Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-210

A Nemzetgyűlés 210. ülése 1921. zuk, amig valutánkat legalább is oly nivóra nem emeljük, mint amilyenen a szomszédos államok valutái állanak, gazdasági, kereskedelmi és ipari fellendülést nem remélhetünk és nem tudunk tisztviselőinknek szomorú, sivár helyzetén sem segiteni. Ezért akármilyen nagy áldozatot igényel is tőlünk a pénzügyminister ur minden javaslata, ezek elől már azért sem zárkózhatunk el, mert mindez tulajdonképen a vagyonok megmentését célozza, ... Hegedüs Loránt pénzügyminister: Ez az! Kolozsi Endre: . . . minden ilyen javaslat a vagyonok megmentésére szolgál. Mert elvégre hiába van a zsebemben száz vagy kétszázezer korona, vagy tudom milyen nagy összeg és én abban az illúzióban ringatom magamat, hogy vagyonos ember vagyok, ha elmegyek valamit vásárolni, akkor látom, hogy tulajdonképen nem pénzem, hanem csupán nagytömegű papirom van. A mi gazdasági fellendülésünket csakis pénzügyi helyzetünk szanálásától várhatjuk. Azt a szivünk mélyén élő vágyat és reményt, hogy valamikor még Erdélynek bérces hegyeit, a Kárpátok erdős hegyeit, a gyönyörüszép Tátránkat, a Bánátnak és Bácskának termő rónaságait a magunkénak mondhassuk, csak az esetben válthatjuk be, ha gazdaságilag rendbe tudunk jönni. Amennyiben ez a törvényjavaslat is, amely most a Ház asztalán fekszik, a mi gazdasági megerősödésünknek egyik pillérét fogja alkotni, a javaslatot a magam részéről általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : T. Nemzetgyűlés ! A házszabályok 204. §-a értelmében bejelentem, hogy gróf Ráday Gedeon belügyminister ur holnap válaszolni fog Szűcs Dezső képviselő urnák a pápai munkásegyesület mulatságának a rendőrség által való feloszlatása tárgyában hozzá intézett interpellációra. Szólásra következik ? Gerencsér István jegyző : Frühvirth Mátyás ! (Nincs itt!) Ernst Sándor! Ernst Sándor: T. Nemzetgyűlés! A múlt alkalommal az igen t. pénzügyminister ur hozzáillő buzgósággal védte a fináncokat és animálta az ország közvéleményét és lakosságát, hogy ragadják meg az alkalmat és tóduljanak erre a pályára. Nekem azonban ezekkel a fináncokkal szemben egy kis megjegyzésem van, mert azt látom, hogy különösen kint a vidéken, amikor az adókat kivetik, ezt semmiféle számitásra nem alapitják, hanem teljesen ugy csinálják, amint épen eszükbe jut. Tudom, hogy a mi rendkivül buzgó és szorgalmas törvénygyártásunk roppant nagy igényeket támaszt azokkal a financemberekkel szemben, akik adóinkat és összes adótörvényeinket kezelik. De ugy látom, hogy nagyon sok helyen igen lelkiismeretlenül és minden hozzáértés nélkül történnek az adókivetések. Ezért a mostani törvényjavaslat tárgyalásánál megragadom az alkalmat, hogy arra kérjem a pénzügyem június hó 16-án, csütörtökön. 79 minister urat, méltóztassék azon lenni, hogy közegei utasíttassanak, hogy az adókivetésnél nagyobb szorgalommal és buzgalommal járjanak el, mert különösen a vidéken minden tekintet nélkül szokták kivetni az adókat és ha az ember kérdezi, hogy miért vetették ki azokat az óriási összegeket, ők maguk erre felvilágosítást adni nem tudnak. Tehát a viszonyokkal teljesen ismeretlen emberek részéről és minden adat nélkül történnek ezek az adókivetések. T. Nemzetgyűlés ! Az előadó ur jelentése szerint az államadósságok elviselhetetlen teherként nyomnak bennünket. Ez nagyon természetesen involválja azt, hogy magunknak is azon kell lennünk, hogy a kapitálisok s a kapitalisták, amennyire lehetséges, azon korlátok közé szoríttassanak, ahova visszaszoríthatok ; mert az egészen bizonyos, hogy ezek az adósságok, amelyek a legutóbbi esztendőkben keletkeztek, oly roppant nagy mennyiségűek, hogy minket elnyomással és eltiprással fenyegetnek. Azért, t. képviselőtársam, én azon vagyok és arra kérem a t. képviselőtársaimat, hogy valahányszor arról van szó, hogy mi egyes kapitalistákat megszorítsunk és esetleg visszafelé szorítsunk, ne hagyjuk magunkat zavartatni a mi munkánkban s ne hagyjuk magunkat félrevezettetni egyes emberek és egyes nagy kapitalisták által, akik olyankor mindig azt szokták mondani, hogy itt a közönség érdeke forog szóban, holott ez nem a közönség érdeke, hanem a nagy kapitalisták, az óriási tőkék tulajdonosainak érdeke. (Ugy van! Ugy van !) Mert itt milliárdokról van szó és pedig már nagyon nagy milliárdokról, és ez nem a közönség és nem a szegény ember érdeke ; méltóztassék ezt megjegyezni. (Ugy van! Ugy van !) Midőn pedig a hadikölcsönökről van szó, ne méltóztassanak oly könnyűszerrel elhinni, hogy itt is a nagyközönség és a szegény ember érdekéről van szó. Nem ! Ennek nagyon csekély része a szegény ember érdeke, a nagyobb és igazán horribilis része a legnagyobb kapitalistáknak az érdeke. (Ugy van ! jobb felől.) Már most, t. Nemzetgyűlés, én nagyon sajnálom, hogy az igen tisztelt pénzügyminister ur némi ingadozást mutat az ő eljárásában. En sokkal jobban szerettem volna, ha a t. minister ur kitart az ^első álláspontján a kamatredukció kérdésében. En előtem ez akceptábilisnak látszott, midőn a minister ur nagyon rezolult módon lekötötte magát, hogy azon az utón fog menni, és én nagyon sajnálom, hogy most ingadozik. Nagyon sajnálom, nem csak ezen eset miatt, de főleg azért, mert ebből nagyon sokan meg fogják tanulni az országban, hogy lehet a pénzügyminister úrral alkudozni és hogy nem egészen bizonyos az, amit először kimondott és aszerint indítják meg az ő akciójukat, ha meg akarják a pénzügyminister urat ingatni az ö tevékenységében. Az előttem szólott t. barátom, nézetem szerint, nagyon okosan vetette fel azt a kérdést,