termé­szetesen kinevezéssel Teleki Pálnak. Rassay Károly : Ezután jön Tomcsányi. Ereky Károly : Az elmúlt napokban nagyon érdekes incidens történt itt Csizmadia Sándor kép­viselőtársammal, akiről kisült, hogy olyan válla­lattól, amelynek az állam adott pénzt, az Igazság cimü laptól havi tízezer korona fizetést kap. Az egész Nemzetgyűlés felháborodott ezen és azt mondták, ez nem lehetséges és látszott, hogy a kormánypárt csak erővel tudja magát visszatartani, hogy rá ne kiabáljon, hogy ez mégis borzasztó. (Mozgás.) Mindenki azt mondta magában, ha csendesen is, hogy ez nem egészen helyes és kép­viselő nem teszi helyesen, ha a kormány vállalatá­tól fizetést fogad el. Ezzel szemben méltóztassa­nak megnézni, a menekültügyi hivatal élén áll gróf Teleki Pál. ö nem kap fizetést, mert mi fize­tést kaphatna, 2000—3000 koronát, minek az neki, ellenben kap autót, van egy elegáns fogadóterme és ez rendkívül nagy előny. Én hajlandó vagyok bármely vállalathoz elmenni igazgatónak ugy, hogy nem kell fizetés, de adjanak nekem, autót, elegáns fogadótermet, titkárt, gépirókisasszonyokat ren­delkezésre . . . (Derültség. Felkiáltások : Aha ! Ez kellene !) Nem abban az értelemben, amint azt Rassay t. képviselőtársam gondolja . . . Meskó Zoltán : ö egy szót sem szólt. Ereky Károly : Csak valami olyan hangot adott, mint egy sziu-indián és nem tudtam ezt mire vélni. (Derültség.) Igent. Nemzetgyűlés ! Ne felejtsék el a lénye­get : gróf Teleki Pál t. képviselőtársunk mint nemzetgyűlési képviselő, ha nem is pénzben, de konvenciókat kap, autót, előkelő fogadótermet, ahol menekülteket egyáltalában nem fogad, ha­nem diplomáciai tárgyalásokat folytat, román és egyéb követeket fogad stb. Mindezek oly dol­gok, amelyeket mi nem tűrhetünk el. Epen ezért teljesen egy véleményen vagyok Gaal Gaszton t. képviselőtársammal abban, hogy a menekült­ügyi hivatalt meg kell szüntetni és adják át ennek munkáját a statisztikai hivatal egyik kis osztályá­nak, az majd elintézi azt a statisztikát, aminek elvégzése szükséges. (Mozgás.) 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom