Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.
Ülésnapok - 1920-209
72 A Nemzetgyűlés 209. ülése 1% illeti meg az 1901. évi XX. te. 23. §-a alapján. ítéletem ellen belügyminister úrhoz intézendő, bárom napon belül a lengyeltóti járás főszolgabírójánál Írásban benyújtható, de szóbelileg már a kihirdetéskor bejelentendő fellebbezésnek van helye a 6672/1919. M. E. számú rendelet alapján. Indokok stb.« Megjegyzem, mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy ezt az Ítéletet nekem az illető biró ur ott felolvasta, az indokolást röviden elmondta és figyelmeztetett arra, hogy nyilatkoznom kell, fellebbezek-e vagy sem, s ha igen, fellebbezésem indokait három napon belül Írásban beadhatom a lengyeltóti főszolgabíró úrhoz,ahova ő az összes kihallgatási iratokat átteszi. Hát mit jelent ez, t. Nemzetgyűlés, a gyakorlatban ? Ez azt jelenti, hogy méltóztassék most elképzelni egy egyszerű parasztembert, akinek darálója van, és méltóztassék elképzelni, hogy ezt megcitálj hatóság, amelynek címe : »A gabona forgalmára és felhasználására, valamint a vámőrlésre vonatkozó rendeletek betartásának ellenőrzésére Somogy vármegye területére kiküldött bíráskodásra jogosult közigazgatási tisztviselő«. (Elénk derültség.) Ez a hatóság citálja meg és ítéli el az illetőt. (Felkiáltások : Amilyen a cím, olyan az Ítélet !) Most méltóztassék elképzelni, hogy az az egyszerű parasztember, akinek azt mondja ez a közigazgatási tisztviselő ur, hogy három nap alatt beterjesztheti fellebbezési írásait, hogyan fogja a fellebbezés indokait összeállítani ? Ő maga nem nem képes ezt megcsinálni, s mire bemegy egy ügyvédhez a járás központjába, eltelik egy nap, s ha már ott is van az ügyvédnél, az az ügyvéd sem tudja, hogy micsoda bíróság és miért Ítélte el ezt az embert, mert nem tudja neki megmondani. Azonkívül az én esetemben kihirdette a biró ur még azt is, hogy az ítélet indokolását utólag Írásban fogom megkapni. Szóval egy Ítéletet, amelynek indokolását utóbb kapom meg Írásban, — esetleg csak hetek múlva — én három nap alatt tartozom a lengyeltóti főszolgabírónál megfellebezni. illetve fellebbezési indokaimat beadni. (Zaj.) Mi egyéb ez olyan embernél, aki maga védekezni nem tud s ügyvédre szorul, mint a fellebbezés lehetőségének teljes kizárása, ami következményében annyit jelent, (Zaj. Halljuk/ Halljuk !) hogy amennyiben az a tiszteletbeli szolgabíró ur valakit ott elitélt, miután az nem védekezhetik, azon Írások és indokok alapján fog a belügyminister mint másod- és utolsófoku hatóság dönteni, amelyek alapján az első Ítélet hozatott. Mert az a 6672. számú rendelet, amelyre hivatkozás történt, megszünteti a régi kihágási fórumokat, amik elsőfokban a főszolgabíró, másod-, fokban az alispán és harmadfokban a belügyminister voltak, s ahol mindhárom Ítélet között megvolt a kétheti fellebbezési idő. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) '.. évi június hó 15-én, szerdán. S nekem tudomásom van róla, érdeklődtem a dolgok iránt, hogy a legtöbb ilyen menekült t.b. szolgabirák által a fellebbezés anyagi lehetősége nélkül hozott ítélet csaknem minden változtatás nélkül jóvá is hagyatik a ministeriumokban. Szijj Bálint: Nem is adurk a számukra öt kilót ingyen ! Gaal Gaszton : Hozzáteszem még azt, t. Nemzetgyűlés, hegy ezt az ítéletet egy olyan hatóság hozza, akit ha délelőtt 10 órakor bemegyek hivatalába, valószínűleg még nem találok ott, (Igaz ! Vgy van !) hisz ez a jogos panasz, tudjuk, általános. Az a hatóság tehát, aki nap-nap után megérdemelné, hogy ilyen Ítéletet kapjon, mint amilyent én kaptam, aki nap-nap után rászolgál a legsúlyosabb fegyelmi Ítéletre, mert kötelességét nem teljesiti, hivatalos esküjét megszegi — tisztelet a kivételeknek ! . . . Gaál Endre : Es hogy bánnak a publikummal ! Gaal Gaszton : ... az engem elitéi. (Zaj.) Hogy jutok én ahhoz, t. Nemzetgyűlés, hogy engem egy törvénytelen mjnisteri rendelet alapján ilyen fiatalkorú nagyhatalmasság elitéljen, engem, az 53 esztendőt becsületben, tisztességben megért embert ? (Igaz ! Ugy van ! Élénk éljenzés és taps.) T. Nemzetgyűlés ! Ha az én eljárásomban csak egy hajszálnyi rosszhiszeműség lett volna, ha bármit titokban csináltam volna, ha el akartam volna csenni valamit azokból a látszólag letiltott tételek bői és igy akartam volna magamnak anyagi hasznot csinálni, akkor ha elitélnek, azt mondom, megérdemeltem. De amikor elvi különbség van köztem és a rendeletet magyarázó hatóság, a »GOK.« között és ezt becsületesen, nyíltan bejelentem s módot adok arra, hogy a kérdést fölöttes hatóságukkal tisztázzák, akkor egy évig húzzák az ügyet és egy év után egy tisztességben, becsületben megőszült vén embert hurcolnak a vádlottak padjára és Ítélnek e], — ezt tűrni nem lehet ! (Igaz ! Ugy van ! Taps.) Az egész magyar gazdaközönség nevében tiltakozom az ellen, hogy Magyarország gazdaközönségét ékké pen sanyargassák. ( Zaj. Élénk felkiáltások a jobboldalon : Mi is tiltakozunk !) Gaál Endre : Miért nem jött el ma a belügyminister ? Tudta, hogy interpelláció lesz. Ereky Károly : Erre nem fog válaszolni ! Gaal Gaszton : Nem akarok ennél a kérdésnél tovább immorálni. Méltóztassék elhinni, hogy amikor ezt az ítéletet végighallgattam, egész férfiúi önmegtartóztatásomra volt szükség, hogy neki ne ugorjak annak az urnák és a torkának essem. De visszatartottam magamat. Itt azonban annak a sanyargatott népnek a nevében, amelynek sorsa ilyen kezekben van letéve, akik ugy látszik, qaalifikációval sem bírnak, hogy egy delictumot megfelelően mérlegeljenek, (Ugy van! Ugy van!) szót emelek és tiltakozom az ellen, hogy ezen bíróságok tovább fentartassanak és az ország gazdanépét általuk tovább sanyargassák. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ne méltóztassék kicsibe venni ezt .a dolgot,