Nemzetgyűlési napló, 1920. XI. kötet • 1920. június 11. - 1920. július 15.

Ülésnapok - 1920-209

A Nemzetgyűlés 209. ülése 1921. évi június hó 15-én, szerdán. 63 akaratlanul is a kétségbeesésnek egy nemét hozza a nemzetbe, különösen a falunak a lelkébe, mert azt látja, hogy olyan törvényeknél, amelyek tőle áldozatot követelnek, minden erővel és gyorsan működik az egész állami apparátus, olyan törvények végrehajtásánál azonban, amelyek neki előnyt hoznak, megakad a gépezet. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Most már nyilvánvaló, — nekem ez a meggyőződésem — bogy ezt a két törvényt szigorúan végrehajtani nem is akarják. S meg kell állapitanom nyomban, hogy a magyar parlament és a magyar nemzet történelmében ehhez fogható eset még nem volt. Szerintem ez nem más, mint egy felülről lefelé folytatott csendes osztályharc, amellyel a falut terjeszkedni nem engedik és annak aktivitását meg akarják bénítani. (Vgy van! Ugy van! a jobb- és a szélsobalóldalon.) T. Nemzetgyűlés ! Jövőnk, minden reményünk, minden titkos vágyunk hajótörést szenved ennél a kérdésnél. En csekély személyemmel a kereszténységnek érdekeit igyekeztem szolgálni agrárdemokratikus alapon, de ezek után kételkedem abban az úgynevezett hivatalos kereszténységben, amelyet hirdetnek, mert az államnak ez a magatartása nem keresztényies. Hogy mily cél vezeti ebben egyrészről a kormányt, másrészről pedig a közigazgatást, amelynek eljárásán akadt meg a házhelytörvény végrehajtása, az politikai szempontból megtalálható. Az arisztokrácia és a földbirtokos osztály megtámadva érzi magát a törvény által, valamint a zsidó földbirtokos is, aki ezen ellenállásában közébe furakodott a mágnás- és a földbirtokos osztályunknak. De én nem értem ezt a politikai célt, ennek helyességét és okosságát, mert hiszen ezek a törvények nem szolgálnak mást, mint a magyar faj lábraállitásának, a magyar faj védelmének, a magyar hus, izomzat erősödésének kérdését. ( Ugy van ! jobbfelöl.) Kérdem, vájjon az a politikai cél, hogy a falu aktivitása megtöressék, képviseli-e azt az értéket, amelyet nemzetünkre jelent a másik oldalon a faj megerősítésének kérdése. Bizonyára nem. A politikai cél megvalósítása azonban nem fog sikerülni, t. Nemzetgyűlés, mert a falut többé hallgatásra kényszeríteni nem lehet, nem szabad és többé azzal a madzaggal sem lehet vezetni, amellyel ennyi ideig vezették. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezen osztályérdek mellett azonban ott van a nagy nemzeti feladat, a már emiitett kérdés, fajunknak védelme, amelyet elsősorban az szolgál, ha a falu földtelenje, hajléktalanja földhöz és házhelyhez jut, ha a nagybirtok robotoltató karjaiból kiszabadítjuk, ha önálló megélhetését biztosítjuk és igy fizikumát erősítjük, szaporodását lehetővé tesszük, ha teherbírási képességét nem gyengitjük, mert — szerintem — ellenkező esetben a falu le fog roskadni. Nem mesterséges paraszttenyésztésre gondolok itt, hiszen ez lehetetlen, amint azt egyik nagy angol politikus, Gladstone mondta: csak helyes földpolitikát kívánok. Ebből a faluellenes állami magatartásból azt látom, hogy nálunk a keresztény irányzat sokban csak politikai eszköz és nem lényeg, tulajdonképen elhallgattatása az igényeknek. Ismeretes dolog, hogy a proletárdiktatúra a magyar munkásság segítségével és annak a vállain jött be. Ez a munkásság nagyrészben most sem érez együtt a keresztény irányzattal. És mit látunk? Azt, hogy a kormány mindent megtesz a munkásság segitésére, a népjóléti ministeriumból lassanként munkaügyi ministerium lesz. Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy a megbízható munkásságot ne támogassuk, de olyan látszata van az egész dolognak, mintha ezeket az éhes farkasokat folyton támogatnék a hű házőrzőknek rovására. De, t. Nemzetgyűlés, kereszténytelen a mi agrárpolitikánk azért is, mert nem adja meg a lehetőséget arra, hogy az a rengeteg ingatlan, amely zsidó kezekben van, magyar kisemberek kezébe kerüljön, . . . Tasnádi Kovács József : Ott a baj ! Hegedüs György :. . . hogy a liberalizmus, a régi kereszténytelen, szabadkőműves színezetű és ízű, nemzetietlen, sőt határozottan nemzetellenes liberalizmus él ebben az országban, illetve van befolyása ; én ebben látom, hogy ez a két rendkívül fontos törvény mindezideig nem lett végrehajtva, Az egyik angol Írónak, Wilde-nek van egy Vera című színműve, melyben ez a Vera egy helyt, az első felvonásban azt kérdezi, hogy »mit tegyünk hát Oroszországért?« Erre az összeesküvők feje nyugodtan, mély komolysággal azt válaszolja neki : »ha mást nem, hát szenvedni fogunk érte«. Hát, t. Nemzetgyűlés, a magyar földművesség is, ha kell, szenvedni fog ezért a hazáért és bármikor áldozatot fog hozni érte, azonban ez a mai szenvedés és áldozathozatal, a mai formájában nem fogja előbbre vinni a nemzet életét ós fejlődését. (Ugy van! jobbfelöl.) Ki kell most térnem egy másik részre, t. i. a kisgazdapártnak munkájára. Kérem a t. képviselőtársaimat, ne vegyék rossz néven tőlem, amit mondok, hiszen ez jóhiszemű vélemény, amellyel a pártot tulajdonképen bántani nem akarom. De az a meggyőződésem, t. Nemzetgyűlés, hogy a kisgazdapárt nem teljesítette feladatát, nem ment azon az utón, amelyen neki haladnia kellett volna. Kezdettől fogva bár számarányánál fogva túlsúlyban volt ebben a Nemzetgyűlésben, másodrendű szerepet töltött be parlamenti életűnkben. Belső bajai részben megőrölték, részben pedig lefogták cselekvőképességét. Ezt a pártot, a mi legdrágább kincsünk, a magyar falu küldte ide, hogy reményeit meghozza és hogy szenvedéseitől megváltsa s ez a